Amnézia – ELSŐ TÖRTÉNET

Pszichikai amnézia

Az amnéziának többféle változata ismert. Én a pszichikai amnéziák közül a kevésbé ismert hipnózisos állapotot szeretném bemutatni.

Többen többféleképpen mesélték el parajelenségek jelentkezését, földönkívüliek közelében történő amnéziájukat.

Végeztem egy kis kutatást ez ügyben. Egyik páciensem ezt mesélte:

„Furcsa édeskés illatot éreztem, mozogni kezdtek a tárgyak a lakásban. Oda akartam menni megnézni, de a lábaim nem engedelmeskedtek, megdermedtek, majd órák múlva eszméltem fel, csupán utólag tudtam visszaemlékezni arra, hogy eközben kitágult szemmel figyeltem egy pontra. Az a pár óra teljesen kiesett az emlékezetemből.”

Másik páciensemet is hasonló élmények érték:
„Arra emlékeztem időnként feleszmélve az évekig tartó amnéziából, hipnózisos állapotból, hogy mezítelenül ültem az ágyon, fejem felett néztem meredtem egy hatalmas fényt és azt mondogattam: Istenem, szeretlek. Elcsodálkoztam, mert soha nem voltam vallásos, hogyan történhetett ilyen meg? Majd naponta órákat áztattam magam a fürdőkádban, időnként telefoncsörgésre végigtotyogtam vizes lábbal az előszobán. A fürdőszoba plafonja alatt több fénykört fedeztem fel, ezekből áradt a hő, birizgálták mezítelen testemet. Néha így teltek el a napjaim egyedül, mire feleszméltem, már besötétedett.”

Harmadik páciensem hipnotikus erőről számolt be, de érdekes módon ez alatt az idő alatt beszélni képes volt, járni is, de olyan volt, mintha álomvilágban történnének vele az események. Több esetben előfordult hipnotikusan az is, hogy szexuális kalandba bocsátkozott, amit utólag visszagondolva szégyellt és hatalmas gyönyörérzettel élt meg. Ebben az esetben nem esett végleges amnéziába, bár nem tudta hol van és mit művel, csak jóval később, miután feleszmélt, vagyis hipnózist is amnéziák közé lehet sorolni.

Egy férfi betegem éveken keresztül bántalmazta az angyali tekintetű, jóságos feleségét szinte első percétől a nagyobbik gyermekük megszületésének, különféle gúnynevekkel illette. Általában másnapos, vagy részeg állapotban volt, az asszony csak nézte, nem tudta mivel magyarázni viselkedését. Később a férj egyáltalán nem emlékezett a szavaira, a tetteire sem. Ezt is hipnózisos időleges amnéziának neveztem el, bár lehet, hogy mások mást mondanának az alkoholos állapotban elkövetett tettekre.

Egy tehetséges, fiatal írónőt kiközösítettek az irodalmi közösségben, ahová járt. Összeállította könyveit, pályázott a városban, ahol élt. Miután ismét kudarcba fulladt bemutatkozási kísérlete, elment a polgármesteri hivatalba, bár furcsán, eltévedve, álomvilágban járt, később csak halványan emlékezett arra, hogy hol is volt. Egy férfi vállalkozott arra, hogy elkíséri őt. A szemeire egyáltalán nem látott, csak nézett maga elé, mint Belphegor a filmben, akit vezetni kellett. Visszakérte pályázati könyvanyagait ebben a megmagyarázhatatlan állapotban.

Egy másik fiatalasszony este elindult egy jogász munkahelyi ismerőséhez szexuális kaland miatt. Gyalog indult a nagy útnak, s hipnózisban, mintha vezették volna, pontosan odatalált a bérházhoz, megtalálta az ajtót is, bár egy szót sem szólt, még csak nem is köszönt. Később halványan rémlettek neki az események, melyek megtörténtek vele.
Többen beszámoltak a földönkívüliekkel való találkozások idején amnéziáról, vagyis teljes emlékezet vesztésről. Volt, akiket elvittek, űrhajón vizsgálták őket, csak a lyukak maradtak vissza a testükön mély fájdalmat okozva.

Egyik páciensem folyamatosan álmodott földönkívüliekről. Hol szőke lófarkos nővel utazott, hol fehér ruhában ült az űrhajón, volt, amikor menekült. Ekkoriban éjjelente arra ébredt az álmok végén, hogy megfullad, valami fojtogatja, s csak az ébredés vetett végett az álom-amnéziának, amikor az agya kikapcsol, s testével vesz jelen a történésekben, szívével érzékelve a rettenetes félelmeket.

Egy fiatalasszony amnéziás állapotban mezítelenül jógázott a földön, miközben a láthatatlan világból egy láthatatlan lény megerőszakolta, belehatolt szellemtestével, amire később jól emlékezett.

Egy fiatal fiú nem volt vallásos, soha nem tanult idegen nyelvet és éveken keresztül ismerőseinek Bibliai idézeteket küldözgetett latin nyelven, mintha egyházi személy lett volna. Fel is figyeltek sokan arra, hogy itt valami nincs rendben, de legtöbben elkönyvelték bolondnak. Megszállottsággal egybekötött hipnózisról lehetett szó az adott esetben, mellyel keveset foglalkozik az orvostudomány. A fiatalember teste hatalmasra dagadt, majd négy kivizsgálatlan szívinfarktus után érthetetlen szenvedései miatt az ötödik infarktus el is vitte. Senki nem akart rajta segíteni, bár több helyre írt levelet, néha úgy érzi az ember, sokan tudják, mi történik ilyenkor, de ez az eset is örök-feledésbe merül, lehet játszani emberek életével halálba taszítva őket.

Érdekes történések ezek, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak földönkívüli lények jelentkezésekor áll meg az idő, dermed meg a gondolkodás, hanem hipnózisban ugyanúgy. Ki tudja, hányan foglalkoznak a hipnózis tudományával, hány ember kerülhetett már hasonló helyzetbe akaratán kívül? Hatalmas erők birtokosai a parajelenségek létrehozói, olyan kutatási terület ez, mely még mindig gyermekcipőben jár, tény, hogy alaposan megváltoztatják az amnéziával az emberek sorsát, befolyásolva tetteiket, beszédüket, de az agyuk ilyenkor meg van dermesztve, emlékezetük is kitörölve, vagyis nem képesek gondolkozásra. A furcsa szögletes mozgás, a maga elé nézés már a hipnózis jele. Ilyenkor fordul elő, hogy odateszik a kávét, majd elfelejtkeznek róla, vagy fő az ebéd, s a szomszéd már a tűzoltókat akarja hívni, mert füstöl a konyha, de csak ülnek a szobákban az áldozatok maguk elé meredve. A parajelenségek általi amnézia hasonló az időskori amnéziához, a mindent elfelejtéshez azzal a különbséggel, hogy később feleszmél az ember, vissza tudja pörgetni az eseményeket, vagyis a gondolat és akarat kerül megbénításra.

Egy közös van a földönkívüli és parajelenségek áldozatainál, mind gonoszak kezébe kerültek, akik visszaéltek emberfeletti tudományukkal.

Az öngyilkos amnéziája

Anna gyermekei apai nagyanyjuknál nyaraltak éppen. Ilyenkor nem tudott mit kezdeni magával, nem szeretett egyedül sétálgatni a gyűlölt városban a primitív lakosság szemének, megjegyzéseinek kitéve magát.

Kinn tombolt a júliusi nyár, s ő végig gondolta életét. Miért ennyire tehetetlen, miért nem tud örülni az évszakoknak még mindig a válása után tíz évvel sem? Honnan ez a szorongás, a lemondás, miért nem tud felszabadult lenni, boldogan járni a természetet? Mások is élnek egyedül, s egészen jól megbirkóznak a magánnyal. Igen, magányos csak fiatal ember lehet, az idősebbek a magányt áldásnak tekintik már jobban. Szüksége lett volna egy ölelő karra, a biztonságérzetre, a szeretetre, melyet születése óta senkitől sem kapott meg, sőt azok bántották, alázták a legjobban, akiknek védeniük kellett volna. A nagybetűs szerelem? Ábránd, főleg ebben a füstös, szürke városban. Azt írták neki, nála a szerelem nagybetűvel íródik.
A nőgyógyász, aki megműtötte pár hónapja, felkiáltott, amikor meglátta:
– Maga mit keres ebben a városban, itt tönkre fog menni! Itt nem talál majd magának férjet!

