Mezítláb a szökőkútnál

A fiú idegesen az óráját nézte, majd felpillantva, meglátta a lányt. A margitszigeti szökőkút ellentétes oldalán álltak, futni kezdtek. Középre érve, szerelmes tekintettel mélyedtek egymás szemébe.

Keserűen néztem, ahogy közelített a szájuk. Arra gondoltam, nekem kellene ott állnom. Már majdnem összeforrtak a csókban, amikor a szökőkút vízsugarai magasba csaptak, és felhangzott a Carmenből a Habanera. Az addig nyugodtan a lábamnál fekvő kutyám abban a pillanatban, egy hirtelen ugrással a pórázt kirántva a kezemből, futásnak indult, majd vigyorral a pofiján a szerelmes pár közelében csobbant egy hatalmasat.

Hangosan felnevettem. Mókásan mutatott a fiú és a lány megrökönyödve. Mindketten rám bámultak. De amíg a fiú szívből elmosolyodott, addig a lány dühösen rám üvöltött:

– Ezt direkt csináltad!

Tiltakoztam volna, de egy másik ideges hang is felordított hátulról:

– Ennyi! Leállunk! Ez meg mi a franc volt?

Igyekeztem minél gyorsabban odasántikálni.

– Elnézést! Imádja a vizet, azt gondolhatta, játékidő van. Én meg nem tudtam visszatartani.

Rámutattam a szoknya alól kikandikáló gipszelt lábamra, mivel meleg volt, a másik cipőmből is kibújtam. Ott álltam mezítláb, elkomolyodva. A lábtörésem miatt nem én voltam, akire a fiú szerelmesen nézett a videóklipben. A gipszet a forgatás első napja előtt szereztem. Egy elektromos rollerrel száguldó srác hátulról elütött a járdán, majd őrült tempóban elsuhant.

Egy hónappal korábban, a közösségi oldalon észrevettem a felhívást a szereplőválogatásra, a világhírű csellista, Hauser új klipjének forgatásához. Megtetszett a lehetőség. Szerettem a zenéjét, csodálatos művésznek, ugyanakkor szórakoztató személyiségnek tartottam. Sokszor időzött Budapesten, nem volt meglepő, hogy ott forgatott. A magánéletben és a klipjeiben is szebbnél szebb nőkkel az oldalán jelent meg. Nem gondoltam magam különösebben csinosnak, de a felhívásban kutyákat is kerestek, és Borókára pont ráillett a leírás. A legjobb barátom volt a keverék kutyus, aki onnan kapta nevét, hogy szőre a boróka tűleveleire hasonlított. Aranyosan nézett ki.

Boróka ügyesen szerepelt, le is szerződtették. A tervek szerint, a klipben Hauser a Margitszigeten, a szökőkútnál játszott a Carmenből részletet. Különböző életképekben egy fiú és egy lány szerelmét tervezték bemutatni. Az egyik jelenetben a sétáló pár mellett egy aranyos kutya is feltűnt. Néhány nap múlva felhívtak. Elmondták, Hauser a Borókával készült próba-felvételt visszanézve, természetességem miatt, engem akart a lány szerepére. Először szégyenlősen vissza akartam utasítani a lehetőséget, de aztán a jó élmény reményében elfogadtam.

Hauser sajnos nem volt jelen, de a próbák során kiderült, a partnerem igazán jó fej, akivel hamar összebarátkoztunk. Izgatottan vártam az első éles forgatási napot, de a baleset miatt, minden megváltozott. A rendező a fiatal, üresfejű csinibaba barátnőjének adta az én szerepem. Bántott a dolog. Úgy gondoltam, egy nem annyira csinos, mint normális, sántikáló lányt is szerethet egy srác, nem csak egy csinibabát. De sajnos ez máshogy működött.

Dühös kiabálás közepén találtam magam.

– A kutya csak a következő jelenetben jön. Mit keres mégis itt? – ordított a rendező.

– Csupa víz lettem! A te hibád! – bökött rám nyafogva a hisztis szépség.

Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, de a hangzavart megszüntette egy határozott angol felkiáltás.

– Stop!

Kigombolt ingben, szokásához híven mezítláb, lazán maga Hauser lépett elő. Rám villantotta sármos mosolyát, majd a gipszből kikandikáló meztelen lábujjaim mellé tette a lábát.

– Signorina!

Mindenki elképedve figyelte a jelenetet. Később, Hauser kérésére megtartották a felvételt a kutya csobbanással együtt, és az egyik képkockán én is feltűntem, ahogy a mezítlábas csellós mellett ültem csupasz, gipszelt lábbal.

Néhány hét múlva az Uránia mozi elé leterített vörös szőnyegen, a videóklip díszbemutatójára tűsarkakon tipegett a szépség a rendező oldalán. Hauser, Boróka, én és a fiú mezítláb vonultunk. Én már gipsz nélkül, vidáman.