Tavaszi történet: Első történet: Ez történt velem

– Szeretnél újjászületni? – kérdezte tőlem a Tündér.
Elgondolkodtam.
– Hogyan lehet? – néztem rá nagyon komolyan, hiszen ez nem akármilyen felajánlás volt tőle.
– Egyszerű – válaszolta. Elmondod, milyen szeretnél lenni.
Milyen szeretnék lenni?
Körülnéztem.
Gyönyörű tavaszi kertben beszélgettünk.
Mindenütt virágok, egy kis tó, nádas, madarak, béke.
Hogyan is kerültem ide?
A Tündér akkor jött el hozzám, mikor nagy bajban voltam.
Nemcsak én, hanem körülöttem mindenki.
Nagyon féltünk és azon törtük a fejünket, hogyan menekülhetnénk meg a veszélyből.
A társaival jött és mindegyikük megfogta valamelyikünk kezét és elrepített minket ide, a tavaszi kertbe.
Itt csak a madarakat lehetett hallani.
Ők is sok helyről érkeztek.
A költözők természetesen sok-sok kilométer repülés után találtak vissza tavalyi fészkükbe és már lelkesen készülődtek a fiókák fogadására.
Tavasszal szinte mindent lehetségesnek érzünk. Egész lényünk felszabadul az elmúlt hónapok nyomása alól, szívünk, lelkünk tele lesz napsugárral, fénnyel, gyenge fuvallattal, reménnyel.
Hisszük azt, hogy lehetséges lesz igazi békés világ, ahol felszabadultan lehet mosolyogni, énekelni, gyönyörködni a megújuló világban.
Nem kell félni.
Döntöttem.
– Igen,- válaszoltam. Pontosan tudom már, milyen szeretnék lenni.
Magam is meglepődtem a hangomon, mennyire határozott.
– Tündér szeretnék lenni, mint Te.
– Elrepülni és idehozni a többieket. Mindenkit onnan, ahol bajban vannak.
– Azt szeretném, hogy itt legyenek ők is, örüljenek a tavasznak, a madaraknak és a békének.
A Tündér bólintott.
– Így legyen!

“Tavaszi történet: Első történet: Ez történt velem” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Rita
    szeretettel: Judit

  2. Köszönöm Éva, én is így gondolom
    Judit

    Köszönöm Karola, bízzunk!
    Judit

  3. A legnagyobb ajándék, ha másnak tudunk örömet adni, nagyszerű. Szeretettel olvastam kedves történeted.

  4. Kedves kis történet.Jó lenne ha minél előbb beteljesülne az, hogy az emberek “örüljenek a tavasznak, a madaraknak és a békének.” Karola.

Szólj hozzá!