Vihar: Tizenegyedik történet: Rossz szomszédság török átok avagy Vihar a biliben

Bizonyára tudjátok,hogy a közösségi èlet konfliktusokkal járhat. Az ember lelkèben alapkonfliktust jelent az a két irányú lelki mozgás, mely társas èletünket mozgatja. A kèt vágy.

Az egyik vágyunk az integráció, a valahova tartozás. A másik vágyunk az, hogy önmagunkért szeressenek. Az első èrdekèben változunk, alkalmazkodunk. A második miatt ragaszkodunk megszokásainkhoz, èrtèkrendünkhöz.
Hogy ki, mikor, mennyit hajlik vagy milyen merev, annak okait sok esetben nem a környezetünkben leljük, hanem saját èletútunkban.
Hogy mi a helyes arány? Ki tudná megmondani.. Emberenként, környezetenként, szituációnkènt változó. Mindkét folyamatnak az a lényege, hogy bennünk ès környezetünkben is – a változásokra rugalmasan reagáló belső stabilitására, ès a kifelé irányuló bizalomra alapozott- viszonylagos biztonságot ès békét eredmènyezzen.

Nincs tuti módszer. Amire viszont èles a szemünk, azok a rosszul sikerült receptek.

Negyven fölött legfőbb jellemvonásaink kezdenek megkemènyedni. Olyan ez, mint a karikatúra. Fiatalka, mèg kiforratlan szemèlyisèget nehéz hűen- ès sèrtés nèlkül- karikatúrában ábrázolni. Ahogy èrünk, idősödünk, egyre kevesebb vonalat kíván a rajz, ám egyre markánsabban mesél.

Az általam megértéssel ès elnèző szeretettel figyelt korosztály alkalmazkodókèpessège ès szándéka időnkènt nehezített. Az is sokat számít, hogy hordozott, feldolgozatlan èletvesztesègeik miatt – személyiségük önvédelme miatt- mennyire hajlandóak ès képesek önmagukat látni, vagy a másik embert okolni. Mindenki annyit hajlandó látni önmagából, amennyit elbír. S ahogy a közmondás is mondja, öreg fát nehèz átültetni, idős ág inkább törik, mint hajol.

A két hölgy èrtèkrendjèben szakadèknyi különbség volt.
Erzsi nèni Isten szeretetènek tudatától feljogosítva biztos volt benne, hogy ő csak helyesen èlhet. Ha ez mégsem sikerülne, az imái majd feloldozzák, s legyen az elég minden èrintettnek, ha ő azt az Úrral megbeszéli. Isten úgyis megbünteti őt keményen, ha nem tesz jót.
Klári néni az egyenesen kimondott szóban hitt. Számára nem volt èrtèk az ehhez rendelendő finomság ès tapintat. Ezek úri huncutságok voltak neki, mellyel a ráérős, lusta ès gyáva asszonyok èlnek, akik elbújnak az èlet nehèzsègei elöl. Akár egy ember, akár a Jóisten háta mögé.

O.nap

A háború egy mondattal kezdődött.
Az utolsó két szoba résnyire nyílt ajtója előtt hangzott el: “Itt rossz szag van”

1.nap “A sas felszállt”

A két karakteres idős hölgy ugyanazt a mondatot hallotta, ès ugyanazt èrtett rajta. Másnap délelőtt le is reagálták. .
-“Rám nem mondhatják, hogy büdös vagyok. A szomszèdom miatt van rossz szag, ő zárja be mindig a folyosó ablakot..
-” Rám nem mondhatják, hogy büdös vagyok. A szomszèdom tisztátalan, az otthonkái szagosak.”
Amit mindketten megéltek, az is közös volt. Szégyen ès harag.
A dèlutáni sétájunkban mindezt közölték is egymással. A hangos perlekedèst igyekeztünk feloldani, s elcsendesülèsük megtévesztett minket.

8.nap “Diplomáciai kudarc.”

A következő hétben külső szem csak annyit látott, hogy a folyosói ablakok félóránként nyílnak s záródnak. Klári néni kinyitotta, Erzsi néni becsukta. Egy hét küzdelem után ..
-Ne nyisd ki az ablakot, megfáznak a muskátlijaim!
-De kinyitom, mert büdös van.
-Nem tőlem. Az itthonkáid szagosak! Szellőztesd a saját szobádat!
-Mindig itt volt szellőztetve! A te szobádból jön a szag. Vidd innen a muskátlikat ès köszönd meg, hogy kinyitom az ablakot. Te… A tèvèdet meg halkítsd le, te süket!

12.nap “Lopakodó-hadművelet.”

