Az utolsó furunkulus –

Összes megtekintés: 1,529 

Sokáig kísért ez a kellemetlen bőrtünet, amit orvosi nyelven furunkulusnak, hétköznapi nyelven az egyszerű emberek kelésnek neveztek.
A háború utáni ínséges években, a hiányos, szűkös táplálkozás, esetleg valami vírus-fertőzés miatt – időközönként megjelentek bőrömön, – főleg végtagjaimon kellemetlen, fájó, vörös, növekvő duzzanatok, melyek egyre inkább megteltek közepükön gennyel. Néha magától kifakadt a gyulladt seb, máskor fel kellett szúrni és alaposan kinyomkodni.
Akkoriban ilyen semmiségekkel nem jártak az emberek orvoshoz… Családunkban húgom és apám is kínlódott ezzel.
Amikor egészségesebb lett a táplálkozás és a higiénia feltételei is javultak, elmúlt ez a kellemetlen betegség.
Különös, de egyetemista koromban újra felbukkant és ezúttal veszélyesebb formában. Természetesen felkerestem az orvost, aki beutalt az egyetemi klinikára kivizsgálás céljából. Három napig feküdtem bent, reggelente átkötözték éppen aktuális kelésemet, de egyéb kezelésben, vizsgálatban nem részesítettek. Ezek után nem meglepő, hogy karácsony előtt visszatért és szemem alatt jókora duzzanat vöröslött, középen szépen sárgállott az érett gennyfolt.
Szobatársam erélyesen rám parancsolt, hogy az ő kíséretében azonnal keressük fel a klinikán az ügyeletes orvost.
– Az agyadra megy, te hülye! Nem szabad elhanyagolni tovább egy percig sem.
Vasárnap este volt, hideg, – de szót fogadtam és bementünk az ügyeletre.
A doktor nézegette, hellyel kínált minket, majd a parányi orvosi szobában fel-alá sétálni kezdett.
Rica, a szobatársam egy idő után mérgesen kitört:
– Doktor úr, mi nem azért jöttünk, hogy sétáljon, hanem segítségért.
A bolgár származású, de a magyar nyelvet is beszélő orvos nagy komolyan megszólalt:
– Nem úgy van az Kedvesem. Van nagy baj, ha adok nem jó gyógyszer’, beteg mehet az a temető, én megyek az a börtön…
Majd a szekrénykéhez lépett, elővett egy üvegcsét, amiben zöld tabletták voltak. Öt darabot a tenyerembe rakott:
– Bevenni most mindet – és várni fél órát… Ha nincs baj, haza lehet menni, hat óra múlva új adagot bevenni… Én egész éjjel itt várni, ha van baj, azonnal jönni! Érteni?

Bár ez a “tájszólás” kissé komikus volt, a tartalma ijesztő.
Megfogadtam a tanácsot. Nem lettek a gyógymódnak káros mellékhatásai – és ami a legfőbb jó ebben az emlékezetes történetemben: soha többé egyetlen furunkulus sem keletkezett bőrömön.
Minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás, de a legnagyobb jó egy lelkiismeretes orvos, aki akar és tud segíteni.
Találkoztam vele – és ez volt a legszebb karácsonyi ajándékom.

Írta: Tóth Sarolta

“Az utolsó furunkulus –” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Eszter! Így megismerted a kellemetlen fájdalmas betegséget és valószínűleg fertőzés okozta neked is. Meglepő, hogy mostanában nem hallottam hasonló esetekről – fiataloknál inkább, mert az életmód befolyásolja..és nem mindig úgy élnek, ahogy kellene.
    szeretettel üdv. mamuszka

  2. Kedves Mamuszka!

    Nekem nyári táborban, Ráckevén volt ilyen kellemetlen élményem, a hónom alatt keletkezett furunkulus. Gondolom talán azért, mert a Dunában, ahol fürödtünk, ugyanott pár méterre a gyerekektől a tehén, a ló, kacsák is élvezték a vizet. Nagyon szeretem az állatokat, de talán nem szerencsés együtt fürödni velük? Persze lehet, hogy a hiányos táplálkozás lehetett az oka, mindenesetre nagyon fájdalmas volt, kihagytam volna szívesen az életemből.
    Sok szeretettel Eszter

  3. Drága Mila!

    A háború alatt és után sok ilyen beteget ismertem, a higiénia hiánya és fertőzés is hozhatta, szerencsére ma már nem jellemző ez a kellemetlen és fájdalmas kór. A javasasszonyok értettek a maguk készítette kenőcsökkel való gyógyításhoz és bizony kár, hogy a titkukat nem adták át az utódoknak, mert azoknak nem volt káros mellékhatása, amit füvekből kevertek.
    köszönöm üzenetedet. ölellek -mamuszka

  4. Kedves Mamuszka,
    a fekély a ni gyerekkorunkban szinte elkerülhetetlen volt, ami főleg a nem elég higiénikus életmód következménye.
    A faluban volt egy idős néni, aki tudott kenőcsöt készíteni, ha azt rátette az ember, egy 24 óra alatt tövestől kijött.
    Egyetemista koromban , amikor gyűjtöttem a népi hagyományokat, könyörögtem neki, mondja el a titkát. Azt felelte nem vagyok rá hivatott. Magával vitte a sírba.
    Mellékesen az orvosok is hozzá küldték a betegeket. Nekik sem árulta el, miből készült a kenőcs.
    Felelevenítetted gyerekkorom. Köszönöm.
    Szeretettel ölel: Mila

  5. Kedves Magdi!

    Ez a betegség B vitaminhiány következménye – a koplalás, hiányos táplálkozás okozza és nagyon veszélyes lehet, ha a genny felhúzódik az agyadba… nekem egyetemistaként tömegével volt, de fáj és csúnya is. Ezért volt számomra különleges ajándék a bolgár származású orvos lelkiismeretes gyógyító munkája. Életem végéig hálás vagyok neki, remélem, nagyon jó orvos vált belőle. – mert ma már csak kevésbé lelkiismeretes orvosokat ismerek – téves diagnózisok és felületes kezelések halálra ítélt áldozata vagyok jelenleg sok szörnyű fájdalommal – de furunkulusom nincs!
    szeretettel – Sarolta:)

  6. Kedves Sarolta!
    Jó, hogy megosztottad a szereplő különleges betegségét, és hogy vannak még lelkiismeretes, munkájuknak élő orvosok! Tetszett írásod!
    Szeretettel: Magdi

Szólj hozzá!