Vihar: Tizenhatodik történet: Tündérmesék

Kislányként hittél a tündérmesékben. Hittél benne, hogy a szőke herceg eljön érted és kimenekít a toronyból. Nem csak hittél benne, de vártál is rá. Ha tényleg létezik, tényleg odakint van valahol, akkor vajon mikor ér el hozzád? Napok, hetek, évek múlva? Nem tudtad, de hitted hogy jönni fog. Hogy jönnie kell. Hogy miért? Mert mások ezt mondták neked. És te voltál olyan elvetemült, hogy el is hidd, hogy a mese a valóság. És ebben a képzelt világban élted az életed, elhitted, hogy boldog vagy, hogy nincs szükséged többre. Hogy nem is vár rád több. Áltattad magad, hogy az életed a lehető legtökéletesebb. De ha tényleg olyan tökéletes volt, akkor miért kellett álomba sírnod magad minden éjjel? Miért kellett azon gondolkodnod, hogy hogyan tudnál minél nagyobb fájdalmat okozni magadnak? Miért nem tudtad egyszerűen csak élvezni? Talán, mert tudtad, hogy valami hiányzik az életedből, egy kis darab, amely nélkül sosem volt teljes a kép. De mi van akkor, ha az üres helyre két kirakós is belepasszol? Melyiket választanád? Azt mondják, hallgass a szívedre, majd az megmutatja a helyes választ. De hát a szíved nem segít neked, csak megnehezíti a dolgod.
Felnőttként hittél a tündérmesékben. Hittél a szörnyetegben, aki eljön érted, elrabol, és bezár a kastélyába. Azt mondták, ne legyél előítéletes. Így hinni kezdtél abban, hogy a szörnyeteg átváltozik herceggé, csak szeretned kell őt. Ezt mondták neked, így szeretni kezdted. Nem kérdeztél, nem ellenkeztél, csak beleszerettél. Áltattad magad, hogy ez minden, amit érdemelsz, jobbat nem kaphatsz, nem is fogsz. És mikor már kezdted elhinni a saját hazugságaid, akkor megjelent ő. A te mesebeli szőke herceged.
Még mindig hittél a tündérmesékben. Mint egy villámcsapás, úgy csapott le rád az érzés. Az érzés, hogy talán mégis többet érdemelsz. Az érzés, hogy nem kell a szörnyeteget szeretned, mert megérdemled, hogy legyen végre egy herceged. Elhitted, hogy méltó vagy rá, és szeretni tudod. Abban viszont sosem hittél, hogy ő is szeretni tudna. Megkérdőjelezted herceged minden tettét, elhitetted vele, hogy nem hiszel a mesékben, miközben az egyetlen, amiben nem hittél, az te magad voltál.
De mi van akkor, ha nincs szörnyeteg és nincs herceg sem? Mi van akkor, ha a herceg is lehet szörnyeteg, és a szörnyeteg is lehet herceg? Erre nem voltál felkészülve. Ebben nem hittél, És nem hiszel többé a tündérmesékben sem. Talán éppen ezért, kínzó fájdalmakkal ér el a felismerés: Mi van, ha te magad vagy a szörnyeteg?