A sárga tarisznya

Összes megtekintés: 171 

Milla egy nagy sárga tarisznyával járt mindenhová, az egyetemre is, meg abba a részidős munkába is, amire azért volt szüksége, hogy kiegészítse az otthonról kapott kevés pénzt meg az ösztöndíját. A tarisznya a nagyanyjától maradt rá, úgy fedezte fel a falusi kis ház padlásán, és rögtön megtetszett neki. Egyedi darab volt, valamilyen népi szövés, amihez ő sajnos nem értett, és a sárga színe ellenére jó állta az időt, mert a színei még mindig szépek voltak. Pedig Milla legalább egy fél évszázadosra saccolta a tarisznya korát, és miközben a rajta levő gyönyörű színes virágokat nézegette, elmosolyodott magában: Csak nem volt hippi egykor a nagyanyám? Milla a huszadik század hatvanas éveiről keveset tudott, és már nem volt kinek feltenni a kérdéseit, mert a nagyanyja több, mint húsz éve halott volt. A sárga tarisznyát magával vitte Budapestre, és attól fogva a hátizsák helyett azt használta. Akárhová ment be a városba, az útja mindig a villamosmegállóban kezdődött a várakozással.
Néhány hete feltűnt neki, hogy szinte mindig ugyanakkor, amikor ő ott várakozik, áll meg a megálló mellett a piros lámpánál egy BMW. A BMW-ben egy fiatal srác ült egyedül. Milla először nem törődött vele, nem szerette az autójukkal felvágó fiúkat, eleve elkönyvelte őket magában úgy, hogy 'ez nem az én kategóriám'. Nem volt éppen semmilyen kapcsolata, még a barátnője sem volt a városban, mert ő egy féléves részképzésen vett részt Londonban.
Az ismeretlen fiú nem maradt el, Milla minden nap látta, és bár igyekezett úgy tenni, mint aki nem veszi észre, tudta, hogy a srác őt nézi. Csak pár perc volt mindig az egész, de lassan kezdett hozzátartozni a reggeleihez.
Egyik nap a megállóban felszereltek egy új táblát, 'Mindennapi versek' állt a tábla tetején, és rögtön alatta egy ismeretlen vers. Milla elolvasta, ízlelgette a szavakat, és később a villamoson arra gondolt, vajon ne küldjön-e ő is be egy verset oda, ahol kiválasztják, hogy melyik vers jelenjen meg. Szokott néha verseket írni, a saját blogjára és egy internetes poéta fórumra tette őket fel, de az ötlet, hogy esetleg a villamosmegállókban is a saját versével találkozna, meghökkentette.
A következő héten egy új vers került fel a táblára, egy haiku. Milla közelebb lépve elolvasta:
Sárga tarisznya,
Meg akarom mutatni
Neked a Földet
Milla alaposan összezavarodott, és automatikusan arrafelé pillantott, ahol a BMW szokott állni. De az autó most nem volt sehol. Bolond vagyok, gondolta magában. Egy idősebb női hang szólalt meg a háta mögött: Milyen kedves!
Milla ránézett, mert eddig észre sem vette, hogy már többen állnak a megállóban, majd hátrafordult. A háta mögött, talán két lépésnyire tőle, ott állt az a srác, akit a BMW-ben szokott látni. Egymásra néztek, és a fiú elmosolyodott:
-Tetszik? – kérdezte.
Milla közelebb lépett és szótlanul bólintott.
-Pali vagyok – mutatkozott be az ismeretlen, miközben Milla még nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon.
-Milla – felelte – vagyis a teljes nevem Kamilla.
-Szép név – mondta a srác és a tarisznyán levő sok virágra mutatott – az is egy virág.
Erre Milla is elmosolyodott egy kicsit. Nem tudta miért, de hirtelen elszállt az idegenkedése a fiúval szemben, talán a tavasz, a napsütés meg a virágok tették.
Közben megjött a villamos. Mind a ketten felszálltak.
-Szervízben a kocsi? – kérdezte a lány.
-Az is – felelte a fiú.
A villamoson itt a város szélén ritkán volt még tömeg, ezen a napon is kevesen utaztak. Milla és Pál le tudtak ülni mind a ketten, és le is ültek egymással szemben. Egy darabig egyikük sem szólt ezután, de mind a ketten arra gondoltak, hogy lesz valami folytatás. Együtt hallgatott Milla, ölében a sárga tarisznya és rajta a sok színes virág.

“A sárga tarisznya” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat. Örömöt okoz, amit írtál, mert úgy érzem, pont ez volt a célom: ne csak öreges-bús hangulatokról írjak, hanem valami elképzelt ifjúságról. S igen: a meg nem írt folytatás az én fejemben is hasonló volt, 🙂
    Szeretettel üdvözöllek:
    Márta

  2. Kedves Márta!

    Felüdítő volt olvasni aranyos történeted! Folytatásként úgy képzelem, további kapcsolat alakul ki a két fiatal között.

    Sok szeretettel olvastalak. Magdi (f)(l)

Szólj hozzá!