Neveldei évek után

Jártó Róza:
Neveldei évek után

Az óra rikácsoló csöngetésére ébredt fel.
Ő maga állította erre a fokozatra az ébresztő órát, mert az elalváshoz használni akarta a ringató fokozatot és a feje fölötti enyhe tenger illatot is beállította. Tudta, ha így tesz, akkor nyugodt, mély és pihentető alvása lesz. Azt is tudta, hogy még egy napja van a D napból, amikor dolgoznia kell menni. Ő, mint kezdő mérnök, és mint egyedülálló a 10-es kategóriába volt sorolva, ahol 6 D nap teljesítése után 6 P nap jött. Ez volt a pihenési időszaka.
Ez neki így maximálisan meg is felelt.
Ugyan a lakást távolinak érezte a munkahelyétől, de már megszokta, hogy a mozgójárdáig legalább 600 métert gyalogoljon. A mozgójárda meg elvitte a munkahelyére és úgy, hogy csak kétszer kellett járdát cserélnie. Még így is legalább tizenöt perccel előbb érkezett meg a Polgármesteri Hivatalhoz, ahol az öt év szakmai gyakorlatát kell letöltenie, és oda, ahova a gép kijelölte.
A gép általi kijelölése a magas ismerettel rendelkező önkormányzati könyvelő, pénzügyi előadó, marketing szakirányú érdeklődése alapján lett. Semmi kétsége sem volt, hogy hibás lett volna a kijelölés, hisz a szubjektív, részrehajlás nélküli besorolást mindig a mesterséges intelligenciával megáldott számítógép-rendszer végezte el. A besorolása a betáplált, de inkább a tárolt, a szakirányú érdeklődése és a vizsgákon kapott jegyei alapján történt.
Így jelölhette ki a gép a számára is elfogadható észak-európai kisvárosban, az alig 250 ezer lakosú Pyriti-ben a közszolgálati gyakorlati munkáját, amelyet az ő esetében a szorgalmasan, tanulással és sporttal eltöltött nyolc féléves főiskolai évei alapján a gép kidobott. Úgy gondolta, hogy nem is olyan sok az a tíz félév, azaz öt év gyakorlati idő, amely arra szolgál, hogy a sikeres elméleti tudása mellé gyakorlati ismereteket is szerezzen.
A kijelölt lakása is megfelelő volt számára. Itt az iskolai végzettsége és a családi állapota utáni maximális nagyságú lakást kapta, a 36 m2-est. A városi vezetők még azt is megkérdezték tőle, hogy milyen típust választ, mert volt ebben a méretben tetőtéri is. Neki inkább ez felelt meg, ahol egy gombnyomásra, akár össze is nyithatta az egész lakást egy nagy térré. Ezt eddig nem is használta ki, pedig a kijelölt hatvan hónapból, már kilenc hónapot le is töltött. Itt nem csak csodás hálószobája volt, de a szórakozását szolgáló nappalija is, ahol akár vendégeket is fogadhatott, és itt elégíthette ki a lehajtható és a lakás tartozékának számító futópadon és szobabiciklin a mozgás igényét is.
Arról nem beszélve, hogy akár nála is aludhatott 1-2 ember, ha épp a szülei meglátogatták és nem akartak átsurranni a közeli közösségi házba aludni, ahol a beosztása jogán akár 2-3 hetet is eltölthettek a vendégei. Ez a lehetősége az egész hatvan hónapos gyakorlati időszakig, de legfeljebb 36 éves koráig állt fenn.
Onnantól már neki is részt kell vennie egy szaporodási időszakban, ahol a számítógépbe betáplált igényei, és a gép független döntése alapján, az egészségi állapota és a testi felépítése, valamit a 200 éves genetikai besorolása szerint, gyermeket választhatott, akit egész 6 hónapos koráig gondoznia kellett, majd átadni a neveldébe, ahol a már mérhető és tovább fejleszthető intelligens szint alapján megkezdték a baba életre való felkészítését. De ez az idő még odébb volt.
Igazából nem volt egy örökmozgó fajta se, de azért a P napokon, ellátogatott, sőt, a saját lábán be is járta a városka Óvárosát, a Szőlő városrészt, és nem is egyszer. Ámulattal nézte ott, hogy az emberek nem mozgólépcsőn közlekedtek, hanem lebetonozott közterületeken olyan bádogdoboz-félében, ahova akár négyen is bepréselődtek, és amit autónak hívtak.
Az élelmezését is központilag szabályozott étrend alapján oldotta meg, ami ingyenes szolgáltatása volt a munkahelyének. Hat naponként összeállított egy ételsort magának és innentől a gépre bízta, hogy tálaljon. Egyedül a lakás részéhez tartozó manuális kávéfőzőt tartotta meg, ahol naponta, ha nem is merítette ki a napi limitet, de mindig igyekezett kávéillatot varázsolni a lakásba, ha épp olvasott, vagy zenét hallgatott.
A hivatali munkájával is elégedett volt. Sok mindent már ismert, ami feladat-sort el kellett végeznie és sok mindennel most ismerkedett. A főiskolán sosem volt olyan ügyintézési feladata, amikor közvetlenül kellett az ügyfelekkel kommunikálnia. De itt a kilenc hónapos gyakorlatban, már kétszer is előfordult. Ez tetszett a legjobban a választott munkájából, mikor ügyfelezni kellett.
Egyik esetben az ügyfélnek el kellett intéznie, hogy a kijelölt lakásméretét nagyobbra emeljék, mert a gyermek, akit a világra választott, az egyik eddigi orvostudományi ismeret szerinti betegségbe esett, és az ügyfél maga akarta ápolni a gyermeket. Erre is joga van mindenkinek ebben az országban. Ezért is örült, hogy Pyriti-re került, ebbe az észak-európai kisvárosba, mert itt sokkal több lehetőség van önmagát megvalósítani, mint más városokban.
A másik feladata egy kávéaroma csere volt, ami minden Európai ember állampolgári joga volt. Ha kérte valaki, akkor hivatalból, akár évente kávéaroma cserét is lefolytattak a hivatalban. Ez egy bonyolult feladat volt, hisz még gyakorlatban sosem kellett kapcsolatba lépnie a kávébeszerző kollégákkal, ebben a kávét is csak limitáltan beszerző világban.
De a törvény az törvény…
Ha ilyen kérés érkezett, akkor azt el kellett intéznie a helyi polgármesteri hivatalnak, hisz minden nagykorú állampolgárt megilletett annyi termesztett kávébabból készített kávé elfogyasztása, amennyit akart, de maximum napi hat adag, két bögre nagyságban.

Többször gondolt már arra, hogy milyen szerencsés is ő, hogy 2122-ben élhet, és azt a munkát végezheti, amit már a neveldei éveitől akart…
Jártó Róza