Árváltoztatás – 1. HELYEZETT

Nézem a Budapest melletti nagy bevásárlóközpont árait, és nem értem. Egy kiló cukor ára (csupán az egyszerűsítés, és a könnyebb áttekinthetőség miatt) mondjuk 23o forint, a két kilós kiszerelésűé pedig 5oo.
De ugyanilyen anomáliákat fedeztem fel a lisztnél, rizsnél, stb.
Hogy a csudába létezik, hogy a nagyobb kiszerelés drágább, noha eddig mindig olcsóbb volt, már csak azért is, mivel kevesebb csomagolóanyagot használnak fel hozzá.
Eladót se közel, se távol nem látni. Megyek a raktárajtóhoz, és a ki-be mászkáló bolti dolgozókat kérdezem. Érdekesképpen mindenki más részlegnél tevékenykedik, „felsötétítést” egyikük sem tud adni.
Visszamegyek az élelmiszer részlegre, egészen pontosan a tarhonya osztályra. Az árkülönbség itt még szembetűnőbb: a két kilós abárolt tarhonya ára: 5oo forint. Ugyanez, egy kilós kiszerelésben 22o. De ugyanilyen drága a normál, négy tojásos,abárolatlan, sőt a tojás nélküli kilója is. Akkor hogy is van ez, kérem? Valami csak azért olyan drága, mert nincs benne semmi?
Ráadásul nincs egy teremtett lélek sem, aki a kétségek között verdeső, zilált lelkemet megnyugtatná…
Először arra gondoltam, elírták az árakat, vagy összecserélték a cetliket, de nem: minden stimmel, a legutolsó bötüig. Csak hát logikátlan, és érthetetlen!
Gondoltam, körbenézek egy kicsit más osztályokon is…
És valóban: a 6 darabos tojás darabja drágább volt, mint az ugyanabba az osztályba sorolt 1o db.-osé, a 72o ml.-es ketchup ml.-e éppúgy drágább volt a literes társánál, a fél kilós só grammja a kilósénál, a 8 db-os Túró Rudi darabja a 1o darabosnál, de még a kis Tibi csoki dekája is drágább volt a nagytáblásénál…
Hirtelen eszembe jutott a nővérem, aki egy élelmiszer boltban vezető-helyettes. Felhívtam. – Mond, tesókám! hogy is van ez most? – és bediktáltam az árakat.
– A dolog egyszerűbb, mint gondolnád: az emberekbe évtizedeken át beleplántálták, hogy nagyobb tétel vásárlása esetén az egy egységre vetített ár olcsóbb. Ez így lenne korrekt. De mióta ez a rohadt vadkapitalizmus van, azóta úgy veri át sok cég a vásárló fejét, ahogy csak tudja. A kiindulási pont azonos: mindennek annyi az ára, amennyiért megveszik. Ha annyiért veszik meg, amennyi ki van írva, hát legyen! Csak az az előírás, hogy az ár jól láthatóan legyen kirakva. Ez meg mindenütt megvan. Nagyjából.
Tulajdonképpen a vevők a hibásak, mert mennek, mint a birkák, s megvesznek minden vacakot, ahelyett, hogy összehasonlítanák az árát a hasonló, kisebb, vagy nagyobb kiszerelésű társaival.
Persze, az állandó árváltozás is szerepet játszik abban, hogy az emberek nem ismerik az árakat. Mire megjegyeznék, már nem is érvényes. Hol van az a világ, amikor a kenyér kilója mindenütt 3,6o volt?! És hosszú éveken át!
Most mindenki annyiért adja, amennyiért nem szégyelli. Márpedig a kapitalisták nem szégyenlős kisgyerekek…
Aztán azt is meg kell nézni, hány milliméteres betűkkel vannak kiírva az árak: másfél-kettő és fél között. Nem nagyobbal!
Ez a nagyság, – szemmagasságban – még jól olvasható, de egy méterrel feljebb, és lejjebb már nem. Márpedig hol vannak az olcsóbb árúk? Lent, a legalsó polcon, hogy hadd görnyedjen a sok vaksi öreg, ha olyan csóró, hogy nem tudja megvenni a drágábbat!
De el sem lehet olvasni! Kipróbáltam, nem megy! Csak leguggolva. Vagy a földre lehasalva…
Akkor tudod, öcsém, hogy mi ebből a tanulság? Az emberek döntő része megbízik az elárusító cégben, s tutira veszi, – ha már leguggolni nem tud, – hogy az árak a mennyiséggel egyenes arányban változnak, nem pedig fordított arányban. Ezt diktálja a józan paraszti ész. Közben emberek millióinak fel sem tűnik, hogy jól át lettek vágva!
Úgy, hogy , – summa summarum – szinte minden cég így csinál extra profitot.
– Szerintem ez egy nagy disznóság! Minek van annyi hivatal, mikor az ilyen alapvető szemétséget nem büntetik?
– Mert nincs rá törvény. A multiknak nem érdekük, hogy a kezüket bárki is megkösse. Ki van írva az ár? Igen? Ezzel minden le van zsírozva. Hogy közben az ár nem korrekt, ezt nem érdekli senkit. Legfeljebb a vásárlót. Ha – egyáltalán – rájön a turpisságra. Illetve ezt még annak sem nevezném, hiszen ebben az esetben állami szintre van emelve a megtévesztés, a csalás, átverés, megmalmozás, nevezd, aminek akarod!
Majd mindenki kihasználja azt a tényt, hogy a nap, mint nap változó árakat nincs ember, aki követni tudná, ill. az árak olyan aprón vannak szedve, hogy pont a rászoruló szegény nyugdíjasok nem tudják elolvasni.
Egyet tehetsz öcsikém: írdd tele a vásárlók könyvét, talán segít valamit. De én egyáltalán nem vagyok benne biztos…
Ekképpen cselekedék. Bár nem voltam meggyőződve arról, hogy válaszra fognak méltatni, de legalább nem az én golyóstollamból fogyott a ténta…
Hogy egy multi leereszkedjék a legkisebb vásárlóhoz? Igen, a mesékben olvastam már ilyenről…

