Egy kicsi angyal nagy kalandja


Nem is olyan rég, egy csodálatos téli napon, amikor sűrű, fehér hó hullott a földre, hópehelyben kapaszkodva leszállt az égből egy kicsi angyal.
Nagyon elcsodálkozott, mikor földet ért, mert nem akart ő jönni, csak valahogy lepottyant szegény.
Az egész úgy kezdődött, hogy a mennyei angyalok nagytakarításba kezdtek a kis Jézus születésnapja előtt. Elővették a nagy fehér paplanokat és párnákat, majd rázni kezdték jó erősen, mire a földön hullni kezdett a hó.
A kicsi angyal nézte-nézte a nagy eseményt. Ő is segíteni szeretett volna, de a többiek elzavarták.
– Fiatal vagy még ilyen fontos feladathoz – mondták.
A kicsi angyal szomorúan elvonult, és az ablakpárkányról nézte a paplanokból, párnákból kiszabadult különleges alakú pelyheket.
– De jó lenne úgy szállni, mint a hópehely – sóhajtotta, és kezével megpróbált elkapni egyet, de kiesett az ablakon. Zuhant, zuhant lefelé, míg végül egy felhőre pottyant.
– Most mitévő legyek? – töprengett ijedten. – Hogy menjek vissza a mennyországba?
– Bizony nem jutsz vissza egykönnyen, hisz nincsen szárnyad – mondta a felhő részvéttel. – Kénytelen leszel leszállni a földre. Majd, ha karácsonykor lejönnek a karácsonyi angyalok, ők visszavisznek.
– Hát jó – törődött bele a kicsi angyal. – De mond csak felhő, hogy jutok el a földre?
– Kapaszkodj egy hópehelybe – tanácsolta a felhő. – Azzal szép lassan leereszkedhetsz. Így is történt.
A kicsi angyal csodálkozva nézte az emberi világot. Mindenfelé nagy házakat látott és óriási fákat, ijesztő autókat meg furcsa embereket.
– Nahát! Ez a kicsi ember hasonlít rám – örvendezett, amikor meglátta az utcán hógolyót gyúró kislányt. Ám hirtelen puff, érezte, hogy arcába csapódik egy hideg, nedves valami. Sírva fakadt.
– Ó istenem!– rohant hozzá egy néni. – Nagyon fáj? Mutasd, nem sérült-e meg a szemed – szólt aggódva. – Melinda, mondtam, hogy ne dobálózz a hógolyóval! – dorgálta meg a mellette toporgó kislányt, majd körülnézett. – Hol van az anyukád? – kérdezte a megszeppent kicsi angyalt, aki azt se tudta mit kell ilyenkor mondani, ezért hirtelen azt válaszolta.
– Otthon.
– Az hol van? – faggatta tovább a néni.
– Ott – mutatott az égre a kicsi angyal, de a néni nem hitt neki.
– Most szépen velünk jössz – mondta. – Telefonálunk a rendőr bácsiknak, hátha keres már az anyukád.
A kicsi angyal nem ellenkezett, mivel maga sem tudta mit tegyen, amíg lejönnek a karácsonyi angyalok, hogy haza vigyék. Ezért hagyta, hogy a néni kézen fogja, és elvezesse egy nagy házba.
A ház gyönyörű volt a sok csillogó dísztől. Az ablakban gyertyák égtek.
– Milyen különös! – csodálkozott a kicsi angyal.
– Te még nem láttál ilyet? – kérdezte a kislány, akit Melindának hívtak.
– Nem – ismerte be a kicsi angyal.
– Tudod, hamarosan karácsony lesz. Az a kis Jézus születésnapja – magyarázta a kislány.
– Tudom. Egyszer hallgatóztam, amikor a karácsonyi angyalok arról beszélgettek, hogy szentestén ki vigyen ajándékot a gyermekeknek – válaszolt a kicsi angyal elpirulva.
– Te ismered az angyalokat? – kérdezte a kislány hitetlenkedve.
A kicsi angyal, gondolkodóba esett. Nem tudta elmondhatja-e a kislánynak az igazat.
– Van egy titkom, megosztom veled, de kérlek, ne áruld el senkinek – szólt végül.
– Ígérem – hangzott a válasz.
– Akkor jó. Én a mennyországban lakom, csak lepottyantam a földre.
– Angyal vagy? – kérdezte a kislány.
– Igen.
– Nahát! Kérhetek tőled valamit?
– Természetesen, de előbb vissza kell jutnom valahogy oda – szólt a kicsi angyal, és vágyakozva az égre mutatott.
– Jó, hát ebben tudok segíteni – ajánlkozott a kislány.
– Hogyan? – ámult el a kicsi angyal.
– Írok levelet a kis Jézusnak, és megírom, hogy itt vagy nálunk. Akkor biztos érted küld majd valakit.
– És én, mit tehetek érted? – kérdezte hálásan a kicsi angyal.
– Kérd meg a kis Jézust, gyógyítsa meg a beteg nagymamámat – szólt a kislány könnyes szemmel.
– Ezt mért nem írod meg rögtön abban a levélben, amit a kis Jézusnak küldesz? – kérdezte a kicsi angyal.
– Ó már megírtam egyszer, de anyukám szerint a Kis Jézus nagyon elfoglalt, nem tud minden kívánságot teljesíteni. Gondoltam, ha te kéred meg, a kedvedért teljesíti a kérésemet.
– Lehet, hogy igazad van – szólt a kicsi angyal elgondolkodva és átölelte a kislányt.
