A Pillangó a Szerelem és az Idő


– Szervusz Szerelem, hova, hova ily sietve. – kérdezte a Pillangó a Szerelemtől, amikor a virágzó réten összetalálkoztak.
– Ó Te vagy az kedves Pillangó? Megyek a városba Antalhoz. – válaszolta Szerelem.
– És mond kedves Szerelem, melyik Antalhoz? Csak nem ahhoz a szép, derék virágoskertes Antalhoz?
– Igen hozzá sietek. Hamar elszáll a nyár és még mindig üres a szíve a legénynek – szólt Szerelem.
– És mond kedves Szerelem, vár téged az Antal? – kérdezte Pillangó.
– Ó nem, dehogy vár, meglepetés lesz érkezésem. Elképzelem, hogy-hogy fog örülni nekem. Amikor a hajnali nap első sugara rávetődik a kertjének színpompás virágaira én ott akarok lenni, hogy a virágok által árasztott illatfelhő szárnyán belopjam magam a szívébe. Hisz Ő oly jó ember, megérdemli, hogy Én a Szerelem a szívébe költözzek.
– Te Szerelem, ismered Antalt? – nézett a Szerelemre Pillangó.
– Ó dehogy. – nézett furcsán a Szerelem.
– Ha nem ismered, honnan tudod, hogy jóember.
– No de Pillangó, hisz kertész, aki szereti a virágokat. És mint Te is tudod, az az ember aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.
– Ó kedves barátnőm, te egy naiv Szerelem vagy, azt ugye tudod?
– Pillangó barátnőm, szerintem Te vagy a naiv, mert én tudom, hogy vár rám Antal. A minap is mikor rólam beszélt, megkérdezte, hogy nyilvánosan adnák e csókot neki és bizony nem eset neki jól, mikor azt mondtam, hogy én nyilvánosan nem szoktam csókolózni. Szinte nyersen kérdezte, hogy még vele sem?
Bizony-bizony barátnőm, te vagy a naiv, mert egyértelmű volt akkor számomra, hogy Antal vár engem, Szerelmet.
– Kedvesem honnan veszed azt, hogy aki szereti a virágot az jó ember. Én azt gondolom, az emberek, így Antal is csak azért szeretik a virágot, mert szép, ha ránk tör az Idő aki magával hozza az őszt és az a zord szeleket, viharokat a virágok fázni kezdenek, összehúzódnak, lekonyulnak és megkopnak és akkor már nem szereti senki őket, bizony még Antal se. A halott virágot meg egyenesen a szemétre vetik. Bizony-bizony kedves barátnőm, Drága Szerelem, Antal szeretete csak addig tart, míg pompáznak kertjének virágai – nézett sajnálkozva, Szerelemre, Pillangó.
– Mi volt ez a hideg fuvallat, hisz még sziporkázó nyár van? – borzongott meg Szerelem. – Ó Te vagy kedves Idő, mért gyorsultál fel, mire ez a sietség.
– Szervusz kedves Pillangó, ölellek kedves Szerelem, adsz egy csókot a számra. Mikor fogsz már beköltözni szívembe, hogy elhozd nekem az örök nyarat. A hosszú nappalokat, az elmúlni nem akaró csillagfényes éjszakákat. – cicázott az Idő a Szerelemmel, miközben megpróbálta karjába kapva a szívéhez ölelni.
– Ne bolondozz Idő, tudod, hogy nekem Antal szívében van a helyem. Antal szép szemével látom a virágot, szívébe zárva a világot.
– Te ne bolondozz, én az Idő vagyok, ha akarom sziporkázó nyárban hozok fagyos szelet Antal virágaira, és holdfény nélküli éjszakát szeretet világára. És ha akarom, a szíve megtelik önzéssel és ha akarom, szeretettel. No ne ragyogjon fel a szemed Szerelem, nem a te szereteteddel. Annyi minden van ami százszor, ezerszer boldogabba tenné Antalt mit Te. Új autó, az a gyönyörű nyaraló ott a folyó partján, tudod, amelynek a küszöbét nyaldossa a víz, vagy a betétkönyve, telis tele ropogós bankókra váltható számokkal. – nézett konokul az Idő a Szerelemre. – de ha akarom téged viszlek – ragadta meg a grabancát a nőnek.
– Ne tedd Idő, nekem Antal mellett a helyem, nekem ott van a helyem ahol Ő van nélküle nincs szerelmes éjjelem és boldog nappalom, nélküle meghalok – nézett könnyes szemmel Szerelem.
– Tudod mit Szerelem, tegyünk próbát, ha Antal téged választ a javak helyett, ám legyen, nem állok az utatokba, de ha nem, viszem a férfit. Épp ott jön Antal, na menj, és próbálkozz a lehetetlennel. – nevetett az Idő.
– Szervusz Antal. – megismersz, én vagyok Szerelem.
– Ó tényleg Te vagy, emlékszem Rád, Te dobogtattad meg a kisszívem, még hajdanán. Hogyne emlékeznék. Igen eleinte jó érzés volt téged ismerni, de aztán jött féltés, a meg nem értés, a féltékenység és elég hamar megtaláltad azt a pici hajszálrepedést a szívemen, amin aztán kiosontál, mint a tolvaj a sötét éjszakában ki nem törődik avval mi űrt, mi bánatot, mi kárt hagy maga után.
– Most itt vagyok, fogadj vissza szívedbe, már tudom, hogy ott a helyem tudom, hogy nekem ott az otthonom, én máshol már nem tudok élni.
– Én erre mit is mondhatnék. – nézett Antal Szerelemre.
– Mond azt, hogy szereted a reggelt, mert csupa madárcsicsergés, szereted a nappalt, mert csupa napfény, csupa ragyogás és szereted az estét mert meghozza neked a szerető, szerelmes ölelésem ami után oly jó reggel felébredni a madár csicsergésre. – szólt sápadtan Szerelem, mert meghallotta az új és gyönyörű autó berregését, amiben Antal beugorva elszáguldott a folyóparti nyaralóhoz, aminek a lépcsőjét a víz nyaldosta.
– Ne sírj. – szólt Pillangó Szerelemnek – visszahozom neked.
Megfogva egymás kezét elkezdtek körbe forogni, csak körbe, csak körbe, potyogó könnyekkel, miközben mindketten jól tudták, hogy Antalt örökre elvitte a gonosz, a megállíthatatlan, még a szerelmet is kikacagó Idő.

