War-torn – Réka

Összes megtekintés: 543 

Réka a belvárosba sietett, hogy találkozzon a barátnőivel. Várpalota nem igazán izgalmas hely és nem sok hely akad, ahol el lehet tölteni a hétvégét, de ha egyszer nincs lehetőség máshova menni, el kell ütni valamivel az időt, elvégre tavasz van.
Elért a főúthoz és megállt a zebránál. Utálta ezt az utat, képtelen volt megérteni, hogy miért nem lehet lámpákat helyezni az átkelőkhöz, hogy ne lottó legyen mikor tud az ember átkelni, különösen hétvégén, mikor tömött sorokban haladtak a hűsölni vágyó nagyvárosiak a Balatonra. Megrázta a fejét, majd hátradobta barna haját, hogy egy kis szellővel hűtse izzadó nyakát. Meleg volt.
Végül sikerült átverekednie magát az úton, most már akadály nélkül haladt a zeneiskola mellett a belváros felé. A buszmegállónál megállt és körbenézett, a többiek még nem érkeztek meg. Beállt egy fa árnyékába várakozni, közben rá-ránézett a telefonjára, ami nulla térerőt mutatott.
Hírtelen a légvédelmi sziréna vijjogó hanga töltötte meg a főteret.
– Biztosan egy újabb teszt –mondta egy férfi a mellette álló kisfiának. Hát igen, mondta magában Réka, elég gyakran volt mostanában a lakossági tájékoztató rendszer tesztje.
– Figyelem, figyelem! –hangzott fel egy férfihang a sziréna elhalkulása után. –Mindenki azonnal térjen biztonságos helyre! Ez nem gyakorlat! Ismétlem, mindenki azonnal térjen biztonságos helyre! Ez nem gyakorlat!
A sziréna ismét felhangzott és a bemondó is folytatta. Az emberek zavarodottan néztek körbe és toporogni kezdtek, Réka látta, hogy senki nem tudja mit kéne tenni. Ő maga is megzavarodott, olyan váratlan volt, mintha nem is lenne valódi, vajon mi történhetett? Kisétált a fa alól egy nyílt helyre és felnézett az égre, de a nagy kékségen kívül nem látott semmit. Az emberek megmerevedve álltak, vagy zavarodottan nézelődtek. Mi történik?
Hírtelen mindent erős fény töltött be. Réka félrekapta a fejét és fájdalmasan felkiáltott, majd ahogy a szeme rendbejött felnézett és egy hatalmas lángoló gombafelhőt pillantott meg a templom mögött a távolban. Kék szemein tükröződött a növekvő lángoszlop és az egyre közeledő porfelhő, ami a Zichy kastély körüli fák közül többet kicsavart, majd ellepve a templom tornyát letépte annak tetejéről a keresztet. Réka mozdulni sem bírt, a porfelhő belepte, a hatalmas léglöket felemelte és a mögötte lévő épületnek csapta a lányt. A teste teljesen elzsibbadt, üvegszilánkok és törmelék hullott a nyakába, de ezeket már nem érezte. Valami vörös, meleg folyadékot köhögött fel, olyan lett a ruhája és előtte a beton is, de már képtelen volt felfogni mi az. Felnézett a süvítő porfelhőtől szürkébe öltözött főtérre. A távolban sárgában és vörösben táncoló fényeket látott, amik körülölelték a romos templomtornyot és feketére festették a falait. A lángtenger végigfutott az utcán és Rékánál felcsapott a falon a lány szenes testét és a falra égett sziluettjét hagyva maga után.

2011. május 24.

Írta: Fülöp Adrián

“War-torn – Réka” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!