Őszi nap: Második történet

Egy kora reggeli nap nagyapa ébresztette unokáit:
– Ébredjetek, vendégünk jött.
Erre a hírre mindkét gyerek ki is pattant az ágyból.
– Hol van? Ki az? – kérdezték egyszerre.
– Az ősz.
– Az ősz? – kérdezte szomorúan Peti és Feri.
– Nem is örültök?
– Nem is vendég, nem hozott semmi ajándékot.
– Semmit? Nézzétek csak mennyi szép színt hozott.
– Az nem ajándék. Akkor menjünk az erdőbe, hátha észreveszitek az ajándékokat.
Elmentek. Ott már színes avarszőnyeg volt. A gyerekek felkaptak egy csomót és magasra dobálták. A színes levelek potyogtak mintha esne. A tölgyfa alatt tele volt makkal.
– Vigyünk haza és csinálunk játékokat.
Mentek beljebb az erdőben. Nagy zajra lettek figyelmesek, egy őzike ijedt meg tőlünk. Mi meg tőle. Aztán kiértek egy tisztásra. Tele volt csipkebokorral – majd eljövünk ezt is szedni. El is mentek egyszer. Sok csipkebogyót megszárították. A makkból kis figurák készültek. A csipkéből tea, mikor itták az őszi napra gondoltak. Mégis jó volt, most is ihatják a teát, a makkfigurákkal meg játszhatnak.

“Őszi nap: Második történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nálam is van nyolc őszi falevélből kép. Pedig nem szeretem az őszt. Viszont becsülöm az ajándékait. 🙂

  2. Igen, érdemes kimenni ősszel az erdőbe, mert csodaszép. A levelekből is lehet készíteni szép képeket. Valamikor a gesztenyéből, makkból és levelekből is sok-sok mindent készítettek a kreatív gyerekek. Hasznos és kellemes foglalatosság.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!