Valami gond van a muskátlikkal. Erzsi néni szomorúan panaszolta, tán megfázhattak. Titkos kór emèszti őket, melynek fő tünetei leveleik megfogyatkozása. A kedvenc citromillatú- melyet még fèrjètől kapott sok ève- aszottan adta meg magát a gondoskodó öntözés mellett.
-Ne dobjuk ki nővérke, mèg megpróbálom feléleszteni.
-Erzsi néni, szívesen átültetjük, ha szeretné, csak szóljon. Sikerült meghozatnia a fülhallgatót a tv-hez?
-Nekem az nem kell, nem hallgatom hangosan, csak belèmköt az a nèmber.
-Erzsi néni, azért valljuk be, hogy nagyothall. Ez nem szégyen, sok idős küzd ezzel. A fülhallgató segítene ès nem zavarná a többieket.
-Èn ezért a nőèrt nem teszek semmit. Miatta mondták rám, hogy büdös.
-Èn úgy hallottam, annyi hangzott el, hogy rossz szag van. Egyikükre sem mondták, hogy büdös.

15.nap

-Átültetnè a virágot, nővèrke?
-Èjjel megcsinálom. Erzsi néni, gondolkodott a fülhallgatón?
-Nem. A másik szomszédom nem zavarja, biztos nem vagyok hangos.
-Erzsi néni, Laci bácsi szintén nagyothalló, őt azért nem zavarja. Kérem, legalább halkítson a kèszülèken.

Tíz óra után megcsendesedett a ház. Jóízűen hortyogtak a békésen alvó lelkek. A nyugalmat kihasználva előkészítettem a másnapi gyógyszereket. Èjfèli ellenőrző utamon magamhoz vettem a begeskedő virágot.
A nővèrszobában a cserèpből kiemeltem a gyengélkedő áldozatot. Meglepődve láttam, hogy a titokzatos kór emberkèz nyomát hordozta. Könnyedén kiszaladt a rögök közül a megcsonkított gyökèrzet s elhult levelei töve is vágott sebeket hordozott.

Reggel hatkor Klári néninèl volt jelenésem. Vèrcukor-ellenőrzès.
-Jó reggelt. Megböknèm az ujját. Hogy aludt, kedves?
-Most jól. Most nem üvöltött a banya tv-je. Átültette neki azt a gazt?
-Át. Klári néni nem tudja “véletlenül”, mitől lett beteg az a virág?
-Nèzze, magának megmondom. Ahányszor üvölteti a tv-t, annyiszor levágok róla egy levelet vagy elmetszem egy gyökerèt- vigyorgott győztesen a bosszú örömètől.
-Mivel? Mikor?
-A körömvágó ollóval. Èjjel.
-Ennyire haragszik rá? Ekkorát vétett maga ellen?
-Tudja, ez egy gonosz imádkozósáska. Lenèz engem, mert falusi asszony vagyok. Nem hallkítja le a tv-t, büdösnek tart.
-Tudom, hogy ez feszültség maguk között, de nem lehetne megbeszélniük ? Erzsi nènire is lehet hatni szép szóval. Látja, elég volt megkérni ès nem bömböltette a tv-t.
-Ne dőljön be neki, nővérke. Magának fogadott csak szót. Mások is kérték már, mégse tette meg..
-Valóban? Megpróbálok hatni rá, ha megígéri, hogy felhagy ezzel a bosszúhadjárattal.
-Megpróbálhatja, de kár pazarolni az idejét. Addig fogad szót, míg maga hallja. De csak azért, mert maga minden reggel ad neki meleg tejet is. Nem magára hallgat, nem szereti magát se… Ez csak a meleg tejet szereti.

18.nap “Földi attack”

A szombati nappali műszak csendesen telt. Az èrkező melegfront megnyugtatta a máskor jövő-menőket, szelíddè simította a zaklatottakat. Az eseménytelen , rosszullét nélküli nap ajándèk itt, emberfalván. A vacsorára szánt kenyerek puha belère terítettük az ízes pástètomot, amikor èktelen üvöltès verte ki kezünkből a kenőkèst.
Futás! Rohantunk a hang irányába kollégámmal.
A külső folyosó vègèn, a muskátlik körében groteszk látvány terült elènk.

Erzsi néni ajtaja fedezèkèből igyekezett ütlegelni botjával Klári néni hátát, ki körömvágó ollójával írtotta a helyi flórát, megbosszulva a délutáni szentmise-közvetítès hangáradatát. Klári néni fordultában igyekezett csapást mérni a támadójára, s ehhez járókerete volt a fegyvere.
Beavatkozásunk meggátolta őket egymás elérésében, s a lefegyverzett hangoskodókat szétválasztottuk ès a szobájukba kísértük. A következő óra a lenyugtatásukról szólt. Biztos, ami biztos, elkoboztuk az ollót s a távirányítót, hogy a harcoló felek átèrezzèk tettük következményét. A segèdeszközeiket mobilitási nehézségeik miatt nem vehettük el. Hallgattunk, beszéltünk, nyugtattunk, alkudoztunk… Felhívtuk rá a figyelmüket, hogy kirívóan megsértették a házirendet, jobb lenne nyugton maradni, mert így vagy kórház lesz vagy Ágyő!

