Elképzelt találkozás: Tizenötödik történet: Álomból valóság

Álomból valóság

Kamilla pár hete fejezte be a hetedik osztályt, és a szünidőben szorgalmasan, hetente járt a könyvtárba. A könyvtárosnő, aki az iskolában magyart és történelmet tanított, mosolyogva írta be a választott könyv leltári számát, íróját, és címét, a lány kartonjára. – Szép könyvet választottál Kamilla, Kertész Erzsébet regényét, a Vilma doktorasszony-t minden fiatalnak el kellene olvasnia. Ő volt az első magyar nő, aki orvosnak tanult. Sok akadályt kellett leküzdenie, de kitartásával elérte, hogy itthon is elismerjék doktori diplomáját.
– Kamilla alig hallható választ motyogott orra alatt, arcán a sok kicsi szeplő szinte lángolt. A szerény kislány, szinte észrevétlenül élte egyszerű életét, nem nagyon barátkozott senkivel sem. A könyvek voltak a barátai. Élénk fantáziájával többször előfordult, hogy saját elgondolása szerint átírt egy-egy fejezetet. Ezeket egy füzetbe szépen lejegyezte, gondosan ügyelt rá, hogy később könnyen be tudja azonosítani az átírt részeket. A sok olvasás mellett, szülei nagy örömére, mindig kitűnő lett a bizonyítványa…
– Már alig várta, hogy kézbe vehesse, választott könyvét. Mint mindig, most is halkan köszönt, és kisurrant a könyvtárból. Még a mesekönyvek közt válogató Marica húgát sem várta meg. Nélküle nem indult el haza, de míg várakozott rá, leült a könyvtár előtti árokpartra, és izgatott kíváncsisággal belelapozott a könyvbe. A könyvtárosnő kinézett az ablakon, és hosszú percekig nézte Kamillát, aki a most kölcsönzött könyvét olvasta. A késő délutáni napfény csodálatosan megcsillogtatta amúgy is szép, vöröses hajtincseit. – Okos ez a kislány, még sokra viheti, ha szüleinek lesz tehetsége taníttatni – gondolta magában. Kár lenne érte, ha elkallódna…
– Kamilla vacsora után, még jó pár oldalt elolvasott a könyvből. Teljesen rabul ejtette Hugonnai Vilma nem éppen mesébe illő élet története. Este, lefekvés után már arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne, ha Ő is abban a korban élne. Biztosan jó barátnők lennének Vilmával, no és persze gazdagok. Kettőjüknek aztán könnyebb lenne megvalósítani az álmaikat.
A hatalmas képzelőerővel megáldott kislány, szinte minden olvasott könyvének szereplőivel tudott azonosulni.
Másnap sietett elvégezni az édesanyja által kiszabott feladatokat. Volt belőlük bőven, hisz nyári szünetben nem kellett tanulni. Délutánra mindent elvégzett, és elővehette a könyvét. Szerencsére Marica is szeretett olvasni. Egy régi plédet leterítettek az udvarukban álló, hatalmas lombkoronájú diófa alá, és mind a ketten elmerültek a betűk világában.
Ahogy haladt a könyv olvasásban, egyre jobban beleélte magát a történetbe. Nem sietett, kiakarta élvezni a regény minden mondatát. Sajnálta Vilmát, aki hiába született gazdag családba, mivel lány volt, nem tanulhatott. Elhamarkodottan férjhez ment, és a házassága sem volt boldog. Egy határozott döntése után eladta ékszereit, kisfiát szülei gondjára bízta, és Svájcba utazott, hogy ott orvosnak tanulhasson.
Kamilla eljátszott a gondolattal, hogy Ő is ott tanul, és megismerkedik a most szerény körülmények között élő Vilmával. Vele ellentétben, az Ő gazdag, és Franciaországban élő családja nagyon örül, hogy orvosnak tanul, ezért bőségesen támogatják.
Szemét becsukva elképzelte, hogy az egyetem hatalmas előadótermébe belépve megpillantja Vilmát, aki az egyik sorban egyedül ült, jól elkülönülve a férfi hallgatóktól.
Felemelt fejjel, határozott léptekkel elindult a lány felé, nem törődve a hangosan fütyülő, az illetlen szavakkal dobálózó fiatalemberekkel. Amikor Vilmához ért, kedvesen megszólította az előadás kezdetére váró, mereven előre néző lányt.
– Ha megengedi kedves hölgyem, csatlakozom Önhöz.
– Vilma összerezzent a nem várt női hangtól, és kíváncsian a lány felé fordította a fejét. Örömmel látom, hogy nem vagyok egyedül. Foglaljon helyet, van bőven – mutatott maga mellé.
– A kölcsönös bemutatkozás után, felrúgva az akkori szokásokat, egyből tegezték egymást. Mint két üde virágszál, olyanok voltak a komoly ábrázatú, őket bámuló fiatalemberek közt. Előadás után Kamilla meghívta saját lakásába Vilmát, aki kicsit szomorúan látta a különbséget a lány lakása és az Ő bérelt szobája közt. Bezzeg, ha a családja támogatná, nem így élne – de gyorsan elhessentette fejéből a gondolatot.
– Kedves Vilma, ha neked megfelel, szívesen osztom meg veled lakásomat.
– Ó’ Kamilla nagyon kedves vagy, de nem fogadhatom el.
– Ne butáskodj! Tudom, hogy hiába gazdag a családod, mégsem támogatnak a tanulásban. Nekem szerencsém van, látod, ez a lakás is hatalmas. Egy idősebb házaspár gondoskodik a kényelmemről, nekik nem fog gondot okozni, ha ketten leszünk.
