Vakáció: Ötödik történet: Szomorú vakáció

!, Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!!!
A tanév egy életvonat, amelyet a tanulás, a munka szeretete, a becsvágy elvezet a célig. Elérkezett a várva várt vakáció az iskolában. Végre a táskák otthon a sarokban heverhetnek, s szundíthat békésen a tolltartóban a ceruza, a toll, a radírgumi. Az iskolakapu bezárul, a nyár két karját kitárva várja a gyerekeket, akiknek nem kell már korán kelni. A természetben is minden boldogan muzsikál. Jöhet az önfeledt játék, a nyaralás.
Évike arcán azonban, mintha megdermedt volna a mosoly. Szemét lesütve lép ki az iskola kapun. Kitűnő bizonyítványa ellenére, számára nem a boldog kacagások ideje jön, hanem az unalom, a félelem időszaka. Őt ugyanis szülei mindig magára hagyják otthon. A gyermek pedig olyan vendég a családban, akit szeretni, tisztelni kell, de sohasem birtokolni. A szülőnek azokkal kell sok időt tölteni, akik feltétel nélkül szeretik. Miért pazarolják mégis sokan olyanokra az időt, akik csak akkor szeretnek, ha nekik, épp akkor megfelelő, ha nekik, épp akkor valami hasznuk származik ebből.
Csodás arany ingében pompázik a nyár. A város főutcáján kirakatüvegeken csillognak a sugarak. Az üveg mögött van, ahol divatos ruhák kérkednek szépségükre. Van, ahol modern műszaki dolgok csábítják a vásárlókat. Van, ahol csillogó ékszerek hivalkodóan tekintenek ki a polcokról. Máshol színes lábbelik várják, hogy végre valaki felhúzza őket, és lássanak világot. Van, ahol virágok figyelmeztetik a járókelőket: Vigyél haza, szerezz örömöt családodnak! Van, ahol színes táskák, bőröndök sorakoznak. Már szinte repülnének a vásárlók kezébe, várva a világkörüli nagy utazást.
Egy házaspár épp most lép be a város legszebb játékboltjába. Ja, ők Évikének a szülei. Az állványokon színes kavalkád fogadja őket. Vannak itt nevetséges figurák, különböző hangot kiadó játékok is. Berregő távirányítós autók. Műanyag katonák, puskák. A férj és feleség megáll a lányos játékok előtt. Babák sokasága kacsint rájuk. Egyikük mosolyog, a másik sír. Macik, plüss kutyák, oroszlánok büszkén üldögélnek, ki tudja mióta már ugyanazon a helyen. Vannak itt kis konyhai játék felszerelések: lábasok, fazekak. Távolabb kis kozmetikai játék-szett fekszik a polcon. Kézimunkázó doboz, csillogó gyöngyszemek várják kislányok fürge pici ujjait.
– Vegyünk neki öltöztető babát sok-sok ruhával! – szólt az anyuka.
– Szerintem inkább kis konyhai felszerelés lenne jobb! – folytatja a férj.
Tanácstalanul válogatnak a játékok nagy halmazából. Mindig más-más játékot tartva a kezükben, nem tudnak dönteni. Egyszer csak a kedves eladónő udvariasan hozzájuk megy.
– Segíthetek?
– Nekünk van egy kisiskolás leányunk – kezdi a feleség – sokat vagyunk tőle távol, legtöbbször még este is, sőt hétvégeken is. Most itt a vakáció ideje, valamit ki kell találnunk.
– A mi kis lányunk nem sokat mosolyog, szeretnénk hát valami jó játékot venni neki – szólt a férj.
– Valami olyat, amivel Évike, ha egyedül van otthon, sokáig, jó sokáig el tud játszani.
– Igen, szeretnénk neki venni olyat, ami boldoggá teheti egész nap – szólalt meg most újra az apuka.
Az eladónő kissé meglepődve, de udvariasan ennyit mondott:
– „Rettentően sajnálom, de mi szülőket nem árulunk!”
Igen, Bruno Ferrero sokak által ismert gondolatai nagyon is illenek e család jellemzésére. Évike mindig magányosan tölti a vakációt. Érzelmi sivatagba költözik a nyári hónapokban. A technika vívmányai, a játékgyár eszközei elássák az önfeledt gyermeki derűjét, a tiszta érzelmeit. Csak a harmonikus szülő-gyermek kapcsolatban érezné magát biztonságban. Szüleinek jelen kellene lenni Évike életében. Ha a szülők felelőtlenek, akkor a család kertjében a gyökerek tönkremennek, s a virág sem tud szépen fejlődni. Ha az élet megadta azt a nagy kincset, hogy gyermeked lehet (vér a véredből, hús a húsodból), akkor nem lehet semmi fontosabb, mint az ő boldog mosolya, az ő édes kacagása. A gyerekek, mint a madarak, egyszer boldogan kirepülnek, de ehhez előtte nyugodt fészekre van szükség. Nem szükségképpen kell a fészekben drága holmi, drágábbnál drágább játék. Sok szülő, mint Évike szülei is, az ajándékokat önmaguk helyett adták.
Ne kívánj magadnak hírt és gazdagságot,
nem ád az néked örök boldogságot.
Nézd meg a fecskepárt, megérted a dolgot:
csak egy fészke van, mégis milyen boldog!

