Elképzelt találkozás: Huszadik történet: (Namaste*)

Ma este hét óra körül a konyhában ültem és vacsoráztam. Az első szelet mogyoróvajas kenyeret ettem éppen, amikor az Igaz Páromra gondoltam. Pontosabban arra, hogyan ismerem meg Őt.
Elképzeltem, nagyon élénken, hogy a Maros Megyei Könyvtárban vagyok, az első emeleten, Marosvásárhelyen. Éppen fölértem a lépcsőn, jobbra tértem és kinyitottam az előszobaajtót, amelyik az irodalmi részlegre vezet. Ekkor találkoztam az Igaz Párocskámmal, aki épp jött ki az irodalmi részlegről. Az ajtóban találkoztunk egymással. Rögtön libabőrös lettem, tetőtől talpig, amint megláttam Őt az ajtó túloldalán. Pontosan olyannak, mint álmaimban!
Most is nagyon libabőrös vagyok, amikor ezeket a szavakat írom. Amikor erre gondolok. Amikor elképzelem azt, amit vacsora közben éreztem, tapasztaltam, láttam a lelki szememmel. Brbrbrbrbrbrbrbrbr…
Az Igaz Párocskám majdnem olyan magas, mint én. Szeme sötétbarna, haja sötétbarna-vörös, félhosszú-hosszú, hullámos-göndör; körülbelül velem egyidős, 49–52 éves, hozzám illő fiatalos nő. Amikor kinyitottam az előszoba ajtaját és megláttam Őt, amint kifelé akart jönni, úgy maradtam: megálltam a nyitott ajtóban. Rögtön tudtam, rögtön éreztem, hogy Ő az: az Igaz Párom!
Amikor Ő is nyitotta volna az ajtót, hogy kilépjen a lépcsőházba az irodalmi részleg előszobájából és meglátott engem befelé menve, úgy maradt: megállt az általam nyitott ajtó közelében. Rögtön tudta, rögtön érezte, hogy Én vagyok az: az Igaz Párja!
Mikor mindezeket leírom és végiggondolom, újra meg újra, nagyon erősen libabőrös vagyok: minden sejtemben, minden porcikámban. Varázslatos érzés! Brbrbrbrbrbrbrbrbr…
Namaste! Mindketten tudjuk, mindketten érezzük ezt. Szavak nélkül. Nagyon megörvendünk: egymás karjaiba borulunk, és hosszasan, percekig öleljük egymást. Álldogálunk az első emeleten a könyvtárban, az irodalmi részlegre vezető előszobában, a belső udvarra néző ablak közelében, a komód mellett, amelyikben a könyvtári katalógus van, és ölelkezünk! Simogatjuk egymást! Érintjük egymást! Szavak nélkül ismerkedünk, csendben! Csak Mi ketten vagyunk, Ő meg Én az Örökkévalóságban! Egyek vagyunk!
Végre megtaláltuk egymást: Én és az Igaz Párom! Egyek vagyunk. Végre egyek! Lélekben. Szellemben. Nemsokára testben is. Amikor eljutunk odáig, hogy szeretkezhetünk egymással.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok mindezért!

*namaste = köszönési forma Indiában. Szó szerint jelentése: „Üdvözlöm a benned lakozó Isten(i)t!” Lásd bővebben az alábbi linken: https://harmoniajogastudio.hu/namaste-jelentese/

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2021. január 10.

“Elképzelt találkozás: Huszadik történet: (Namaste*)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm kedves Gyöngyi!

    Igen, minden meg van írva a Létezés nagy könyvében. A Jóisten írta szeretettel…

    Tisztelettel és szeretettel,
    Laci 😊😇

    Ui: Könyvtáros vagy, kedves Gyöngyi? 🤩🌺

  2. Jó az, ha valaki megtalálja a másik felét, az igazi párját. Kívánom, hogy ne csupán elképzelt legyen ez a találkozás, de hús-vér valóban is megtörténjen. Szeretettel: Éva

  3. Szerelem az első látásra . Talán meg volt írva egy katalógus cédulán … Talán az ETO szám alapján vissza lehet keresni….
    🤩 Fgy

Szólj hozzá!