Bűvölet: Első történet

Összes megtekintés: 72 

Kislány koromban nagy élmény volt cirkuszba menni. Emlékszem, hogy vártam a bohócokat. Szájtátva néztem a bűvészt. Tapsoltam ahogy elővarázsolt egy nyuszit vagy egy virágcsokrot. Alig mertem az oroszlánra nézni és az idomárra, amikor bement a ketrecbe hozzá.
– Mi lesz most? – kérdeztem ijedten.
Aztán jöttek a lovak. Kezdettől fogva elbűvöltek. Ahogy kecsesen körbejártak a porondon. Ahogy engedelmeskedtek gazdáiknak.
Elkezdtem a lovas kifestőkönyveket kérni. Majd a lovas könyvek olvasását. A lovak bűvöletében éltem. Lány létemre gyűjteni kezdtem a lovas figurákat.
Az igazi élmény azonban később jött. Nagyapám tudta mennyire szeretem a lovakat. Egyszer így szólt:
– Eljössz velem a Gyula bácsiékhoz?
– El.
Az udvarra beérve mit pillantottam meg?
Két lovat.
Féltem is, örültem is.
Gyere simogasd meg. Nem bánt. – mondta Gyula bácsi.
A ló mintha érezte volna mit akarok, odajött hozzám lehajtotta a fejét, mintha mondaná:
– Itt vagyok. Tessék!
Félve megsimogattam, aztán odajött a másik és azt is.
– Mi a nevük?
– Csillag és Pejkó.
Nevüket mondva ott maradtak mellettem.
Örültem, hogy ilyen közelről is láthattam lovakat.
– Vigyük haza az egyiket. – mondtam.
– Azt nem lehet. Inkább naponta eljövünk. – mondta nagyapám.
Egyre több időt töltöttem a lovak mellett. Segítettem az etetésnél, ahogy kicsiként tudtam.
Aztán felnőttem. A lovak szeretete, bűvölete megmaradt.
Idővel megszületett a kisfiam. Lehetőség nyílt lovas iskolába járnia. Örültem választásának. Nagyon szívesen jár. Lelkesen kísérem. A férjem mondogatja is:
– Te a lovak világában élsz. Jobban elbűvölnek, mint én?

Szólj hozzá!