Játszótér

A 2008-as gazdasági világválság következtében sok építőtelepet bezártak. Egyeseken újrakezdték, sőt, teljesen befejezték az építkezést, másokon viszont soha többé nem folytatták a munkálatokat.
A munkahelyem közelében van viszont egy érdekes építkezés. Itt nem ásnak és nem öntenek alapot. Nem emelnek falakat. Nem végeznek ácsmunkát és nem húznak tetőzetet. Nem raknak ajtókat és ablakokat. Nem vakolnak és nem meszelnek. Nem szerelnek víz-, gáz-, sem villamossági hálózatot. De mégis zajlik az élet. Akár egy játszótéren…
Sok ember viszont úgy megy el mellette, mintha semmi nem létezne itt. Mintha nem lenne legalább fél évtizede egy hatalmas gödör. Akkora gödör, amelybe teljesen beleférne a közeli háromemeletes nagyáruház. Egy gödör, elkerítve különleges kék–vörös építkezési kerítéssel. Amelynek az alsó felénél be lehet látni a hatalmas „semmibe”. Mintha nem lenne más néznivaló itt a három nagy, poshadt és békanyálas vízzel teli ároknál. Vagy a harminchárom betonvas-oszlopváznál. Vagy az évek alatt idegyűlt, idehordott szemétnél. Vagy a néhol kibújt, megnőtt gaznál, burjánnál… van pedig bőven egyéb látnivaló, létezik érdekesség is itt.
Vidáman zajlik tehát az élet. Építkezési engedély és egyéb formaságok nélkül. Amióta kitavaszodott és meleg van, reggeltől napestig vidámság, jókedv tölti be a helyet. Cinegék hada csicsereg vidáman. Röpdösik egyik oszlopváztól a másikig. Fürdik a porban és a pocsolyákban.
Amikor közeledek ezekhez a pajkos madarakhoz, hogy lefényképezzem őket, rögtön tovaszállnak. Jókedvűkben még velem is játszanak. Mintha a Majom évében születtek volna… Vagy legalább igazi játszótéren lennének…

Dávid László,
Marosvásárhely,
2013. június 21.

“Játszótér” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!