Átlátni az illúzión –

Összes megtekintés: 651 

Sötét volt már, mikor kinyílt az ajtó és halvány fénnyel világította be a homályos utcát. Egy vékony lány lépett ki rajta és visszafordult. Derékig érő szőke haja megcsillant a fényben.
– Biztos, hogy rendben leszel? –kérdezte aggódva a kínai lány bentről. – Már elég sötét van.
– Persze, Lin. Nem lakok messze és tudod, hogy velem úgysem történik soha semmi.
– Ezt kétlem, de azért hívj fel, ha hazaértél.
– Úgy lesz, feltéve, ha nem veszik el tőlem a telefont, amiért ilyen későn érek haza.
– Lin! –hallatszott egy nő kiabálása bentről.
– Most mennem kell Kessie.
– Persze –intett a szőke lány. –Majd még beszélünk. Ha ma már nem, majd holnap.
Az ajtó halkan becsukódott, ő pedig elindult a kihalt utcákon hazafelé. Barátnője rajzai jártak a fejében. Lin nagyon szeretett rajzolni, általában mindenféle nagy szemű ufókat, repülő csészealjakat és hasonló bolondságokat, de egy ideje furcsa sötét, csuklyás alakokat rajzol, akiket egyszerűen képtelen kiverni a fejéből.
A sarkon megállt és végignézett a gyanúsan üres utcán. Hírtelen különös érzés kerítette hatalmába. Hátrapillantott és úgy tűnt, mintha egy árny csusszant volna be az egyik sikátorba. Továbbment, de szaporázta a lépteit és olykor hátra-hátrapillantott.
Az árnyékok kezdtek egyre furcsábban viselkedni. Úgy látszott, mintha hullámzanának, mint a víz, táncolnának egy hallhatatlan dallamra. Újra meglátta az árnyat, de most ott állt az utca végén. Legalábbis úgy gondolta, hogy állhatott, mert mint egy lepedőbe burkolódzó emberi alak púposodott ki a sötétségből.
Ijedtében az egyik sikátorba fordult, hogy elkerülje. Erre rövidebb is volt hazafelé neki, de nem szeretett a szűk utcákon át menni, most azonban ezt valahogy biztonságosabbnak érezte.
Lin-nek igaza volt, tényleg történik velem megint valami, gondolta, méghozzá ugyan az, mint már annyiszor. Kezdetben hallucinációknak hitte őket. Először hangokat hallott, nevetést, sírást, beszédet, mintha hozzá szólnának, de sehol nem volt aki mondhatta volna. Ezt még úgy gondolta, hogy csak képzeli, mikor elkalandozik a figyelme és álmodozik. Később azonban komolyodott. A hangok kitisztultak és különös dolgokat meséltek érthetetlen nyelvükön. Látomások gyötörték. Varjakat látott három vörös szemmel, a kutyáknak emberi arca lett és beszéltek hozzá, az iskola vécéjének tükrében hullámzó, kocsonyás lényeket látott számtalan szájjal és szemmel, ahogy ott vonaglanak mögötte, de ahogy rémülten megfordult csak a fehér csempét látta. Hetek óta tart már és nem enyhül, csak erősödik. Nem beszélt róla a szüleinek, vagy orvosnak, csak Lin-nek, mert benne megbízik. Ő a legjobb barátja és mikor végighallgatta mesélt a rajzain újabban megjelenő csuklyás alakokról, amiket nem tud kiverni a fejéből és amik kevésbé tűntek veszedelmesnek, de hasonlóan megmagyarázhatatlanok a számukra, mint a látomások. Nem tudja mi történik vele. Nem tudja meddig bírja még.
Kiért a sikátorból és körbenézett keresve az árnyékot. Az utca normálisnak tűnt, de a távolban különös fényeket pillantott meg. Pár háztömbbel odébb, ahol egy magas irodaépületnek kellene állnia emlékei szerint, most egy gigantikus építmény állt. A tornyot hatalmas fák ölelték körül, ágaik úgy csavarodtak köré, mint valami futónövény és a zöld lombok egészen a teteéig értek. Az egész körül apró fénypontok lebegtek és világították meg minden részletét, kivéve a legtetejét, ahol egy óriási nyitott könyv csillogott látszólag magától.
A lány elbűvölve bámulta a csodálatos épületet, ami vonzotta, hívta magához. Bizonytalanul indult el felé. Maga sem tudta miért megy arra és egyre inkább rossz ötletnek találta, ahogy a torony felé közeledve egyre több különös lényt és jelenést látott. Háromszemű varjakat a villanyoszlopokon, alaktalan, iszapszerű lényt, ami átcsúszva az úton befolyt a csatornába, hatszemű, négykezű óriást, ami félénken nézett ki az egyik sikátorból. Egyre kevésbé tudta eldönteni, hogy amit lát az csak az elméjének szüleménye, a téboly burjánzása, vagy most látja a igazságot, azt, amit a valóságnak nevezett illúzió takart el eddig előle.
Susogást hallott maga mögül. Ahogy fordult meg látta az árnyat, ami eddig követte most hangtalanul suhan felé, szinte lebeg, majd nekicsapódik. A lány érzi, ahogy a fém átszúrja az oldalát és a bordái közt a tüdejébe fúródik. Sikoltani már nem tud, csak nyöszörög. A csuklyás alak megragadja a lányt és még jobban belehúzza a késbe. Az csak felnyög és a teste teljesen elernyed. Az árny hátrébb áll és a csuklya alól végignézi, ahogy a lány a földre zuhan és hörögve vergődik, majd mikor látta, hogy kiszenvedett megfordult és elsétált.

2012. március 20.

Írta: Fülöp Adrián

“Átlátni az illúzión –” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Adrián!
    Nagyon izgultam, hogy a szőke lány minden baj nélkül hazaérjen, de sajnos nem így történt. A csuklyás alak nemcsak a rajzokon, hanem a valóságban is megjelent.

    Sok szeretettel Eszter

Szólj hozzá!