Mennyien óvták, védték, tanácsolták, költözzön el innen jó messzire, de ereje fogytán volt, nem tudott többet küzdeni az életért, a gyerekei eltartásáért. Minden energiáját gyermekkorától ez őrölte fel, mindig többet dolgozott a kelleténél a legkevesebb fizetésért, mert azt mondták, mikor szóba hozta a kevés fizetését, az emberek nem pénzért dolgoznak.

Elutazott az anyjához, akinek szerencsétlenségét köszönhette, születése pillanatától ijesztgette és nem volt képes csak ideges mozdulatokra, később tettlegességre hosszú haja kibontásakor is. Mennyi félelmet raktározott magában! Mindig reménykedett abban, hogy egyszer közelebb kerülnek egymáshoz, az anyja idővel bölcsebbé válik, de örök gyerek maradt, rosszindulatú, pletykás gyerek infantilis vékony hanggal.

– Minek jöttél ide? – kérdezte az anyja.

Anna sarkon fordult és elindult az állomásra. Nem tudta kivel eltölteni ezt a két hét nyári szabadságot, pedig ott volt a jó levegő, a folyók és a strand a közelben, még sincs társa az életben.
Az anyja odaadott előtte 100 db Kemadrinról receptet, hogy váltsa ki Anna a nagyvárosban, de azt nem mondta, hogyan fogja a tulajdonosnak visszajuttatni.
Anna összeszorult szívvel érkezett haza a tégla lakásba, melynek szobáit már fel tudta újítani, az előszoba és a fürdőszoba várat magára, azokba a helyiségekbe nem is szívesen lépett be, nem tükrözték bensőjét. Nagyon nagy hatással voltak rá a színek. A sötétbarna tapétája az előszobának rossz hatással volt rá, kicsinyítette és sötétítette is a helyiséget. Kedvenc rózsaszín nyári kosztümjét viselte és csinos magas sarkú nyári szandált. Összemosódott az idő, olyan volt, mintha álomvilágba került volna. Így ment el a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszert, melyet letett a konyhai étkező asztalra. Még két nap és megérkeznek a gyerekek!

A hippi Józsi megígérte, elmennek sétálni, de mindig későn jelentkezett. Ő a negyedik emeleten lakik. Kigyulladt a kvarclámpa magától az asztalon, így ismerkedett meg vele. Nem tudta, hol kell a villanyórát a folyosón lekapcsolni. Időnként beszélgettek, amikor összetalálkoztak, mint kiderült, egy évben születtek.
Félt a cigányoktól Anna, megtanult félni ebben a városban. Kergette egy cigány férfi az utcán ajánlatával, hogy menjen el vele vacsorázni, miközben azt mondogatta:
– Mire vágsz fel, Neked semmid nincs, nekem meg saját butikom, hatalmas házam van!
Annának furcsa volt a primitív réteg tegezése, ő önözéssel beszélt, megtartva a három lépés távolságot mindenkitől.
Kiült a bérház elé a földszintes Erzsike nénivel beszélgetni fehér mini tenisz ruhájában és akkor arra jött a cigány férfi. Megtudta, Anna hol lakik.

Nem sokkal később csengettek, Anna kirántotta az ajtót, mondani akarta, hogy egyszer Józsi betartotta a szavát, amikor meglátta a hármas csapatot. Az őt kergető cigány férfi állt ott két társával, s mikor Anna be akarta zárni az ajtót, betette a lábát az ajtórésbe.
– Mire vágsz fel? Most vetetted el tőlem a gyereket, most meg nem engedsz be? – harsogott a cigány diadalmas megszégyenítése.

Éppen jött Jutka, aki jogi egyetemre járt taxis élettársával, s akkor Anna be tudta még gyorsan csukni az ajtót, de többé nem merészkedett ki az utcára.

