A szörnyautó pilótája

Liza a hugát maga mögött húzva ruganyos léptekkel haladt a zsúfolásig megtelt nézőtér széksorai között. Narancssárga, 13-as feliratú pólója kissé izzadtan tapadt a hátára. – Igyekezz, Abigél, mindjárt kezdődik a bemutató! – sürgette a kislányt, aki vonakodva követte a nővérét. Abigél copfjai repkedtek a nyaka körül a nagy sietségben. Aranykeretes szemüvege kissé lecsúszott az orrnyergén. A lányok elérték a helyüket. Megkönnyebbülten huppantak bele a sárga műanyag székbe. Az aréna monumentális méretével, a nyüzsgő tömeg egyszerre volt izgalmas és ijesztő is egyben a lányok számára. – Nem kellene itt lennünk – szólalt meg Abigél és megigazította a szemüvegét. – Még csak tizenhárom vagy – tette hozzá olyan hangsúllyal, ahogyan Anya szokta mondani. – És különben is jól tudod, hogy szombat este van. Liza elhúzta a száját. Kisvártatva elmosolyodott. Arca két oldalán mosolygödröcskék jelentek meg. – Te meg csak tízéves vagy, ráadásul pisis – kacsintott a nagylány a hugára. – Ráadásul Anya és Apa úgy tudja, hogy egy zsúron vagy. Gábort pedig sikeresen leráztuk. – A bátyánk keresni fog bennünket – ingatta a fejét Abigél. – Cikizni fog meglátod. A nővére csak legyintett. Emberek színes kavalkádja gyűlt össze a külvárosi stadionban ezen az enyhe augusztusi szombat estén. Mindannyian a Monster Truck Show-ra vártak. Pattogatott kukorica és sült kolbász illata terjengett a levegőben. A lányok melletti ülésen sörösdobozok teteje pattant halk pukkanással. – Most nézz körül! Ne mondd már, hogy az a babazsúr izgalmasabb lett volna mint ez itt! – tárta szét Lisa a karját. – Az születésnapi buli – méltatlankodott a kislány, – és mindenkit elhívtak, aki… – de a mondatot már nem tudta befejezni, mert hangos tülkölés hangja hallatszódott. Mindenki odakapta a fejét. Liza lepillantott a versenypályára, ahol már felsorakoztak a furcsábbnál furcsább kinézetű járgányok. Egy gigantikus méretű, dinoszaurusz külsejű autószörny foglalta el a versenypálya közepét, előtte rozsdaette kocsik vártak sorsukra. Az utolsóként érkező nézők is elfoglalták helyüket a lelátón. Izgatott zsibongás töltötte be a teret. Az aréna felett kigyúltak a fények. A szivárvány színeiben ragyogó sugarak végigpásztázták az egész környéket. A hangosbemondóból érces férfihang zendült, hogy bejelentse a verseny kezdetét. Ezt követően hamarosan felcsendültek a We Will Rock You első akkordjai. A közönség egy emberként szökkent talpra, és hamisan, de annál lelkesebben fújta a dalt. Kezek lendültek a magasba. Tenyerek ütődtek össze. A nézőtér egy emberként hullámzott. Liza is felpattant székéből és heves csípőmozdulatokba kezdett. Abigél elmosolyodott. Lenn a pályán a kocsik már készen álltak, csak a jelre vártak. Végre elkezdődött a bemutató! A motorok felpörögtek. Hangosan brummogtak. A dinó külsejű, zöld autó gyújtást adott. Túlméretezett kereke alatt röpködtek a sárdarabok. Megindult. Körözött néhányat a földhalmok között. Felhajtott a rámpára. A levegőbe emelkedett. Hatalmas szörnytestével egyenesen a rozsdás kocsik közé zuhant. Kettőt azonnal összelapított. Majd hátratolatott. A másik két roncsautón is áthajtott. Beledöngölte mindkettőt a földbe. A tömeg felhördült. – Megcsinálta! Megcsinálta! – zúgták a nézők. A szörnyautó pilótája kiszállt a járgányból. Meghajolt. Integetett. Piros sisakjára rávetült a fényszórók fénye. Liza felugrott az üléséből. Érezte, hogy a bizsergés szétárad testében. Kiszáradt a szája, ezért belekortyolt a hideg narancslébe. A hangosbemondóban ezúttal egy bársonyos női hang szólalt meg: – Molnár Elizát és Molnár Abigélt szülei várják a bejáratnál! Megismétlem! – és a női hang még egyszer bemondta a két nevet. A lányok egymásra néztek. Abigél a szemüvegét tologatta az orrán, majd vállat vont. Liza érezte, hogy a vér kifut az arcából. Összerezzent, amikor hátulról valaki megérintette a vállát. Megfordult. Bátyja fülig érő szájjal mosolygott rá. – Gábor, mit keresel te itt? – hebegte a nagylány. – És Anya meg Apa? Őket hol hagytad? Nem érkezett válasz. Liza csak most nézett végig bátyja öltözékén. Teljesen elképedt. Gábor kezében ott virított a tűzpiros sisak. – Pszt! – tette a fiú mutatóujját a szájára. Ez maradjon a mi titkunk.