Tavaszi történet: Ötödik történet

Mottó: „Az ember sosem szűnik meg álmodni. Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka.” (Paulo Coelho: Egy mágus naplója)

Fáradtan jössz haza a munkából. Megcsókollak. Alig várod, hogy ebédelj. De előbb levetkőztetlek. Leveszem Rólad a kabátot. Ráültetlek a kisszékre. Lehúzom a bakancsod. Gyorsan és erőteljesen megsúrolom mindkét talpad. Jólesik – mondod.
Kézen foglak és kezet mosni viszlek. Amíg elvégzed a kisdolgod (vécézel), melegedni teszem a levest és megterítek. Majd visszatérek a fürdőbe. Együtt mosunk kezet. Pontosabban: megmosom a Te kezed is. Mint egy kisgyermekét. Két nagy tenyerembe fogom két kis tenyered: megvizezem, beszappanozom, lemosom. Végül megtörülöm.
Kivonatozunk a konyhába. Húhúúúúúú!… – én vagyok a mozdony, és tollak magam előtt, mint egy vasúti kocsit. Kihúzom a széket és leültetlek az asztalhoz. Kimerem a meleg levest. Melléd ülök. Te sokat nem gondolkozol: egy-kettőre bekanalazod. Én kényelmesen eszek. Közben nézlek. Gyönyörködöm Benned. Kezd megjönni a jókedved. Mosolyogni kezdesz. Majd mesélni, hogy milyen volt a munkában. Hat raklap italt raktatok le, négyen; mind nők – mondod. Megértően bólogatok. Közben melegítem a másodikat. Majd tányérra teszem azt is. Finom ebédet főztél a tegnap.
Lassan, tempósan, nyugodtan eszünk. És nézegetjük egymást. Óvatosan nekem dőlsz. Kérdőn nézek rád. Játszhatnékod van, olvasom ki mosolygós szemedből. Mint egy gyermeknek. Rendben, kacsintok rád, játszunk. Én is óvatosan Neked dőlök. Belőled kirobban a nevetés. Egész nap dolgoztál, gyűlt Benned a feszültség. És most hirtelen feloldódik. Pedig alig értem Hozzád. Még meg se masszíroztalak…
Visszanevetek Rád. Örvendek, hogy megjött a jókedved. Hátradőlsz a széken. Jólesően simogatod a pocidat. Jóllaktál. Akkora hasad lett, mint egy póknak. Szép gömbölyű. Én is jóllaktam. Nekem is szép gömbölyű lett a pocim. Mint egy póknak… Következik a sütemény. Nagyon finom az is. Megpuszilom a két arcod. Megcsókolom a két kezed. Megköszönöm az ebédet. Hálás vagyok az Angyalnak. Hálás, amiért együtt vagyunk. Hálás, amiért hozott nekem Téged. Hálás, amiért hozott minket egymásnak.
Pihensz egyet, amíg elmosogatok. Közben beszélgetünk. Apróságokról. De jólesik. Együtt lenni. Beszélgetni. Akár apróságokról is. Végzek a mosogatással. Megcsókollak. Újra bemegyünk a fürdőbe. Fogat mosni. Belenézünk a tükörbe. Szeretettel nézzük benne egymást. Szeretsz, mondod. Szeretlek, mondom. Hálatelt szívvel nézünk vissza egymásra a tükörből.
Ránk kacsint a nap is, amint besüt az ablakon. Integet nekünk a tükörben a napsugár, amint a szellő megsimogatja a ház előtt álló fenyőfát. Tavasz van. Csodálatos tavasz!

Dávid László,
Marosvásárhely,
2013. március 15.