Másnap ugyanebben az álomvilág-szerű állapotban összeírt cetlijével ment a piacra bevásárolni húsokat, gyümölcsöket, zöldségeket, süteményhez valókat. Nem is érte fel ésszel, hogy a gyerekei éltetik, az adja az erőt hosszú évek óta, hogy van kinek főznie, sütnie, van ki után takarítania, vagyis rájuk telepedett teljesen, ez is a kihasználás egyik módja, mint utólag rájött. Szüksége volt rájuk, nem tudott nélkülük élni, ők jelentették neki a mindent, beleértve a sétákat, kirándulásokat is. Nélkülük egy lépést sem tudott megtenni.

Lepakolta a kosarakat a földre, leült megpihenni a konyhai kárpitozott székre, melyet annyira szeretett szép sárga-barna csíkos huzata miatt. Reggel ment el a piacra, s már este nyolc óra van, még mindig nem volt ereje kipakolni, vagy nem volt akaratereje, ez így helyesebb. Mi bénította meg? Mi történt vele, hogy csak egy helyben ül és bámul maga elé?

Odament a tükörhöz, belepillantott. Meglátta csillogó zöld szemeit, illetve ezt akarta látni, de helyette lemondóan szomorú tekintetet észlelt.
Odaült a székre egy pohár vízzel és tizesével szedni kezdte be a Kemadrint.
Mikor az utolsó tíz darabot bevette, megnézte magát ismét a tükörben, szomorú szemei átváltottak, nem észlelt, csak hatalmasra tágult pupillákat. Ekkor felment Józsihoz szédelegve a negyedik emeletre és becsengetett.
Visszatámolygott, le akart ülni, de beesett az asztal alá és elveszítette az eszméletét.

Józsi szerencsére otthon volt, s amikor Annát meglátta az asztal alatt, egy szempillantás alatt megőszült a haja. Hívta a mentőket, de hiába kereste az orvost akkor is, később is, a főorvos azt válaszolta neki:
– Csavargónak nem nyilatkozom!

Anna gyomrát kimosták. Hallotta, hogy egy hahotázó nagyszájú nővér csúfolta, hogy ennek teljesen üres a gyomra. Azután bevitték az intenzív osztályra, infúzióra tették. Ott Anna felemelte a paplant és olvasni kezdett róla, ujjaival követte a láthatatlan sorokat.
– Ne beszéljen ilyen idétlen hangon!- hangzott a parancs a feje felől.
A csőtől a hangja eltorzult, de Anna nem is volt tisztában azzal, hogy olvas, hangosan. Milyen könyv lehetett az, senki sem tudhatja.

Egy pszichiátert hívtak hozzá, aki közölte, nem elmebeteg, ugyanis a Kemadrint azoknak szokták felírni. Egy ősz hajú orvos volt, akinek az arca ismerős volt valahonnan.

Napok múlva kivitték egy négyágyas kórterembe. Egy kislány vezette, ő tusolta le, mert Anna nem látott sokáig a szemeire. A gyereklány gyógyszert vett be, mert a falujában erkölcstelennek híresztelték.

Megjöttek a gyerekek. Ez volt az a pillanat, amikor elvált lélekben a két gyerek tőle örökre, addig a kiszolgálójuk, csodálójuk volt, hárman alkottak egy zárt egységet. Anna úgy érezte, egy hatalom megfosztotta őt a gyerekei szeretetétől.
Megjött a volt férje, aki ismét lemondott róluk, mint ahogyan tette azt születésük óta, odaszólt az éppen látogatóba jött Józsihoz:
– Magára hagyom a gyerekeket!
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, elutazott. Anna teljesen összetört, álom-szerűségéből, abból az érzetből, hogy másik világot él, többé nem tudott szabadulni. Valami összetört a szeme nézésével együtt, véget értek családi évei, gyerekeinek egy ilyen kiszolgáltatottan védtelen anya mellett kell felnőniük.
Örök vád önmaga iránt, ami kísérte, de tehetetlenül sodródott egy labirintusba jutva, ahol egy Ariadné fonálba kapaszkodva járt, szüksége lett volna szellemi, vagy másféle vezetőkre, neki, aki mindig két lábbal a földön állt. Úgy érezte, kisiklott az élete, méltánytalan helyzetbe, körülmények közé került. A piacra menés óta kísértő amnéziája immár állandósult. Másféle emberekkel ismerkedett, másfelé tartott élete vonata.
A dohányzóban egy festményt látott. Csontvázas fej és lábak voltak rajta méreggel és alkohollal. Ijesztő látvány volt. Megkérdezte egy hang:
– Mit szól a festményhez?
– Beteg ember festhette – felelte Anna.
– Én voltam az! – hangzott a válasz.