Aránylag gyorsan, – két héten belül – cégjelzéses levelet hozott a postás. Kibontottam… Igen, a nagy multi vette a fáradtságot, és borítékot, bélyeget, papírt, adminisztrátort nem kímélve válaszra méltatott!
Úgy látszik, változik a világ, s már csak 1-2 évszázadot kellene valahogy kihúzni, hogy kis hazánkban is éppúgy királynak érezze magát az állampolgár, mint a „rothadó” nyugaton. (Ezzel az állandósult jelzővel tanultunk annak idején arról a nyugatról, amely életszínvonala felé kacsingattunk…)
Na, de nézzük, mivel takaróznak, ill. milyen biedermeyer vakerral akarják kiszúrni a szememet? Olvasom:

Tisztelt Vásárlónk!

Ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy vette a fáradtságot, és felhívta figyelmünket, az áruházunkban tapasztalt, egyes termékeink árával kapcsolatos anomáliákra.
Az Ön levelét olvasva telefonon azonnal utasítottam a bevásárló központ igazgatóját ezen abnormális helyzet megváltoztatására.
Most, hogy panasza soron kívül elintézést nyert, bízunk benne, hogy a továbbiakban is hűséges vásárlónk marad. Dátum, aláírás, stempli.

No fene! Ilyen is csak a „Kisgyerekek nagy mesekönyvé”-ben létezik! Egy multi elismeri a hibáját? Sőt: megköszöni, hogy az orrára lett koppintva! Á! Ez nem lehet igaz!
Most – minden bizonnyal – kiszúrták a szemem egy sablonos sajnálkozó/megköszönő levéllel, melyből naponta tucatokat gyártanak futószalagon, csak arra ügyelve, hogy a címzetteket fel ne cseréljék!
A puding próbája, hogy megeszik, én is hiszem, ha látom: a hét végén amúgy is nagy bevásárlás, akkor majd nagyító alá veszem az állítólagosan kijavított áraikat…

Szombat délelőtt végig is néztem mindent tüzetesen A multi valóban igazat írt, és az érthetetlen,logikátlan árait mindenütt korrigálta.
(Csupán az egyszerű számítás végett: a nagyobb kiszerelésű cukor, liszt, rizs, abárolt tarhonya ára MARADT 5oo forint, a fele olyan súlyút meg átárazták 25o-re.Így az árak korrektek lettek, szó nem érhette már a házuk táját!)
Természetesen, a tojástól kezdve, a kechupon át a Tibi csokiig, minden árú elnyerte „korrekt” árát. És most nekem ennek örülnöm is kellene…

Hogy tört volna le a kezem, amikor beírtam a Vásárlók könyvébe!

Írta: Winczheim Tibor