Hullámvasút: Tizedik történet: Hullámvasút a levegőben

Katka mereven előre nézett az AN-2 típusú 4 személyes kisgép ablakán át előre. Nem ő vezette a gépet, csak a pilóta mellett ült a „jobb egyesben”.

Édesapjával mentek ki a vitorlázóversenyt megtekinteni a Budapest környéki sportrepülőtérre, és az édesapa – korábbi vitorlázó majd hőlégballonos – kapcsolatai révén szinte percek alatt találta magát hirtelen a kisgépben, amely hivatalosan nem szállított utasokat, mert a vitorlázórepülőket volt hivatott felvontatni az égre. Mielőtt beült a gépbe, az édesapja gyorsan még odasúgta a 12 éves lánykának: „csak előre nézzél!”.

Katka nem értette, miért kell neki előre néznie? A fejét egyenesen tartotta, élvezte a repülés minden pillanatát, de azért oldalra is szívesen lenézett volna a jobbján levő ablakon át. Hát néha kicsit oldalra is sandított, hogy azért mégis lásson is valamit, ne csak előrefelé a kék eget néhány kis fehér pamaccsal, mert ugye folyamatosan emelkedtek. A pilóta sem volt beszédes kedvében, valószínűleg a munkájára koncentrál, vélte a lány.

– Ne ijedj meg! – szólalt meg hirtelen a pilóta. – Mindjárt ránt egyet a gép, ahogy a vitorlázógép leold a kötélről! Utána pedig hirtelen fogunk süllyedni, hogy szabad területet adhassunk a vitorlázónak a manőverezésre. Érted?
– Igen! – csendült a lány hangja, és Katka bólintott is mellé.

És néhány pillanat múlva valóban bekövetkezett, amit a pilóta mondott: megvolt a hirtelen rántás, aztán már nem az ég töltötte be az első üveget, hanem a folyamatosan változó táj. Mintha a vonat ablakából látta volna elhaladni a tájat, annyira gyorsan változott. Le sokkal gyorsabban értek, mint fel, és mikor a repülőgép megállt, a lány még mindig nem akarta elhinni, hogy ennyi volt, már vége is.

Az édesapja türelmetlenül várta és már kérdezte is:

– Jól vagy? Nem lettél rosszul?
– Ugyan mitől lennék rosszul? Szuper volt! – lelkendezett Katka.
– Hát, mert lefelé dugóhúzóban jöttetek, és ott könnyen rosszul lehet az ember.

Katka gyanakodva nézett az édesapjára.

– Ezért nem volt szabad oldalra néznem?
– Igen, kislányom! – simogatta meg a lánya fejét a férfi.
– De apa…! Én úgy néztem volna oldalra is! Hiszen tudod, hogy én vagyok az a lányod, aki már 3 évesen is akart menni még egy kört a hullámvasúton, amikor már mindenki más rég unta!
– Azért a kettő nem ugyanaz, Katka!
– Igazad van, apuci, tényleg nem ugyanaz, es sokkal jobb volt! Hullámvasút a levegőben!