Öregek napja azaz Banya-tank

Én nem vagyok öreg! Soha nem is éreztem magam annak.
Vagyis, de.
Amikor az apa-ápoláskor napokig alig aludtam, mert a csontrákot masszíroztam a lábában, mert mást nem tudtam segíteni és a fáradtságtól majd’ az árokban kötöttem ki. Na, akkor mindennek éreztem magam, csak frissnek, fiatalnak, üdének nem.
Kicsi koromban azt gondoltam, hogy én nem leszek öreg. Tuti biztos, hogy a negyvenedik születésnapomat se érem meg. Talán tizennyolc. Annyi még leszek. Talán. De mikor? Olyan lassan jön el. Mert, ha az ember tizennyolc, akkor már a világ is más! Megsúgom, mert tapasztaltam: nem. Nem más. Egy nyavalyát! Semmi se más, csak többen bántanak. Kikerülsz az otthon biztonságából. Irigy, infámis emberek pedig egyre többen vannak.
Aztán telnek az évek. Még egy tanfolyam, még egy diploma, még egy, két, három, sok vizsga. Munka- jó, mert szeretem, ha nem szeretném, ordítva menekülnék. Az életkorral nem foglalkozunk, mert nem érünk rá. Fontosak vagyunk, fontos dolgokat intézünk. Nem érünk rá öregedni. Ekkor még van, aki felköszönt, akiket én is. Aztán egyre kevesebben. Ekkor úgy tűnik, ennek az időszaknak soha se lesz vége. Minden így marad bebetonozva.
És egyszer csak begyorsul az idő! Azt veszed észre, hogy harminc, kicsit később negyven. Temetésekre is egyre többször kell járni. De még tűrhető a külalak, vállalható az arc, a bőr, a haj. Igaz, kicsit fehér a halánték, mint Indira Gandhinak. Áh! Családi vonás. Nálunk mindenki korán őszül.
Negyvenöt. Majd negyvenhét. Három éven át. Mert az ötven, az valami félelmetes. Fél évszázad! Édes jó Istenem! Fél évszázad! Ekkor már megkérdezik: és tetszett látni a mamutokat is? vagy: Tetszett félni a háborúban? Történelem. Én is az vagyok már!
Lassabban megy az ember, gyorsabban gyarapodik a fehér a hajban, meg a kilók a derékon. A szekrényben pedig a mosásban összement, vagy kinőtt ruhák mennyisége nő. Ezek a mai anyagok se az igaziak! Bezzeg régen!- ahogy a nagyapám mondta.
Egy-két betegség, változókor miegymás. Ötvenötig minden betegség, nyavalya úgy tűnik: á, beveszek egy fájdalomcsillapítót, kialszom, holnapra kutya bajom. Hatvan körül rendszeresen beigazolódik, hogy ez már más kor, más betegség, más gyógyulás. Minden nehezebb. Mint például egyedül kerítést festeni, kimeszelni, kertet gondozni. Megvan ugyan, de már több időbe tart és nem is olyan precízen, mint ahogy azt megszokta az ember. Nehezebben megy. És már nemcsak az a jóleső fáradtság marad másnap, pici izomlázzal vegyesen, hanem váll, kéz, láb fáj. Nehezen alakul, öltözködéskor még hetekig élesen nyilall. Ilyenkor az ember nem hajol le minden kis vacak leesett dolog miatt. Á, nem. Ilyenkor már ésszel hajol le mindenki. Megvárja, míg egy- két másik tárgy is lehull, lábbal elegánsan összekotorja, és akkor, egyszer lehajol és mindent összeszed. Sőt, ott lent még jól szétnéz az ember: van-e valami más elintéznivaló.
Sok minden átalakul, változik.
Idővel a függönykarnisok egyre magasabbra, a boltok meg egyre messzebbre kerülnek. A csomagok, bevásárlószatyrok, kosarak pedig –biztosan a gravitáció rájuk jobban hat- egyre nehezebbek.
