Az utolsó csepp

Megszületett a döntés, amely régóta érett már. Negyedszázados sérelmek, arculcsapások lezárásaként. Ma, végérvényesen befejeződött apa és lánya kapcsolata. Lelkét ért sérelmét még el tudta nyomni, de azt már nem tudta tolerálni, amikor gyermekeire nézett és riadt szempárokat kellett látnia maga előtt. Őket nem érheti sérelem. Vége a képmutatásnak. Vége a takargatásnak.

Nyolc éves volt csupán Berni, amikor apjától akkora pofont kapott, hogy a földre esett. Ennyi még nem volt elég, ráadásul egy rúgást is kapott az oldalába. Olyan hirtelen történt mindez egy gyerekcsínyért büntetésként, hogy még az anyja sem tudta megvédeni. Felemelte a földről, magához ölelte, de s brutalitást nem tudta megakadályozni. Hiába állt a védelmére, férjének erősebb volt a hangja és belefojtotta a szót. Jobbnak látta, ha elvonulnak a gyerekszobába és ott vigasztalja meg lányát. Az évek elszaladtak, Berni saját életet élte már régóta. Gyermekei születtek, messzire költözött, ahol takaros kis otthont alakított ki a férjével. Olykor hazalátogattak a szülőkhöz, ahol anyja szeretettel és terülj-terülj asztallal várta őket mindannyiszor. Igazi családi beszélgetés azonban sosem alakult ki a vasárnapi ebédeknél az apja miatt. Két különböző világ találkozott, ellentétes nézetek ütköztek állandóan. Az idő múlásával ritkultak a gyomorgörcsös látogatások, ám anyja miatt nem akarta végleg megszakítani a kapcsolatot. Tudta mennyit szenved az apjától, aki lelki és olykor fizikai terror alatt tartotta őt. Az utolsó találkozás alkalmával azonban betelt a pohár.

Az őszi napfény kora este átszűrődött a szoba vékony függönyén. Vacsorázott a családfő, amiben megzavarta a hangos gyerekzsivaj. Testvére meglátogatása után érkeztek vissza Berniék a szülői házba, hogy elvigyék az összekészített pakkot, ami másnapra megoldja a család étkezését. A legkisebb unoka nemrég tanult meg járni, lépései még bizonytalanok voltak. Pár lépcső vezetett fel a nappaliba, minek megtételével próbálkozott, ám véletlenül megcsúszott és megütötte magát, majd hangos sírásban tört ki. A nagypapa vérnyomása erre hirtelen felszaladt és hangos üvöltésben tört ki. Felhánytorgatva, hogy miért téblábolnak még itt éjnek évadján (kora este hat óra tájban), miért nem mennek már haza? Mindezt káromkodással tarkítva, artikulátlanul és fülsiketítően. Mindenkiben meghűlt a vér, a gyerekek lefagytak. Ilyent még nem tapasztaltak sohasem. Berni nem talált szavakat erre a megnyilvánulásra. Villámgyorsan összepakoltak és már indították is az autót és meg sem álltak az otthonukig.

A pont felkerült az „i”-re. Berni döntött, nem tesz úgy, mint az anyja, aki egész életében rettegett és félt az apjától és inkább megalázta magát, mintsem faképnél hagyta volna. Tükröt tart az apjának, többet nem keresi vele a kapcsolatot. Talán észbe kap, hogy mit sem ér az anyagi támogatás, ha nincs mögötte emberi érzelem. Nem érdemli meg, hogy szóba álljon vele. Ráébredt, hogy a félelem, ami gyerekkorától kezdve jelen volt életében apja durva viselkedése miatt, nem mérgezheti meg gyermekei életét. Döntése végleges és megmásíthatatlan. Aki minduntalan, önző módon csak a saját kényelmét keresi, konfliktusait pedig kizárólag ordenáré módon tudja megoldani, olyan emberrel nem akart többé találkozni.

“Az utolsó csepp” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Egy gyermek sokat tűr, mire odáig jut a kapcsolatban, hogy neki arra nincs szüksége. Ebben az az esetben a legészszerűbb döntés a szakítás. A család a szeretetről kell hogy szóljon, nem a gyomorgörcsről, ha meg kell látogatni a szülőt… Szeretettel: Éva

  2. Kedves Melinda!
    Egy ilyen önző, lélektelen apa nem érdemli meg gyermekei tiszteletét, szeretetét.
    Szomorú, hogy önteltségében nem veszi észre bunkóságát.
    Bocsánat, de az ilyen embert nem lehet szebb jelzőkkel illetni.
    Szeretettel: Kata

  3. Drága Gugi!
    Empátiád mit sem változott mióta ismerlek. Szavak nélkül is belelátsz az életembe. Köszönöm a hozzászólásod!
    Szeretettel és hálával üdvözöllek! Melinda

  4. Drága Melinda! Nincsenek szavaim, még a régi fájdalmakat tükrözik soraid!
    Szeretettel: Gugi

  5. Kedves Rita és Marika!
    Köszönöm a figyelmeteket és értő olvasásotokat. Mérgező ilyen kapcsolatban élni és bizony még a családi köteléket is el tudja szakítani az önzőség és a durvaság.
    Ölelésem nektek: Melinda

  6. Érdeklődéssel olvastam soraidat. Sajnos az ilyen eset nem egyedi! Mire felkerül a pont az “i”-re, addig több ember is tönkremegy, lelkileg összeomlik.
    Szeretettel: Marika

  7. Jó döntés volt. Sajnos vannak olyan emberek, akik csak saját magukat képesek szeretni, de még azt is rosszul teszik, hiszen mindenkit elveszítenek és magukra maradnak.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!