Elképzelt találkozás: Tizedik történet: Álmodtam hogy itt vagy

Csodásan virágzott a rét, amelyet keskeny szűk út szelt ketté, ezen sétáltam én, lenge, könnyű nyári ruhában, kényelmes szandálban. Csodáltam a természetet, mint ahogy mindig is teszem. Az út végén, az elágazásnál a domb tetején ült egy asszony. Ott ült, és becsukott szemmel tartotta arcát a nap felé, hagyta hogy a haját fújja a tavaszi szellő. Rám nézett, s nevetve mondta:
-Már régóta várok itt rád! S ismét behunyta a szemét. Hangja visszhangzott, a szélben ismétlődött amit éppen mondott. Féltem, de leültem mellé, és csak csodáltam. Arca kisimulva, a fekete karikák a szeme alól eltűntek. Barackszínű nyári ruhát viselt, mezítláb volt.
-Felfázol, édesanyám! -szóltam hozzá aggódva. Nevetéssel válaszolt. Gondtalan nevetéssel.
Leszakított egy sárga virágot a mögötte lévő növényről, s a hajamba tűzte.
-Mesélj nekem, fordult felém,-olyan rég láttalak! Akkor láttuk egymást utoljára, amikor kiderült, hogy felvettek téged a szakképző iskolába.
-Elvégeztem az iskolát, kitűnőre vizsgáztam, jelenleg kórházban dolgozom mint ápolónő.Amit mindig is akartam.Anya mosolyogva hallgatta a beszámolómat, hátradőlve a padon.
-Anya mesélj inkább te, te hogy vagy? 11 éve nem láttalak.
-11 év! Mintha csak tegnap lett volna. Láttam a fehér orgonát, amit mellém fektettél amikor az utolsó utamra kísértetek, tudod te is hogy nem temetésre való virág, de te anyák napja miatt adtad nekem. Láttalak ahogy a márványomon ülsz és mesélsz, hogy hogy vagy, s mikor vihar támadt, megijedtél, azt hitted hogy én haragszom.Köszönöm hogy felállítottad az eldőlt virágokat mások sírján. Sajnálom a záporesőt, hogy nagyon vizes lettél, eláztál.
Apukámat is láttam, hogy boldogan költözik be az idősek otthonába, mert tudta, hogy nem lesz többet egyedül.
-A Papa! Hol van most a papa?
-Ott! Mutatott a mező végén lévő különböző fákra, amelyet árnyékot nyújtottak a forróbb nyári napokon. A Papa keresi a legtökéletesebb fát, amelyből tud majd egy keresztet készíteni.
Meglepetésemre boldogan Integetett nekünk, Ingben, nyakkendőben, elegánsan volt felöltözve, ahogy mindig is.
Nyugodt szívvel hallgattam tovább ahogy anya mesél.
-Nagyon szomorú voltam, amikor láttam hogy boldogtalan vagy a régi munkahelyeden, de figyelemmel kísértem ahogy tovább tanultál, és jobb helyre kerültél. Olyan boldog vagyok.
Van valami ami hiányzik neked?
-Te és a papa!
Magához húzott, megpuszilta a homlokomat, és intett a papának, hogy ideje indulni. A papa boldogan sietett egy rönkkel, megtalálta amit keresett. Átölelt, megpuszilt, belekarolt anyába, és elindultak a szerteágazó úton a jobbra vezető irányba.
Léptüket napsugár kísérte, langyos szellő ölelte őket körül. A végén visszanéztek, a levegőbe nyúlva integettek, amit már a könnybe lábadt szemeimmel nem teljesen láttam.
A madárcsicsergést az ébresztőóra csipogása váltotta fel.
Ránéztem a sarokban lévő keresztre, ami a Papa tulajdona volt, megsimítottam, és kezdődött számomra a nap.Az élet megy tovább…nélkülük.

2022.04.21.