“Vakáció: Ötödik történet: Szomorú vakáció” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm figyelmességed, kedvességed kedves Magdikám!
    Szeretettel: Marika

  2. Kedves Marika!

    Szívből gratulálok nyereményedhez.
    Szeretettel,
    Magdi💐🌷

  3. Kedves Rita!
    Nagyon szépen köszönöm figyelmességed, kedvességed!
    Szeretettel: Marika

  4. Kedves Magdika!
    “A szeretetet nem lehet ajándékokkal pótolni”
    Köszönöm az olvasást és a hozzászólásodat.
    Szeretettel: Marika💐🌷

  5. Kedves Marika!

    Nagyon tanulságos a történet. A szeretetet nem lehet ajándékokkal pótolni.
    Sok szeretrttel gratulálok,
    Magdi💐🌷

  6. Kedves Margitka!
    Köszönöm az olvasást, nagyon jól megfogalmaztad a történetem lényegét.
    Szeretettel: Marika🌹

  7. Kedves Erzsike!
    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a tartalmas hozzászólást.
    Szeretettel: Marika

  8. Kedves Marika!
    Sajnos sok gyerek van egyedül a szünidőben.
    Nagy tévedés az ha a szülők drága játékkal szeretnék a távollétüket pótolni gyermekük életében.
    Szeretettel gratulálok remek írásodhoz!
    Margit🌹

  9. Kedves Marika!
    A történetedben szereplő kislány sokat van egyedül, a szülők drága ajándékkal próbálják a hiányuk okozta űrt betölteni.Amikor a kisebb városokban, nagyközségekben is elkezdtek panelházakat építeni, a70-es években, a jól bevált “nagymama vigyáz a gyerekre” forma nem működött többé, a panel- gyerekek, nyakukban a lakãskulccsal az utcán töltötték a nyarat,de legalább közösségben, akármilyen, összeverődött, alkalmi csoport is volt az. Sok baj volt velük, de nem voltak magányosak, nem voltak egyedūl…
    Az anyagi javak erőn felüli gyűjtése helyett az érzelmi biztonság, a személyes jelenlét, a valódi szeretet többet érne. Sokkalta többet. Írásod hoz szeretettel gratulálok: Erzsi

  10. Kedves Zsuzsa!
    Köszönöm, hogy olvastad történetemet. Igen, sajnos egyre több ilyen gyerek van, akire rázárják az ajtót, aztán legyél otthon magadnak egyedül!
    Szeretettel: Marika

  11. Kedves Rita!
    Hogy a történet a vakáció sorral kezdődött, nem véletlen. Emlékeimben elevenen él, ahogy a táblára naponként felkerültek a betűk, kezdve a felkiáltójeltől.
    Mennyire vártuk a nyári szünetet, de ahogy írtam, bizony nem mindenki számára jelentett felhőtlen kikapcsolódást.
    Szeretettel: Marika

  12. Tanulságos történet, és sajnos, nem egyedi.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  13. Kedves Marika!

    Szomorú történet volt, bizony a játékok nem helyettesítik a szeretetet, a szülői odafigyelést, gondoskodást.

    Érdekes módon én a versem kezdtem ezzel a vakáció sorral.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!