– Kamillám, de mit fognak szólni a szüleid?
– Ugyan már, ezért ne aggódj! Mivel egyedüli gyermekük vagyok, teljesítik minden kívánságomat. Természetesen én ezzel nem élek vissza. Örülni fognak, hogy barátnőre találtam.
– Vilma a hallottaktól egy kicsit megnyugodott, és elfogadta Kamilla felajánlását. Másnap felmondta bérelt szobáját, és kevés holmijával beköltözött újdonsült barátnője, és egyben évfolyamtársa lakásába.
Kamilla pedig boldog volt, hogy jót tett valakivel. Így már a tanulás is könnyebb lesz, és ha úgy adódik ketten könnyebben megvédik majd magukat, mert a többség szemében már most is ők voltak a fekete bárányok…
– Ébredj Kamilla! – rázta meg nővére vállát Marica. Nagyon jó lehet az a könyv, ha elalszol olvasása közben.
– Hallgass, nem is aludtam! Csak elképzeltem, milyen lett volna, ha találkozhattam volna Hugonnai Vilmával, akinek életéről írták ezt a könyvet.
Marica egykedvűen megvonta vállát – én ezt nem tudhatom Kamilla. Különben meg az én meséskönyvem is érdekes. Most a Vadhattyúk meséjét olvasom. Én is szeretnék repülni, de nem tudok, hiába képzelődöm.
– Este vacsora után megint a könyvét bújta. Alig bírta abbahagyni az olvasást. Közben egyre többször megfogalmazódott benne egy gondolat. Belőle is lehetne orvos. Tanulni szeret, és könnyen megjegyzi a tananyagot. De, minden hiába, tisztában volt anyagi helyzetükkel – szülei nem tudják taníttatni. Így, egyenlőre csak magában dédelgette a tervét.
Már rég kiolvasta a könyvet, sőt sok másikat is, de az elhatározása egyre csak erősebb lett. Aztán eljött az idő amikor döntenie kellett, hogy hol szeretne tovább tanulni. Félve merte szüleinek elmondani, hogy orvos szeretne lenni.
Ők hallani sem akartak róla, mert egy biztos szakmát szántak a lányuknak. Kamilla nem lázadozott szülei döntése ellen, de amikor senki sem látta sokat sírt, siratta elveszettnek hitt álmát. Sokszor eszébe jutott Hugonnai Vilma, akinek nagyon nagy áldozatot kellett hoznia ahhoz, hogy tanulhasson.
– Vilma velem ellentétben bátor volt, Én meg nem bírok egy épkézláb mondatot kinyögni saját érdekemben – pityeredett el sokadszorra.
– Már nagyon sürgetett az idő, hogy be kell adni továbbtanulásra a jelentkezési lapot. Kamilla szülei eldöntötték, hogy a lányuk varrónőnek fog tanulni. Ezt még anyagilag tudják támogatni, és három év múlva már megáll saját lábán.
Kamillának ez felért egy halálos ítélettel. Miért pont varrónő, mikor nem szeret varrni…
Este megint álomba sírta magát, de most különös álma volt.
Eljött hozzá Vilma doktorasszony, és aggódva kérdezte, hogy mostanában miért olyan szomorú. Kamilla elmesélte neki történetét. amit Ő figyelmesen meghallgatott.
– Drága Kamillám, légy kitartó és határozott! Most a te jövődről döntenek, és ha szó nélkül elfogadod, akkor egy életen át viseled a következményeit. Saját börtönöd rabja leszel. Hidd el, van megoldás, de ezt neked kell megtalálnod! Csak gondolkozz, hogy hogyan, és hol keresd!
– Az álom itt véget ért, és Kamilla ébren töltötte el az éjszaka hátralevő részét. Gondolkodott…
Reggel egy olyan lépésre szánta el magát, amire senki sem gondolt. Még saját magát is meglepte határozottsága, de ahhoz, hogy régóta dédelgetett álmát megtudja valósítani, most ez kellett tennie.
Titokban levelet írt a fővárosban lakó keresztanyjának. Neki nem volt családja, azt viszont tudta, hogy nagyon jó körülmények közt él. Részletesen megírta neki, hogy mi a gondja, és kérte, ha tud, segítsen.
Keresztanyja a levelet olvasva, először meglepődött, de nem sokat gondolkodott Kamilla kérésén. Tudta mit kell tennie, és már másnap elutazott testvéréhez. A kislány édesapja bátyja volt, akit elég sokat kellett győzködnie, míg beleegyezett, hogy gimnáziumba mehet tanulni Kamilla. A tanulás költségeit természetesen magára vállalta, de a szülők is megígérték, hogy lehetőségük szerint hozzájárulnak.
Így Kamilla számára megnyílt az út, hogy álma valóra válhasson.
A gimnáziumi évek alatt, a félénk, halk szavú kislányból egy a maga igazáért kiálló, határozott fellépésű ifjú hölgy lett. Kinyílt mint egy csodálatos pillangó.
Sikeres felvételi után, kitűnő eredménnyel elvégezte az orvosi egyetemet. Keresztanyjának és szüleinek hála, Kamilla gyerekkori álma valóra vált. Az orvosi diploma átvételekor egy pillanat erejéig Vilma doktorasszonyra gondolt, aki annak idején álmában bátorította, hogy álljon ki saját magáért, mert csak így tudja megvalósítani álmait.