Ejnye, ezek az öregek…

Sorban állok a Malom utcai kisboltban. Harmadik vagyok. Éppen az első vevővel, egy asszonnyal számolja össze a vásárlást az idős eladónő, fennhangon:
– Három csomag fagyasztott csirkecomb: huszonhét lej. Itt van 30 – mondja a vevő. – Ja, de kérek még… – és sorolni kezdi, mire van szüksége.
Közben az előttem álló nyugdíjas férfi tejterméket választ magának. Kivesz két kis műanyag pohár gyári csomagolású aludt tejet és egy kispohár tejfölt a terméket védő kartonból. De nem is, teszi vissza… Inkább két pohár tejfölt és egy pohár aludt tejet. És akkurátusan felsorakoztatja maga mellé a pultra, amíg sorra kerül az eladónál. Mint egy gyermek, aki vonatozni készül…
– … mennyivel kell kipótolnom? – figyelek megint az első vevőre. – Ötvenhéttel? Itt van hat lej…
Most egy kisgyermekes anya lép be a boltba. A nyugdíjas férfi örvendezve lehajol, és gügyögni kezd a gyermekkel. Az első vevő végez a vásárlással, köszön, és elmegy.
– Menjek közelebb – inti nekem halkan a román eladónő. – Ejnye, ezek az öregek… – mondja suttogva, nehogy a nyugdíjas férfi meghallja. És rögtön, mielőtt még megszólalhatnék, három nagy keresztet vet, hogy bűnbocsánatot nyerjen.
– Mit szeretne vásárolni? – kérdi tőlem végül.
– Egy friss, 4,50-es kenyeret kérek – felelem.
– Onnan a polcról válogasson – jön a válasz.
Kinézek magamnak egy kerek, szeletelt és becsomagolt házi kenyeret. Leteszem a pontos ellenértékét a pultra, és indulnék ki a boltból.
– Negyvenöt – hallom az eladónőt.
– Hogyan, kérem? – és rögtön visszafordulok.
– Semmi, semmi… 4 lej 50 bani, jól van, köszönöm – hadarja, és sepri be a pénzt a félig nyitott fiókba. – A következőt kérem! – és elfordul tőlem.
Kilépek a kisüzletből. Azt sem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek.
Ejnye, ezek az öregek…

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2014. október 18.