Az ellenálló Ladiklady

Panellakó kislányként mindig vonzott a vidék, és az ahhoz szervesen hozzá tartozó állatvilág. Vágytam egy kiskutyára, vagy macskára, de anyám, vidéki lányként, mégsem vagy pont ezért, nem rajongott az ötletért. Bárminemű könyörgésem heves ellenállásba ütközött. Apámat simán rábeszélhettem volna, de úgy vettem észre, nem vállalná a konfrontációt anyámmal egyetlen szőrős négylábúért sem. Tévedtem.
Apám katonaként mindig egyenruhában, és kezében az elmaradhatatlan diplomatatáskájával közlekedett. Egy nap jókedvűen, az országos honvédségi útjáról hazafelé jövet, kiegészült ez a szett egy közepes méretű kartondobozzal. Meglehetősen furcsán nézett ki a hóna alatt lévő viseltes papírdobozzal, főleg ahogy az arcára megdicsőült, hamiskás mosoly is telepedett. Kíváncsian álltuk körül az előszobában nővéremmel apámat, anyám gyanakodva méricskélt bennünket a konyhaajtóból. A dobozból gyanús hangok hallatszottak, valami őrületesen kaparászott, fújt, morgott.
Anyám morózusan kérdőre is vonta apámat:
– Csak nem hoztál haza egy dögöt?
Apám kissé olyan, most már minden mindegy alapon, letette a szőnyegre a dobozt és kinyitotta. Ami ezután történt, azt egy felgyorsított filmjelenethez hasonlíthatnám. A dobozból a végső szabadulás esélyét megérezve, egy cirmos bundájú süldőmacska az olimpikon magasugrókat meghazudtoló teljesítménnyel repült ki. Őrült rohangálásba kezdett a lakás teljes ötven négyzetméterén, és mivel helyismerettel nem rendelkezett, vagy szimplán rövidlátó volt, nekiment minden útjába kerülő tárgynak. Mi persze, ki-ki vérmérséklete és az állatokhoz fűződő viszonya szerint, kiabálva, nevetve, szitkozódva rohangáltunk utána. Egy idő után megunhatta ezt a játékot és belapult az ágyam alá. Ekkor kistálba tej került és párizsi darabkák, itt még hittünk a korgó pocak erejében. De a cirmos kitartóan meghúzta magát, viszont fújt és vernyogott ránk egyfolytában, tudtunkra adva, hogy kedvel minket és a díjazza a vendégszerető fogadtatást. Kissé tanácstalanul, megfáradva a kergetőzésben, üldögélt a család a szőnyegen.
– Honnan hoztad ezt a szörnyeteget? – fakadt ki anyám apám felé.
Ő elmesélte, hogy az egyik dandár raktáránál születtek macskák, ott nevelkedtek, ugye a hely szellemének megfelelően katonai körülmények között, bár a kiképzést alighanem ellóghatták, mert nem hallgattak semelyik elöljáróra sem. A bakák alig bírták ezt a példányt is elcsípni és bedobozolni, mert az ellenállókhoz tartozott az istenadta, harapott, karmolt, ahogy csak bírt, nehezen adta meg magát a sorsnak, utolsó erejével egy katonai ladikban húzta meg fáradt testét. A hős bakák, akik nyolc napon innen és túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek ezen ütközetben, el is nevezték Ladiklady Kandúrnak a jó komát. Anyám lakonikusan megjegyezte, hogy a kis nemest ott is hagyhatták volna a családjával egyetemben, de ha már itt van, szedjük ki az ágy alól, mert ha odafosik, akkor nem áll jót magáért.
Mivel a szép és szitokszó sem használt, anyám elővette a megfellebbezhetetlen segítségét, a partvist, és határozott mozdulatokkal, lendületes kaszálásokat végzett az ágyam alatt. Ez a módszer teljesen hatásosnak bizonyult, Ladiklady Kandúr elhagyta hadiszállását és vitézi vernyogások közepette bevetette magát a konyhába, majd egy szemfényvesztő pillanat alatt eltűnt a gáztűzhely mögött.
– Hát ez egy fanatikus helyzet! – szakadt fel valahonnan nagyon mélyről, anyámból.
Itt már apám jókedve is erősen megcsappanni látszott. Körvonalazódott előtte, hogy amit pár órája jó kis heccnek vélt, az nem az, és tulajdonképpen saját magával babrált ki, nem is kicsit. A macska ugyanis semmi jelét nem adta annak, hogy ebben a nyomorult életben ő kijönne a tűzhelyből. Hosszú percek múltával, az is egyre bizonyosabbá vált, hogy Őkandúrsága , bizony beszorult jelenlegi tartózkodási helyére, mert istentelen hangok törtek elő belőle, félő volt, hogy a szomszédok kihívják a rendőröket, gyilkossági kísérletet orrontva.
Apám megadóan lehámozta magáról a ráizzadt egyenruhát, és a szituációnak megfelelő mackógatya, trikó összeállítást vette magára a gardróbból, a szekrény mélyéről előkerült a szerszámosláda és szisztematikusan, apró rapityára szétszedte a tűzhelyt, hogy szembenézhessen a legnagyobb ellenállóval.