A kislány útban az óvoda felé csacsog, be nem áll a szája.
– Mikor jössz értem? – néz fel anyukájára.
– Munka után. Ha jól viselkedsz, délután elmegyünk fagyizni.
– Jól hangzik, de akár minden délután is elmehetnénk…
– Ezt, hogy érted? – csodálkozik az édesanya.
– Mindennap jól viselkedem, nem?
– Hát az attól függ…Van amikor nem fogadsz szót, az például rossz viselkedés.
– Anya, mindig azt mondod: ez jó, az rossz, pedig jó és rossz között vannak még igazságok…!”
– Elárulnád, mire gondolsz pontosan?
– Igen. Az oviban én jó vagyok, mert nem vágom pofon Marcit, aki rossz, mert köpköd. Kettőnk közt az óvónéni az igazság, mert mindkettőnket a helyünkre tesz. Engem maga mellett tart, Marcit sarokba állítja.
2011. 09. 25.
Írta: Kondra Katalin
Kedves Katalin!
Nagyon szeretem a kedves kis történeteidet a gyerekekről. A gyermeki logika és tisztánlátás mindig meglepi az embert.
Biztosan van még hasonló a tarsolyodban, szívesen olvasnám máskor is. Gratulálok! Sok szeretettel Eszter
Az igazságot valóban sok oldalról meg lehet közelíteni, és mindenkinek meg van a maga igazsága. Ezért van az, úgy hogy: hallgattassék meg a másik fél is!
Kedves Katalin, ez egy jópofa "gyerekszáj" történet!
Szeretettel, Ida
Kedves Katalin!
Aranyos írás, valóban "ilyen egyszerű"! Hihetetlen, hogy a mai kisgyermekek milyen okosak. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Viola