Klári néni duzzogva befordult ágyán, Erzsi néni pityeregve imádkozott. A sértett párbajhősök ígéretet tettek a békére.

Kollégámmal igyekeztük behozni az elveszett időt, fèl óra múlva műszakváltás. Az osztálynak rendben kell lennie.

18.nap 17.00 “Légi attack”
Vacsoráztatásunk derekán ismét felhangzott a nem kívánt zaj. Célirányosan haladtunk a bevetési terület felè, a liftből kilépő, megérkező èjszakásunk tenyerébe nyomva a telefont, ha mentő is szükséges lenne.

A harcoló felek közül most Klári néni indított támadást. Két kèzzel szórta be Erzsi néni ajtaján a cserepek tartalmát, s Erzsi néni virágföldben, muskátliban úszva igyekezett hangorkánnal hárítani az alattomos műveletet.

A bèkítő tárgyalás immár esélytelennek látszott, s fennállt a veszélye a fizikai sérülésnek is. Klári néninèl végleg elpattant a húr. Kettőnk határozottsága szüksègeltetett ahhoz, hogy visszavonulásra bírjuk.
Èjszakásunk Erzsi néni megtépázott lelkivilágát s romokban úszó szobáját rendezte. A mentősök gyorsan megérkeztek, a groteszk konfliktus-eredeten megjelenő mosolyukat hamar felülírta a látott helyzet. A járókeret igen hatékony fegyvernek bizonyult Klári néni kezében. Klári néni gyógyszeres segítséget kapott a fizikai fölénnyel is bíró fehèrruhásoktól, Erzsi néni vérnyomását ès kedèlyállapotát is kezelni kellett.

Klári nénit a gyógyszer hatékonysága mellett rábeszèltük a hordágyon való rögzítés elfogadására, elhitte a “közlekedésbiztonsági” szempontokat. Valószínűleg így befogadhatóbb volt számára. Elfogadta, hogy tette miatt bizony nem elkerülhető a kórház. A mentőorvos még egy kicsit vacilált a beküldés megalapozottságán.

A mentősöket egy pillanatra állította meg Klári néni, Erzsi néni bezárt ajtaja előtt.
-Fiuk, álljunk meg. Csak két percre. Adok maguknak száz-száz forintot, ès két percre becsukják a szemüket. Èn ide bemegyek, leb@szok neki egyet ès már mehetünk is a kórházba. Neki is jobb lesz, túl lesz rajta.
-Indulunk- a mentőorvos határozott hangja eltörölte Klári nèni reményének pillanatát,s a liftből együttérző pillantással kívánt nyugodtabb műszakot.

Két óra késéssel hagytuk el a házat. A vacsoráztatás ès a fektetès időt ès türelmet kívánt a felzaklatott közeghez.

Erzsi néni megnyugodott s belátta, bizony vastagon volt része a történtekben. Rózsafüzére a következő napokban jelentősen megkopott.

32.nap “A bèkekötès útja”

Klári néni megnyugvása után akár haza is jöhetett volna, de a rutin vizsgálatok olyan eltérés nyomát találták, mely kivizsgálást igényelt.
Két hét múlva nyugodt asszonykakènt, jó állapotban megèrkezett. Az ablakhoz nem nyúlt, a muskátlik békében örvendeztek a napsütésben.
Pár nap múlva összefutottak a régi ellenfelek.
Bizonytalan mosollyal közeledtek egymás felé.
Kartávolságba èrve Klári néni irgalmatlan lendületű pofont helyezett el Erzsi néni orcáján, majd rögtön megfogta megbillenő testét . Megsimogatta az ütès helyèt ès kedvesen mosolyogva zárta a háborút.
-Ne félj Erzsim. Túl vagy rajta, most már bèkèn hagylak. De EZ mèg járt neked.

S a következő időszak egy új békét hordozott.

Alkalmazkodás ès ènkèpviselet… Belső ès külső harcaink.. a helyünkèrt, ahol otthon èrezhetjük magunkat. Egy szobáèrt, egy pohár meleg tejèrt, a csendèrt vagy a hallásèrt, egy jó szóèrt.. Az elfogadottságèrt. Amiben megérkezünk, önmagunk maradhatunk s bèkèt találunk…
Minden tettünk erről szól.
S hogy a történet igaz-e? Ha megtörtént veletek, vagy valósnak èrzitek, akkor igen. Ha nem, akkor természetesen a képzelet szüleménye.
Nem is számít.
Az számít, ami a lelketekben visszhangzik rá…