Október közepe van, gyönyörűen süt a nap. A szobám ablakából nézem a tájat, olyan mintha tavasz lenne. Régi emlékek jutnak eszembe. Tavasz, ifjúság, szerelem. A szép idő néhány perc után ki is csalogat. Sétálok az udvaron, fürkészem a kertet, keresek valamit.
Talán a tavasz lábnyomát! Nem is hiába! Megpillantok a fű között egy sárga kisvirágot. Odalépek hozzá, leguggolok. Akkor látom egy árván nyíló gólyahír.
Megkérdezem tőle: – Hát Te mit keresel itt? Te a gólyák hírnöke vagy. Mára elrepültek. Vagy tán búcsűztatni szeretted volna őket? Azért virítasz itt? Nem válaszol. Az ott kószáló ősziszél néha a fejét ringatja.
Tovább kutatok a fűben, néhány méterrel távolabb észreveszek egy vadszázszorszépet. Hozzá is odamegyek. dicsérem a szépségét, érdeklődöm miért ősz közepén virágzik. De, ő sem szól hozzám, csak mosolyog. Pegid szeretném ha valaki megmagyarázná nekem mi történik itt.
Hajt a kiváncsiság, ezért bemegyek a virágoskertbe. Szemügyre veszem a tulipánfámat. Szinte egy levél sincs az ágán. Ám az ágak hegyén duzzadó rügyek ülnek. Ezen elcsodálkozom és megpróbálok vele társalogni.
Ó Te szegény kisfa! Bizony ha három hétig így süt anap, akkor virágba borulsz. Pedig még nem is aludtál máris ébredsz? Látom Te sem várod a telet. Ezekre a szavakra megmozdulnak az ágai úgy látom mintha bólintana egyet.
Teljesen elvarázsol ez a látvány. Teszek még egy próbát. Kimegyek az utcára az árokpartján mindig ibolya jelzi a tavasz érkezését. Óvatosan bekukkantok a levelei alá, néhány lila ibolya tárul a szemem elé kissé félénken meghúzódva. Te is? – kérdezem.
Ő sem felel szerényen üldögél a levelek alatt.
Most már végképp nem tudom mi következik. Kikelet vagy az elmúlás? Vajon melyik lesz az erősebb? Fölnézek a meggyfára. Színes lombkoronáján erőtlenül fénylik a napsugár. Gondolatom végig suhan az őszi tájon. Olyan ez az egész helyzet, mintha itt állnék a tavasz és a tél határán. Vagy az ifjúság és a szépkor között. Szeretném ha a pezselő nyár után, újra üde tavasz jönne!
De sajos ez csak álom! Érzem könyörtelenül jön a tél!
Kedves Éva!
Úgy látszik rokon lelkek vagyunk. A nagymama is beszélt a virágokhoz. Hatalmas levelű piros muskátlijai voltak. Még télen is virágzott.
Köszönöm az olvasást!
Üdv:Marcsi mama
Kedves Márkus Katalin!
Bizony a növények és az állatok is megérzik az időváltozást. A gólyák is 2 héttel hamarabb elmentek a barátoméktól. A hideg hullám előtt.
Ahogy írod nem jön nekünk az ifjúság tavasza. Csak a szép szines ősz legyen sokáig nálunk vendég!
Köszönöm az olvasást!
Üdv: Marcsi mama
Kedves Katalin!
Ha ehhez hasonló dolog történik előjönnek a régi emlékek. Biztosan szeretted a pótnagyidat. Megérezte.
Köszönöm az olvasást.
Üdv: Marcsi mama
Kedves Rita!
Nem lehet kiszámitani az időjárást sajnos. És bizony még ott a háború is! Ezt nem hittem volna hogy ilyen előfordulhat ! Jön a tél ……
Köszönöm az olvasást!
Üdv:Marcsi mama
Kedves Marika!
Igen most is találtam már ibolyát. Nyilnak a gólyahírek. Köszönöm az olvasást!
Üdv: Marcsi mama
Kedves Mária!
Aranyos történetedről a pótnagymamám jutott eszembe… Ő mondta mindig, hogy akácvirágzáskor fog elmenni. Arra az évre megnyugodtunk, mikor tavasszal elvirágzott az akác. De olyan enyhe ősz volt, hogy újra nyíltak az akácok. És ő jól mondta, hogy akácvirágzáskor fog elmenni…
Szeretettel gratulálok az írásodhoz!
Kata
Én az ízületeimen érzem a bolond időjárást, még jó, hogy annak nincsenek külső jelei. De a virágokkal való beszélgetésben hasonlítunk, én is szeretek velük beszélgetni. Szeretettel: Éva
Kedves Mária, felborultak az évszakok, ezt a növények is megérzik. Sajnos nekünk sem jön ősz után az ifjúság tavasza.
Szeretettel: Kata
Bizony, felborult a természet rendje. Az idei nyáron ötször volt hőségriadó, ráadásul aszály. Több helyen erdőtüzek, máshol meg földcsuszamlások a sok eső miatt, de mintha mindez nem lenne elég, még háború is dúl a szomszédban.
Szeretettel: Rita🍁
Bizony, egyre többet tapasztaljuk, hogy összekeverednek az évszakok.
Érdeklődéssel olvastam soraidat.
Szeretettel: Marika