A félelmetes hang a legnagyobb és legszebb kastélyokból tépett a levegőbe, a városok uralkodójának a házából. A gonosz Zanza és Tóti egy uralkodói párt alkottak. Eljött az ideje, hogy életük értelmét a gyermekeket végre kellőképpen fogadhassák. Az összes lakosa sárkányországnak körülvette az uralkodói házat, izgatottan várva a következő uralkodót. Mikor az üvöltést meghallották Tóti szájából, minden sárkány lángot, füstöt okádott ki körülvéve a gyönyörű épületet. Láng – füst és üvöltés köszöntötte a kis jövevényt.
Zanza az uralkodó 7 fejű kezébe fogta a gyermekét, de mikor meglátta, hogy csak 2 fejű fia született nagyon dühös lett. Tóti is szégyellte magát, de benne még nagyon is éltek az anyai ösztönök. A sárkány király dühében azt sem tudta mit tegyen, ilyen utódot nem tehet a trónra.
Csak a közvetlen szolgák tudták, hogy a jövevény milyen testhiányossággal született.
Uralkodói utasításra az asztalossal készítetett egy sárkánykoporsót. Terve az volt, hogy kihirdeti az alattvalók előtt, sajnos gyermeke halva született. Közben Tóti az anyja, szorosan magához ölelve elnevezte gyermekét Trio-nak, kinek lágyan ringatva altatót dúdolt.
Párja bejött a szolgákkal és kitépte az anya kezéből Triot, azzal a szándékkal, hogy le kell vinni a tömlöc legmélyébe. Így is tettek, bár az anya sárkány szíve majd megszakadt. Zanza kiállt a teraszra és és onnan közölte a sajnálatos halálhírét a jövevénynek. A sárkány nép sírt és rít, várták a temetést.
Ám de volt egy leányzó a világnak másik részén, ki egy erdőszélén levő kicsiny takaros házikóban élt édesanyjával. Lilikének szólította anyja. Vele is nagyon furcsa dolgok történtek. Mikor a lány lehunyta szemét és mély álomba merült, elképesztő hangokkal és képekkel álmodott. Azt ami sárkányországban történt, azt ő életszerűen megálmodta. Az elején félt az álmaitól. De lassan alig várta, hogy este lehessen mert tudni akarta, hogy mi történik az ő kis hősével, a Kétfejű sárkánnyal. Mikor érezte, tudta TRIO mekkora bajban van imádkozott már nem csak álmában, hanem akkor is mikor már megvirradt. Édesanyja az egyik reggelen, korán elment az erdőbe rőzsét szedni. Lilike szíve hevesen kalimpált, mert látta a sárkányfiút rendesen zokogni. Agyában született is egy nóta melyet mindig dudolászott, a maga megnyugtatására.
” Drága kétfejű barátom
Veled érzek hozzád vágyom
Segítenék hogyha tudnék
Letörölném néki könnyet. ”
Pont ezt a dalt énekelte söprögetés közben és hullottak a könnyei. Közben azon gondolkodott hogyan is, miképp történik vele mindez. Este mélyen, nagyon mélyen aludt.
A szigeten, a tömlöc alján a patkányok játszadoztak Trio körül, aki ugyan nézegette játékukat, de nem tudott sírás nélkül élni. Mindig is azon gondolkodott, miért is született ilyen szerencsétlennek.
De az ő szeme előtt is megjelent egy csodálatos ember – leány mihelyst eltudott aludni. Ha őt látta nyugodt volt, nem hullajtotta a könnyeit. Néha annyi könnyet ejtett, hogy abban a tömlöcben térdig ért a könnye. De egyre kevesebbet zokogott, mindig sűrűbben jelent meg az arca mosolyogva. De a szíve nem tudott megnyugodni.
Egy hajnalban a tömlöc rácsánál egy gyönyörű szép Tündér jelent meg. Nem szólt, csak mosolygott. Intett Trionak jöjjön, és egy mozdulattal kinyitotta a tömlöc ajtaját. Elindult kifelé és a sárkány fiú követte a lágyan ringó, selyem ruhás nőt. Mikor a kastély ajtajánál jártak, a szíve elkezdett hevesen dobogni. Tudta, hogy nem mehet el úgy, hogy édesanyjának ne leheljen egy csókot az arcára. Ez lett a veszte. Nem a Tündért követte, hanem beszaladt a kastélyba egyenesen a hálószobába, hol a szülei 14 fejéből hatalmas horkolás jelezte messze menjen. Apja felébredt a neszre, hívta a sárkány katonákat. Trio tudta, érezte innen menekülnie kell. Nagy zűrzavar lett a házban, villanygyújtás és rohanás. A kétfejűnek nem volt mit tenni, fel kellett vennie a harcot a katonákkal. De ekkor megtörtént a ,, baj “. Az egyik sárkányszolga a konyhából késsel érkezett és lecsapta Trio egyik fejét. Vér nem jött belőle, csak ordított és szórta a még megmaradt 1 fején a szájából a tüzet.
A kicsi lány eközben eltűnt az ágyából. Édesanyja idegesen kezdte el keresni. De a lány már nem volt otthon. Ő most éppen Sárkányországban járt. De valahogy a Mama megnyugodott, nem tudta miért is történik ez vele, de csendben visszafeküdt és aludt mélyen tovább.
A Tündér segítségére sietett a sárkány úrfinak. Megsimogatta Trionak a nyakát, ahonnan levágta a szolga a fejét. Majd a másik fejét magához ölelve, csókot hintett a sárkány arcára, szorosan szorítva magához.
És láss csodát, ebben a szempillanatban egy daliás legény teste éledt fel ölelésében.
A sárkányok csodálkozva nézték a történteket, meghátrálva kémlelték, vajon mi is ez a varázslat. Már az apja sem tudta mire vélni a dolgokat, mert ilyen ember formát még nem látott.
Egyszer csak a Tündér lány felreppent a magasba átölelve Triot ki a kastély ajtaján egyenesen a sötét éjszakába, fel az ég felé. Eltűntek
Tóti az anyja mosolygott az ablaknál, mintha tudta volna mi is történt. Az apja nem bírta felfogni, hogy mi is zajlott a szeme előtt, de a szíve neki is megnyugodott. A népe csak susmorgott azon amit láttak. De a kedélyek lassan lecsillapodtak Sárkányországban.
Reggel a madarak csiripelésére ébredt fel Lilike édesanyja. Mikor kiment a pici ajtón az udvarra, őzek, szarvasok és mindenféle madárka repkedett a kertjükben. Az állatok vidáman társalogtak, énekeltek. Nem tudta mire vélni ezt az állat gyülekezetet. Bement hát, hogy lányát is kihívja, megmutassa neki is, hogy mi történik az udvarukon, de lássa csodát, az ágyban Lilike már, nem egyedül aludt. Kedvesen átölelve a fiút és mosollyal arcukon álmodott a két szerelmes.
Édesanyja hátrált, és csendesen becsukta az ajtót.
Hogy szerelmük gyümölcse sárkány kölyök
vagy emberpalánta lett-e? Majd a következő
alkalommal elmesélem nektek.
De csak akkor, ha ez a történetem tetszett.
Most itt a vége, fuss el véle.
Írta: Nagy Rozália