Álmok

Bennem vagyok.

Tizenkét emeletes hajó egyik elegáns szalonjában a kifutón lejtek.
Most megbotlottam. A szőnyeg kifutott alólam, míg repültem a föld felé. Kipillantva az ablakon, látom, pár szinttel lejjebb hátra bilincselt kezű férfiakat, gépfegyveres katonák kísérnek, fel a hídon, a hajó belsejébe tartanak.
Hatalmas mahagóni íróasztalon ülök magam alá húzott lábakkal, és hallgatom a fotelben ülő férfi monológját. Milyen nyelven beszél?
De én értem.
Dicséri matematikatudásomat, és ajánló levelet ir, egy katonai puccsal küszködő országba, hogy ott… majd ott…
Mosolyogva kérdezi, hogy merészeltem az asztalára ülni, megfogja kezem, én pördülök egyet, és lesiklok a parkettára. Tűsarkú cipőmben megingok, és vállához támaszkodik felső testem. Feltűzött hosszú sötét hajamból egy rakoncátlan tincs kiszabadul, és arcába hullik, elkapja, és mélyen beszippantva illatát bele csókol, vagy tán lehel?
Derekam hirtelen átöleli, és a hatalmas irodából egy franciaágyas szoba nyitott ajtaja felé terel.
Határozottan megállok, és szembefordulok vele. Keményen a szemébe nézek, a vágy szikrái feleselnek velem. „ Én, még erre nem vagyok felkészülve!” Csattan a hangom, és érzem, sajog a fülem, annyira belepréseltem fejem a párnába. Homlokom gyöngyözik, hallgatom az éjszaka neszeit, keresem az érzést, mi szertefoszlott az ébredéssel.
A teli hold arcomba világit, éji huzat szalad át a szobámon.

2011.08.29.

Az itt, ott, már olvadó hó világit a kopasz erdőben.
Erzsi barátnőm nagy fekete autójában hatalmas testét előre döntve keresi az utat, és találomra hajt, egyre gyorsabban, mintha menekülnénk, valaki, vagy valami elől. Félelmetes, ahogyan a fák kerülnek ki bennünket. Izgatottan kérdezi, messzi van még?

2011. 08.30.

Most, én állok a busz ajtóban, Erzsi, és Csöpi barátnőim lemaradtak, szaladnak a busz után. A busz megáll, leszállok, szót váltunk mi a barátnők/ nem tudom miről.
Nagy, frissen rendezett sir mellett állok, Nem érzek mást, csak némi csodálkozást, hogy miért nincs rajta egyetlen szál virág. Agyagból gyúrok valamit-talán két-három falevélforma, – ráteszem a sírra, és jól kivehető a disz.
Feltekintek a közeli magas ház tetejére, ráborul egy kopasz hatalmas fa ágai. Egy sólyom pár rakja fészkét a ház tetejére, nagy ágak a csőrükben, rám néznek, és teszik a dolgukat, de kis várakozással, mintha tőlem függene.
Nagy úszó medencében úszkálok, csodálatos könnyű érzés/ a valóságban nem tudok úszni, és félek is a mély víztől/.Ugyanakkor érzem, hogy bal kezem gyengén húz, kicsit zavar is, de boldog érzésem van, és úszok, úszok.

Írta: Domin Jolán