Egyek voltunk mindörökké

Gyönyörű nyári este volt, sétáltunk a tóparton. Egymás kezét fogva figyeltük a Hold fényében megcsillanó és csobbanó nagy halakat. Leültünk a stégre és kibontottunk egy üveg finom, édes bort, amelytől még szenvedélyesebb volt a csók. Ott ültem veled a víz mentén és felhőtlen boldogságot éreztem. Az éjszaka romantikusnak indult az elején, de egy humortengerbe fojtottuk a legvégén. A nedűnk mellé sajtot majszoltunk és néztük egymás arcának minden rezdülését. A hangoddal és a mosolyoddal teljesen rabul ejtettél. A pihe-puha takaróra lehajtva a fejünket számlálgattuk a csillagokat édes kettesben. Nem számított, hogy milyen messze van tőlünk a Göncölszekér vagy hány csillag alkotja a Nagy Medvét, hiszen a pillanat volt a legfontosabb számunkra. Közeledett a hajnal, amikor a pokróccal betakarva bekísértél a tóparti kunyhóba, ahol finoman összebújva számoltuk a bárányokat, s egymás karjaiban hajtottuk fejünket álomra.
Reggel, amikor felébredtem nem leltelek magam mellett, de még mielőtt elkapott volna a kétségbeesés, reggelivel a kezedben beléptél az ajtón. Miután elfogyasztottuk a finom étket, csobbantunk egyet a vízben, mint két mókás gyermek. Miután megmártóztunk, hozzáláttunk az ebédkészítéshez, amelyet frissítő italok kísértek. Közben zenét hallgattunk, majd magadhoz húztál és gyengéden összebújva táncoltunk a konyhában, miközben elkészült a lakoma. Az ebédnél nem győztem elfojtani a nevetést, hogy a potyogó könnyeim ne zavarják az étkezést. Lepihentünk egy kis délutáni sziesztára.
Kora este felébredtünk és mosolyogva egymást kérdeztük, hogy a vacsora után milyen program szálljon ránk. Telihold idején megvártuk ismét, hogy besötétedjék. Gyertyát gyújtva kiültünk a teraszra, hogy élvezzünk mindent, amink van. Mosolyogva rám nevettél, csillogó szemeiddel végigmértél, mialatt ajkaid ezt regélték: „Őrülten szerelmes vagyok Beléd!”. Elpirulva bazsalyogtam. Zavarban lévő szemeimet az asztalra szegezve összeszedtem a gondolataimat és viszonoztam a szép, mámoros szavakat. Kezedet kinyújtottad felém és ölelkezve elindultunk a víz felé.
Gyönyörű nyári estén, sétáltunk ismét a tóparton te és én. Figyeltük némán, hogy mi töri meg az éj csendjét. Tücsökciripelés, békabrekegés, szúnyogzümmögés, a szél dallama a nád levelén, enyhe csobbanás, kutyaugatás az egyik ház udvarán, önfeledt kacagás és lüktető zene egy fiatal társaság örömére. Hozzájuk érve, barátságosan frissítő itallal kínáltak minket, mintha ezer és egy éve ismernének. Vidáman csevegtünk és táncoltunk órákon át, s mindvégig szerelmes tekintetünkkel kémleltük egymást.
A csodás hajnal hideget hozott magával. Az öledbe kuporodtam és finoman átöleltem a nyakadat, miközben bevontál meleg gyapjúval. Nyugodtan vártunk, mígnem elénk nem tárult a vakítóan ragyogó Napkorongunk. Nem hívtuk, mégis megérkezett a legnagyobb gyönyörűségünkre. Egy úttal jelezte, hogy már aludni is kellene. Így fogtad meg a kezemet és kísértél álomszigetre. Felébredve ittam egy erős tejeskávét, mellyel megleptél. Ezután korgó-morgó pocakkal kutattunk étterem után, amely csak ránk várt és hozta a legjobb formáját. Az ebédet elfogyasztva elsétáltunk a vásárba, ahol keresgéltünk a kacatok közt, mint az osztálykiránduláson lévő gyerkőcök. Ajándékot találva mosolyt csaltunk egymás arcára. A délután elillant, mint a legszebb pillanat és ismét összebújva a parton találtuk magunkat. A tüzelő égitest lassan sötétedett és kúszva ment a végtelen tengerébe csodálatos színkavalkádot teremtve. Éreztük a másik minden rezdülését és örömét, szívdobbanását és levegővételét, egyek voltunk mindörökké te és én.