Már este volt a földön mikor az angyalok rájöttek, hogy hiányzik egy kicsi angyal. Aggódva kezdték keresni.
– Hova tűnhetett? – kérdezgették egymást.
– Lehet, hogy megsértődött és elbújt, mert nem engedtük, hogy segítsen párnát rázni – jutott eszébe egyiküknek.
– Ha a kis Jézus megtudja, nagyon szomorú lesz – rémüldöztek.
– Nem kellett volna elzavarnunk. Olyan kicsi, még szárnya sincsen.
– Ha valami baj éri, akkor…– és valamennyien sírva fakadtak. Abban a pillanatban a földre kövér cseppekben hullani kezdett az eső.
– Sírnak az angyalok – jegyezte meg a kislány.
– Miből gondolod? – lepődött meg a kicsi angyal.
– Nagymamámtól tudom. Ő mondta, hogy mikor esik az eső, az angyalok sírnak.
A kicsi angyal elszomorodott. – Talán éppen miattam sírnak – mondta.
– Ne aggódj. Azonnal kirakom a levelet az ablakba és holnapra már biztosan ott lesz a mennyországba, akkor majd eljönnek érted – vigasztalta a kislány.
– Hisz még nincs is karácsony – töprengett a kicsi angyal, míg végül az ágyon kuporogva elnyomta az álom.
Éjszaka erős északi szél kerekedett, elragadta az ablakokba kitett leveleket és röpítette őket egyre feljebb és feljebb az ég felé. A felhők kinyíltak, utat engedve a sürgős küldeményeknek. Az égen ezer, meg ezer csillag ragyogott utat mutatva a mennyország felé.
Reggelre a csillagkapu előtt óriási levélkupac tornyosult.
– Göncölszekeret ide – rendelkezett Gábriel angyal. – Ahány angyal van, mind jöjjön segíteni. Minden levelet oda kell vinni a kis Jézus elé.
Dolgoztak is az angyalok serényen. Miután minden levél bent volt a mennyországba, egyenként felolvasták a kis Jézusnak.
Amikor a kislány levelére került sor, nagyon meglepődtek. Nem merték felolvasni a tartalmát, nehogy a kis Jézus megtudja mi történt. Az egyik angyal gyorsan kötényébe rejtette a levelet, s még aznap leszállt a földre, hogy megkeresse, és magával vigye az eltévedt kicsi angyalt.
A kicsi angyal szentestén az égben ünnepelte a kis Jézus születésnapját. Szokás volt, hogy azon a napon az angyalok közül néhányan szárnyat kapjanak.
Az eltévedt angyalka is ott állt a jelöltek között, de mielőtt sor került volna a szertartásra, a kis Jézushoz fordult.
– Lenne egy nagyon nagy kívánságom – szólt lehajtott fejjel.
– Mi lenne az? – kérdezte a kis Jézus meglepődve.
– Ismerek egy kislányt. A neve Melinda, és beteg a nagymamája. Kérlek szépen, gyógyítsd meg – szólt könyörögve.
A teremben mélységes csend támadt.
– Nocsak, honnan ismered azt a kislányt? – kérdezte a kis Jézus.
– Onnan, hogy befogadott, amikor a földre pottyantam.
A kis Jézus fejét csóválva tovább faggatta. – Hogy történt? Rajta meséld el!
– Az ablakban ülve el akartam kapni egy hópelyhet és kiestem – szipogta a kicsi angyal.
Mire a kis Jézus odalépett hozzá és megsimogatta az arcát.
– Ne sírj. Ígérem, hogy meggyógyul Melinda nagymamája, te viszont nem kaphatsz szárnyakat – mondta.
– Tudom, de nem bánom – derült fel a kicsi angyal arca.
Azon az éjszakán, mikor leszálltak a földre a karácsonyi angyalok, a magukkal hozott ajándékok között volt egy aprócska csillagtűz. A kicsi angyal küldte.
– Gyújtsatok meg ezzel minden gyertyát a földön. Vigyázzatok, hogy mindenkinek jusson belőle – mondta nekik.
Akár hiszitek, akár nem, az a csillagtűz ma is ott lobog karácsonykor mindannyiunk szívébe.

Írta: Kondra Katalin

“Egy kicsi angyal nagy kalandja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!

    Gyönyörűszép angyalkás történeted nagyon meghatott!
    Szívből gratulálok Neked!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Katalin!
    Ez a mese oly gyönyörű, hogy szemem a monitorra tapadva, izgulva várta a fejleményeket.
    Szeretettel: Viola:)

  3. Kedves Katalin!
    Csodaszép mesédhez küldöm az unokáimat! Nagyon szép. Biztos, hogy örülni fognak neki.
    Szeretettel olvastalak: Tara

  4. Kedves Katalin!
    Ez a mese szívmelengetően szép.
    Csodálatos dolog, hogy az ember soha nem szűnik meg gyermek lenni, így tudja értékelni az ehhez hasonló csodákat.

    Gratulálok szeretettel
    Ida

  5. Kedves Katica.
    Aranyos mesédet elolvasva újra gyermeknek éreztem magam és vártam a fejleményeket. Kedves és szeretetreméltó gondolataidhoz szívből gratulálok és sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!