A banya-tank/Bodri/kerekes bevásárlókocsi első bevetésére egy sötét szombati hajnalon kerül sor. Szégyen, de sor kerül. Nem bír az ember cipekedni. Te kivetted már a kezemből a csomagomat, hogy segíts? Ugye, hogy nem! Hát így jön a banya-tank. Ne nevess, neked is lesz.
Bolt hatkor nyit! Micsoda mázli! Tél van. De jó, még sötétség! Halkan, a kertek alatt elsuhanok vele bevásárolni, hazahúzom azt a nyomorúságos lisztet, cukrot, rizst, olajat, ecetet. Dögnehéz! Ha kézben próbálnám, az egy-két- három gerincsérvvel másnap már -és ez teljesen biztos, hisz próbáltam,- lábra se tudnék állni. Csakhogy valami miatt csörög, zörög, csattog olyan iszonytató hangosan, mintha egy német vasasezred vonulna éppen bevetésre. Még szerencse, hogy most pirkad és csak a fél falu kutyái ugatják a csörömpölést. A teraszon égve maradt a fény, s így kiválóan látható, hogy ez a nyomorult kocsi a vas kitámasztóján csúszott a bolttól hazáig és nem a kerekén. A kereke a kocsi másik oldalán, égnek állva pihen. Nem kopik legalább. Na, de ezt meg miért nem vettem észre hamarabb? Hát mert a szórakozottságom (itt is az a fránya öregkor?) miatt a szemüveget a konyhaasztalon felejtettem.
És akkor ennyit az öregségről, mert én akkor sem vagyok öreg!
Csókolomot azonban már nemcsak a nagyon snájdig úriemberek köszönnek.
A bejáratoknál előre engednek, mert tiszteletre méltónak tartanak.
Székkel kínálnak, mert .. Ezt már magamnak sem tudom hihetően megmagyarázni.
Szépkorú meg pláne nem vagyok! Engem ettől a szótól a hideg kiráz. Mondja már meg nekem valaki, hogy mi szépség van az idős koron. Inkább a húszas éveink a szépek. Vagy kinek hogy. Lehet, hogy az óvodáskor a szépkor.
Meg különben is csak akkor szép, ha egész életemben tettem érte, hogy szép legyen.
Ha nem sajnáltam az időt, pénzt, fáradtságot, na, nem a kacsalábon forgó ház, a csodakocsi, nyaraló, meg ez, meg az megszerzésétől. Nem! Az emberi kapcsolatok ápolásától.
Ha van, aki rád nyitja az ajtót.
Ha beszélget veled és nem pirít rád, ha egy régi történetet már harmadszor mesélsz el neki.
Ha van, aki megkérdezi, hogy tetszik lenni és még a választ is megvárja.
Na, az a szép kor!
Ilyet kívánok mindenkinek, meg majd valamikor magamnak.

“Öregek napja azaz Banya-tank” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kitti és Rita!
    Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat. Örülök, hogy rátaláltam a Holnap Magazinra. Igazán nagyon jó ilyen kedves olvasóknak írni.
    Hálás vagyok.
    Kata

  2. Kedves Katalin!

    Gratulálok a nyereményhez, további alkotói kedvet és sikereket kívánok! Tetszett a műved, szépen mutattad be az öregedés folyamatát. Egyetértek veled, hogy semmi szépség nincs benne.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Pompás, humoros, üde írás egy nem igazán üde, mégis fontos témáról.
    Az idősödő test, örök fiatal lelket zár és ennek tükröződését látjuk az írásodban hitelesen. Nagyon tetszett, gratulálok Katalin!
    (f)

  4. Kedves Katalin!
    Mintha magamat hallanám, csak én nem tudom ilyen szépen leírni.
    Van benne humor. Az idős kort így kell kezelni, megélni. Ha tudsz még nevetni a "Banya-tank"-n, akkor még nincs baj. Baj akkor van, ha már semmin nem tudsz nevetni. / Voltam olyan állapotban/
    Nagyon örülök Néked!
    Ölellek szeretettel: Marica

Szólj hozzá!