Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kicsi házikó. Abban lakott sok kis törpe, szüleikkel nagy örömben. A gyerekek bújócskáztak, málnát szedtek, vidám daluk messze zengett. Ám egy napos délután barna medve kopogtatott a házikó ajtaján. A gyerekek megijedtek, kicsi szívük csak remegett. Törpe papa rögtön kiszólt:
– Ki az, ki ajtómon kopog?” Kicsi vagyok, de nem félek. Miért zavarod törpe népet?”
Brummogás volt a felelet:
– Szeretem az apró népet, hoztam nektek édes mézet!
Lett is erre vigalom! Barnamedve elnyúlt a napon. A kis törpék simogatták, puha bundáját csodálták, míg a mézet nyalogatták.
Jó barát lett medve s törpe s ha vadász jött puskáját csőre töltve töltve, ,hogy a medvét agyonlője, a sok gyerek hangos szóval esedezett, ne bántsa a kedves medvét, jó barátunk, segít.
Az erdőben híre ment, hogy a vadász messze ment Medvéből lett jó barát ki a törpékre vigyáz. Egyszer volt, hol nem volt, ez a mese igaz volt…
Így éldegél az erdőben medve s törpe békességben, játszanak és dolgozgatnak, híre ment a törpe laknak. Medve háza hatalmas ott tartják a bálokat.
– Ki az, ki ajtómon kopog?” Kicsi vagyok, de nem félek. Miért zavarod törpe népet?”
Brummogás volt a felelet:
– Szeretem az apró népet, hoztam nektek édes mézet!
Lett is erre vigalom! Barnamedve elnyúlt a napon. A kis törpék simogatták, puha bundáját csodálták, míg a mézet nyalogatták.
Jó barát lett medve s törpe s ha vadász jött puskáját csőre töltve töltve, ,hogy a medvét agyonlője, a sok gyerek hangos szóval esedezett, ne bántsa a kedves medvét, jó barátunk, segít.
Az erdőben híre ment, hogy a vadász messze ment Medvéből lett jó barát ki a törpékre vigyáz. Egyszer volt, hol nem volt, ez a mese igaz volt…
Így éldegél az erdőben medve s törpe békességben, játszanak és dolgozgatnak, híre ment a törpe laknak. Medve háza hatalmas ott tartják a bálokat.
Budapest 2012. május 30.
Györke Seres Klára
Kedves Klára!
Nagyon aranyos ez a kis mese, nincs benne gonosz, rossz szándékú szereplő, így békesség, boldogság az életük az erdő lakóinak. Örömmel olvastam, jó lenne az életünkben is valami ilyesmi.:)
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter