A számító


Az ígéret még ott csengett Matild fülébe.
– Holnap hívni foglak, és megtudod a választ – mondta a férfi.
Szégyen vagy nem, Matild biztosra akart menni. Nem pazarolhatja idejét olyan valakire, aki nem veszi őt komolyan. Erre már nincs idő, harmincéves múlt.
Százszor is elképzelte magát mennyasszonyi ruhában, miután megismerte Gézát.
Az Internet hozta össze őket, aztán találkoztak párszor.
A férfi kedves, becsületesnek látszik de kissé félénk. A mai világban inkább a nők kezdeményeznek, hát ezért hozta szóba a házasságot.
A délelőtt eseménytelenül telt, a telefon néma volt és hamarosan vége a napnak…
„S ha majd est borul a késő mára, készülni kell a számadásra”– jutott eszébe Matildnak egy idézet.
Géza hamarosan hívni fog – bíztatta magát, és abban a pillanatban megcsörrent a telefon.
– Szia édes! Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak. A mama csak most ért haza, elmondtam neki mindent. Képzeld, nagyon örül neked, mielőbb szeretne megismerni. Áldását adta ránk. Hát nem nagyszerű?
– De, csodálatos – nyöszörgött Matild a meglepetéstől. Persze, találkozzunk valamikor, most le kell tennem, sok a dolgom. Szia! – és gyorsan kinyomta a telefont.
Egész éjjel alig aludt valamit. Nem tudta, akar-e találkozni Géza anyjával.
Reggel a munkahelyén kiöntötte a szívét.
– Most komolyan, csak ez a bajod? Mindenkinek van anyja, természetes, hogy meg akar ismerni – győzködte a kolléganője.
– Engem csak az a mondat zavar, hogy áldását adta ránk. A mi korunkban, már egyedül is eltudjuk dönteni, hogy akarunk valakit vagy nem. Hát nem érted? Kikérte az anyja véleményét!
– De ő beleegyezett, pedig még nem is ismer!
– Ezért vagyok olyan bizonytalan. Persze tudom, hogy ez most egy jó lehetőség. Gyermeket akarok mielőbb!
– Én azt hittem, hogy szerelmes vagy…
– Ugyan már! Egy harmincas nő gondolkodik. Az egzisztenciám szempontjából fontos, hogy a gyermekemnek hivatalosan is legyen apja. Aztán meg nézz körül a világban! A szingliket mindenki leszólja, a statisztika szerint az elvált nők kapósabbak. Lehet, hogy épp így találom meg az igazit.
– Az előbb mondtad, hogy nem a szerelmet keresed!
– Nem is. Azon már rég túl vagyok, de a fickó rangon aluli volt. Őszintén, Géza nem egy Adonisz, de becserkészhető. Nekem ez a fontos.
– Gézának hívják? Ez érdekes, ugyanis a fiam tegnap jelentette be, hogy hamarosan megismerhetem a barátnőjét.

2011. 08. 04

Írta: Kondra Katalin

“A számító” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Hát ez óriási volt! Ötletes megoldás, remek stílusban. Gratula!
    Szeretettel. Tara

  2. Kedves Katalin!

    Nagyon tetszett a történeted. Sohasem csalódtam benned, mindig tudsz újat mondani írásaiddal. Mindig van bennük valami poén, humor és komoly mondanivaló, tanulság. Mit ebben is!
    Gratulálok!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  3. Kedves Katalin!
    Na, ebből sem lesz házasság!
    Különös, humorral fűszerezett történeted érdekes, tanulságos. Kifinomult ízlésre vall. Nagyon tetszett!
    Szeretettel, Ida

Szólj hozzá!