Írta: Jártó Róza

“A Pillangó a Szerelem és az Idő” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!

    Kedves Tibor!

    Kedves Tóni!

    Bizony nem most volt, hogy kis írásom megírtam és itt a HM oldalán megjelent. Most több évre rá, visszanézve az írásra láttam a kedves jelzésetek, hogy olvastátok. Fogadjátok köszönetem ezért.

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

  2. Kedves Róza!
    Többször is elolvastam írásod, s azon gondolkodtam, miért is olyan furcsa számomra. Aztán rájöttem: ez egy lelkileg annyira felemelő, megható, fájó történet, amelyet csakis egy nagyon érzékeny nő vethet papírra.
    Öröm volt olvasni. Gratulálok: Tibor

  3. Kedves Rózsika.
    Köszönöm a kellemes perceket amit kedves novellád olvasásával kaptam. Gratulálok. Jó volt olvasni. Örülök, hogy ide találtam. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  4. Kedves Rozálka!

    Mint Te is tudod, minden mesének van valamilyen valóságalapja. Hisz ilyesmiről oly sokszor hallani…
    Köszönöm, hogy olvastad.

    Szeretettel: Róza

  5. Kedves Róza!!!
    Tündérien írtad meg ezt a történetet.
    Nagyon jó oldalról közelítetted meg a témát.
    Mesés , ugyanakkor nagyon is tanulságos történetet írtál.
    Szívemből gratulálok neked , ez tetszett.
    Rozálka

Szólj hozzá!