Vihar: Ötödik történet

Vadul tombolt a vihar. Sok ezer tengeri csillagot sodort az ár a partra. Fotósok, újságírók, riporterek, turisták, bámészkodók lepték el a tengerpartot. Egy kisfiú lehúzta cipőjét, megfogott egy tengeri csillagot és kétségbeesetten szaladt visszadobni a tengerbe.
– Mit csinálsz te fiú? – kérdezte egy meglett korú férfi.
– Visszadobom, hogy éljen.
– De hát mit érsz azzal az eggyel?
– Annak az egynek igenis számít.
Azután a fiú egy másik csillagot is fölemelt, s vitte a tengerhez.
– Most már kettőt megmentettem!
Aztán újabb s újabb csillagokat dobott vissza a vízbe. A felnőtt először csak csodálkozva nézte, majd ő is ledobta cipőjét, s hordta a csillagokat vissza a tengerbe. Ezt látva, egyre többen és többen kezdték ugyanezt csinálni. Ez a kisfiú felnyitotta az emberek szemét, hogy a vihar után számtalan csillag életét megmenthetik. E szép történetről film is készült.
De nemcsak a természetben van vihar. A szívedben, a lelkedben is dúlhatnak hullámok. Lehet, hogy a reggeled még derűsen indul, de végződhet a napod égszakadással, szörnyű viharral. Emlékszem, gyönyörű tavaszi nap volt. Arany sugarakat küldött a zsenge földre a Nap. Lányom születésnapjára készültünk. Vidám volt mindenki. Vígan énekeltek a madarak. Aztán egy telefonhívás szívembe szörnyű vihart kavart. Édesanyám „elköltözött”. Igen, most nem odakinn tombolt a vihar, hanem a szívemben, a lelkemben. Úgy éreztem, hogy csak felettem tornyosulnak fekete, ijesztő fellegek. Csak az én ablakomat rázza kegyetlenül a szél. E vihar mindent visz, üres lett a világom. A vihar földre fektette bennem a remény kalászait. Az élet sajnos nem más, mint folytonos vihar. Sok-sok szépet elmos. De tudom, hogy nem kötheti le összes energiámat a tomboló szél, mert a vihar elzúg, újra éltető napfény ragyog rám. A gyász, a fájdalom fekete fellegei, a viharos érzések ledöntenek lábamról, de miként a ledőlt fa gyökere háromszorosan hajtani kezd a vihar után, úgy az én lelkem is lassan munkára buzdulva folytatja életét. A vihar nem tombol örökké, a mennydörgést csönd követi, a sötét felhők elvonulnak, s szivárvány koszorún át, ránk mosolyog a napsugár. Minden vihar magában hordozza a reményt, hogy reggelre minden kitisztul. Igen, elvonul a vihar, de tudjuk, nem mos el minden gondot, fájdalmat. A vihar elcsitul, mert ez a természet, az élet rendje. A partra vetődött tengeri csillagok újra élnek a vízben. De vajon, odaát van-e boldog tavasza drága anyám csillag-szívének?

“Vihar: Ötödik történet” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Marika!

    Nagyon szépen megírt történetedhez, szívből gratulálok,
    Magdi🌾💐🌷

  2. Nagyon szép írás Marika. Az saját viharainkat nehéz megélni, átélni, várni hogy eltűnjenek a felhők. Néhányat nem tudunk feledni, és fájdalmuk örökre megmarad. Én tudom, hogy az írás végén lévő kérdésedre Te tudod a választ. Nem lehet az más, csak igen… Szeretettel olvastalak. Szívből gratulálok: Éva

  3. Kedves Marika! Szépséges történettel kezdted írásod, majd az élet írta személyes, fájdalmas viharoddal folytattad. Igen, ha jól belegondolok, életünk során mennyi vihar árnyékolta be nyugalmunkat. Édesanyád lelke talán az egyik legszebb napodon “költözött” el egy másik világba. Hatalmas vihart kavarva lelkedben. A vihar elcsendesedik, megnyugszik, de ott marad az örök kérdés, odaát vajon milyen sorsa van az eltávozott szeretteinknek…
    Szeretettel gratulálok történetedhez: Kata

  4. Kedves Gyöngyi!
    Örülök, ha szép emlékeket juttatott eszedbe az írásom. Köszönöm kedves szavaidat.
    Szeretettel: Marika

  5. Iràsodat olvasva eszembe jutott egy régi sláger az Illés zenekartól, és most ezt dudolgatom. Pedig sok év eltelt, hogy utoljára hallottam ezt a dalt, és nem is jutott eszembe. Szeretem, amikor egy írás ilyen régi emléket, régi slágert, vagy egy régi személyt juttat eszembe. Fgy
    Elvonult a vihar, felsütött a nap, de az én életem öröm nélkül maradt,
    Elszálltak a felhők, tiszta lett az ég,de az én kedvesem nem jött vissza még.
    Bár lehetnék én egy könnyű kismadár, ha érzi hogy jön a hideg tél, messzeszáll.

  6. Nagyon szép történet volt. Érdeklődéssel, egyetértéssel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!