Onnantól Sanyi jelentette neki a kapaszkodót a kórházi tartózkodása idején, bár tudta, súlyos, általa eddig ismeretlen homály alatt lévő betegségben szenved.

A főorvosnő éjjelente befektette az intenzívre a haldoklók közé, esténként megmotozták, nincs-e a zsebében csokoládé, majd reggel inzulinnal kómázták állítólagos depressziója ellen. Anna soha nem fogyasztott csokoládét, nem értette megalázását. Sok érthetetlen esettel állt szemben már eddig is, de hogy az egészségügy, akire rá akarta bízni az életét ilyen módszerekhez folyamodik, ez már túllépett minden határt, de most sem, mint eddig egyszer sem tudott kiállni határozottan saját maga mellett.

Reggelente a sokk után Sanyi hozta neki a kakaót és a kalácsot. Először gondoskodott róla valaki életében, ő elfogadta a beteg ember közeledését.

Minden változik, állandó sodrásban a világ, de miért változik az ember hátrányára? Miért nem maradhat olyan, amilyen volt, akinek a szava is törvényt jelent? Miért kell a benső törvényekkel ellenszegülni tettekkel, méltánytalan helyzetek elfogadásával? Ezek mind lealacsonyítják az embert, megváltoztatják az életvitelt.

Anna öngyilkossága amnéziás állapotban egy útjelző volt, mutatta tette, melynek végrehajtásával nem volt tudatában, hogy nem jó jövő felé tette meg első lépéseit, bár szépsége és fiatalsága külső szemlélő előtt tökéletessé tette, de benső kételyei, határozatlansága, önmaga megvédésének képtelensége elindította a lefelé vezető utat.

Írta: Kohut Katalin

“Amnézia – ELSŐ TÖRTÉNET” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató!

    Érdeklődéssel olvastam a pszichikai amnéziáról szóló sok példa felsorolását. Én sem tudtam, hogy a hipnózis is egyik fajtája az amnéziának.
    A fiatalasszony élete nagyon elszomorító. Édesanyja nem érti meg, házassága sem sikerül, majd öngyilkosságot követ el, ami nem oldja meg problémáit. Aki nem volt még depressziós, az elítéli, és gyengének tartja.
    Nagyon tetszett történeted!
    Sok szeretettel. Titanil

  2. Kedves Tollforgató!

    Tetszett amit olvastam. Érdekesnek találtam.

    Szeretettel: Jártó Róza

  3. Kedves Tollforgató!

    Érdekesen közelítetted meg az Amnézia címet. Ezért is hasznos egy megadott címre írni, mert tükrözi, milyen sokféle a gondolkodásunk. A pszichikai amnéziánál újdonságokkal találkoztam, nem is gondoltam még soha bele, hogy hipnózis állapotában tulajdonképpen amnézia áll fenn, hiszen hipnózis alatt a jelenidő kiesik. A parajelenségek során, akiket idegenek elraboltak, akaratuk ellenére magukkal vittek, s utóbb nem emlékeztek semmire, szintén az amnézia állapotában voltak. Valóban sokféle amnéziáról beszélhetünk. Lehet hosszabb-rövidebb idejű az amnézia, akár a néhány percestől, órástól, napostól több évig tartó is és az ok is sokféle lehet. Az öngyilkos amnéziájánál a teljes letargiát, önmaga cselekedeteivel kapcsolatban a kontroll hiányát értettem. Nagyon szomorú, hogy egy előnyös külsővel, gyermekekkel megáldott nő nem képes önmaga ura lenni, kontrollálni cselekedeteit, azt látva életéből, aminek örülhetne, csak a negatívumokat, a keserűséget, a társ hiányát felnagyítva végsőkig elkeseredve, felelőtlenül dönteni életéről. Biztosan amnéziás állapotban lett öngyilkos, hiszen nem gondolt a gyerekeire.:(
    Tetszett írásod! Sok szeretettel Eszter

Szólj hozzá!