Épitkezés – 3. helyezett

Végre elérkezett az az idő is, amikor már nem csak a mindennapokra kell gondolnom, hanem egy kicsit előre is tervezhetek. Most ,hogy egy nagyobb összeget fogok kapni egy munkámért, valóra válthatom az álmaim álmát és megépitetem a csempekályhát.
Aránylag nagy a lakásom négyzetméterileg, 11 x 7,5 méteren belül mozoghatok, az átalakitásoknál. Arról nem beszélve, hogy nem bolygathatom a tartófalakat, igy adott a lakás elrendezése, ami az utóbbi 20 évben alig-alig változott.
Tizenegy évvel ezelőtt már végre hajtattam egy nagyobb felújjitást.
Akkor a tetőt tetettem rendbe, oly módon, hogy a cserepet szépen leszedve, azt megpucolva, félretettük. Vettünk megfelelő mennyiségű cseréplécet, és gerendákat. Amely gerenda nagyon el volt már korhadva, azt kicseréltettük. Szépen felrakták a cseréplécet és arra visssza a megpucolt cserepet, amely még az úgynevezett békebeli idökben került a házra.Mivel elég sok cserép volt sérült, igy az udvar felőli oldalra négy sor használtat tettetünk, ami elütött ugyan az eredetitől és minőségileg sem volt olyan jó, de inkább bájossá tette, az amugy is, a környezetemhez képest kicsi házamat. Arról nem beszélve, hogy az ablakok cseréjét is elvégeztettem.
Az utca felöli három ablakot az egyik aranykezű asztalossal csináltattam, és rászánva a pénzt a konyhába is csináltattam egy 1,2 x 1,5 méterest is külön tervezés alapján, a többit pedig a tüzépnél vettem meg. Amiben egységessek lettek az ablakok az volt, hogy mindegyik hungaropán üveggel készült, még a szomszéd fele néző lenyitható 90 x 60-as is. Igy ablakilag hőszigetelve lett az egész ház.
A falak szigetelése is megtörtént. Mivel konvektor biztosította a fűtést, akkor nem tartottam szükségesnek a kémény rendbetételét, Sőt, egész a tetőig lebontattam, hogy elkerűljük a kéményseprők idejárkálását.
A házam, egy úgynevezett nyeregtetős, vertfalazatú, 1920-ban épített gyönyörűség. Mostmár, hogy ennyi pénzt ráköltöttem arra, hogy lakhatóvá tegyem és a komfort érzésünk is meglegyen, elkezdtem szeretni itt lakni. Ehhez a kényszer is közre játszott, mert tudtam, hogy egyedül, három gyereket nevelve esélyem sincs az eredeti tervem megvalósitására, hogy újjat épitettek. Hisz eredetileg lebontásra vettük meg a házat, a telekért. Arra nem számítva, hogy elvállt leszek és egyedűl maradva évekig munkanélküli. Szerencsémre, az utolsó pillanatban, amikor már ugy nézett ki, hogy fejünkre rogy az egész ház, munkát kaptam ami hosszú távúra sikeredett és végül is innen mentem nyugdijba.
Ami felújjitást meg élvégeztettem, az apránként történt, igy anyagilag nem volt olyan megterhelő, és abban az időben még nem volt ilyen-olyan deviza alapú hitel, így mindig annyi hitelt vettem fel, ötéves futamidökre, amennyit akkori elképzelésem szerint vissza is tudok fizetni. Igy alakult, hogy a fürdőszoba rendbe tételére már csak 2006-ban kerülr sor. Igaz ugyan, hogy a csempét is megvettem a falra, és a mosdót, meg a WC-csészét is és a kiegészítőket, de ekkorra szépen begyürüzött a válság és nem mertem felvenni kölcsönt. Így állt a felújjitás.
Azért nem maradtunk teljesen fürtdőszoba nélkül, hisz a vécét tudtuk használni és hidegvíz is volt, ami a fürdőkád vizcsapjából folyt. Innen vettem a vizet fazékba és a gázon melegítettem meg. Az is igaz, hogy ekkorra már csak a fiam és én laktunk a házban. Azt nem mondom, hogy nem kellett igyekezni a fürdéssel mert hamar kihűlt a víz, de arra jó volt, hogy a komfortérzésünk meglegyen. Még jó, hogy az utolsó felujjitáskor, megvettem a két használt konvektort, igy nem volt gond a fiam pici, de inkább keskeny szobájába az egyiket, a másikat pedig a konyhába felszereltetni. A fürdőszoba is innen a konyhából kapta a meleget, ezért az itteni konvektort elég hamar be kellett üzemeltetni, ami elég hamar és jól megnyomta a gázszámlát.
És innen kezdődtek a gondok. Már egyszer ért olyan szerence, másfél éve, hogy az én „pénztárcánhoz mérten” nagyobb összeghez jutottam, amiből megcsináltattam egy öt köbméteres emésztőt, a vizóra-akna kikővezését, a kerti csap betongyürüjét és még maradt annyi pénz, hogy a kéményt is rendbe tetettem.
Egyetlen dolog azért nem jutott eszembe, mégpedig az, hogy egyszer lesz arra lehetőségem, hogy csempekályhát rakassak. így, ilyen irányú kéréssel nem fordultam a kömüves felé, hogy ugy csinálja meg a kémény javitását, hogy az megfeleljen egy csempekályha üzemeltetéséhez is. Most végre eljött az idő. Erre akkor jöttem rá, mikor megismerkedvén egy úriemberrel, az Antallal, kiderült, hogy Ő bizony csempekályhaépítő mester. No, gondoltam, ezt nem lehet kihagyni. Rögtön tanácsot is kértem Antaltól, aki készséggel állt a rendelkezésemre, sőt a lakásomra is eljött felmérni a munkaterületet. Antal, annak rendje és módja szerint meg is jelent a megbeszélt időre.
– Milyen kéményed van. – tette fel az első kérdést.
– Rendes. Most csináltattam tavasszal. – néztem rá értetlenül.
– Milyen hosszú, azaz méter és milyen széles, azaz cm. – nézet rám.
– Hogy Te miket nem kérdezel? Ezeket én honnan tudjam?
– Tudod, a belméret és a kémény magassága adja meg a KW-ban a kémény
terhelését. – szólt Antal, enyhén sanda nézéssel.
– Nem tudom, de feltételezem, hogy mielőtt hozáfognál mint mester a kályha
rakásához ezekről is meggyőződsz, hogy megfelelőek e a kémény belmérete – szóltam kicsit ingerülten.
– Nem a kémény, a lakás belméretéről beszéltem. A lakás belméretéhez kell a
csempekályhát megtervezni, a kályhához pedig a kéményt. Ez a sora. A lényeg, hogy a kémény belmérete ne legyen kisebb mint a csempekályha füstcsonkjának a belmérete. Persze jó lett volna, ha mielőtt engem kihivtál, egy jól képzett kéményseprővel beszéltél volna, aki meg is nézte és tanácsot is adott volna. Sajnos azt én nem tudom megállapítani, hogy a kémény megfelel e a csempekályhához. És végül is milyen csempekályhát akarsz?
– Hogy, hogy milyet? Hát zöldet.

Írta: Jártó Róza