Ünnepi fények: Tizenharmadik történet

Mottó:
“Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!”
(Wass Albert)

Ebben az évben meseszerű karácsonyom lesz. Már most nagyszerű ünnepi hangulatom van, Advent első vasárnapjával kezdődően. Ünnepi fények gyúltak a szívemben, a lelkemben!
Örömmel és lelkesedéssel emlékezem vissza egyik gyermekkori karácsonyi élményemre. Négy-öt éves lehettem, már nem emlékszem pontosan, de csodálatos élményben volt részem. A karácsonyfa olyan hatalmas volt, hogy fölért a négy-öt méter magas hálószoba mennyezetéig. Amikor fölnéztem a tetejére, hogy lássam a fa csúcsára föltűzött hatágú csillagot, az Angyalkát, valósággal megfájdult a nyakam a megerőltetéstől. De ennek ellenére mégis boldogan csodáltam az ünnepi fénybe öltöztetett fenyőfát. Az égő gyertyákat, a meleg hangulatot keltő gyertyafényt, a piros almákat, a barna diókat, a zöld, kék, aranyozott és ezüstözött papírba csomagolt szaloncukrokat, a fekete és sötétbarna csokoládékat, a hófehér szakállú papírmikulást, a csillogó szemű rénszarvasokat, a szikrázó csillagszórókat, a színes karácsonyi füzéreket és gömböket.
Történt ugyanis, hogy Advent előtti csütörtökön átköltöztem Marosszentgyörgyről Marosvásárhelyre az új otthonomba. Elsősorban azért, hogy javítsak a már évek óta egyre rosszabbodó életkörülményeimen. Az ismerőseimnek, a barátaimnak, a jóistennek és a saját tudatosságomnak hála egyszerűen és gyorsan találtam egy megfelelő, kitűnő albérletet az elkövetkező legalább egy évre, de akár tíz évre is. Ahogyan a sorsom, a Teremtőm ezt jónak látja, megengedi énnekem…
Boldogan és hálásan üldögélek az új otthonom nappalijának kanapéján, és vidáman rovom ezeket a betűket, szavakat, sorokat. És közben arra gondolok, hogy mindennek a tetejébe az idei karácsonyra sikerül még karácsonyfát is állítanom. Mégpedig nem is akárhová, hanem ide velem szembe, a nappali másik fala mellé képzeltem el a csodás fenyőfát. Olyan varázslatosan földíszítve, amilyen már legalább két évtizede nem volt, amióta elvesztettem a családomat, az egykori feleségemet és a közös gyermekeinket…
Igen! Ilyen magas és ilyen nagy fenyőfát vásárolok magamnak és a látogatóba érkező barátaimnak! Így és amúgy fogom beleállítani a karácsonyfatalpba, úgy és imigyen fogom földíszíteni igazi gyertyákkal, friss almával és dióval, édes csokoládéval és illatos kaláccsal, színes füzérekkel és gömbökkel, mikulás- és rénszarvas-képekkel, csillagszóróval!
Újra és újra elképzelem, hogyan fogom megint meggyújtani a díszfa gyertyáit, csillagszóróit, újra és újra előre elrévedek a közelgő ünnepi hangulaton és fényeken, újra és újra megtelik a szívem, a lelkem és a szellemem az emberhez méltó otthonom teremtette lehetőségekkel: a fűtésnek tulajdonítható meleggel, és azzal a lelki melegséggel, amelyet annak köszönhetek majd, hogy nemsokára megtalálom a hozzám legjobban illő női páromat. Örömkönnyek ragyognak a szememben, amint elképzelem, hogyan fogom lesni az arcomat a fenyőfára aggatott ünnepi gömbökben, hogyan fog megcsillanni a két szemem fénye ezekben a díszekben a kimondhatatlan, leírhatatlan örömtől annak hála, hogy az utóbbi években tapasztalt és megélt középkori életfeltételekből és lakókörülményekből sikerült visszatérnem a jelenbe, a sötétségből és a hidegből a melegbe és a fénybe, emberek társaságából Emberek közé!
Nem győzök eléggé örvendeni és előre is köszönetet mondani azért, hogy idén, 2022 decemberében megint álomszerű karácsonyom lesz. Mint a mesében! Mint amilyen utoljára huszonegy évvel ezelőtt volt az akkori családom körében! Karácsonyfával, ünnepi fényekkel és díszekkel, tisztán és szépen, vidáman és boldogan, lelkesen és megújulva, fölsúrolt lélekkel, csillogó kedvvel, újra gyermekként, ahogyan a híres író, Wass Albert biztat. Emberként, emberi körülmények és életfeltételek között, melegben, jólétben, bőségben, ünnepi lakomával, ahogyan az most, a huszonegyedik században illik, tiszta szívvel és lélekkel, ragyogó elmével és szellemiséggel.
Nemcsak tudom, hanem érzem is, hogy ezekkel az ünnepi fényekkel megteremtem magamnak a lehetőséget arra is, hogy megkeressem és megtaláljam az Igazi Páromat. Azt, aki hozzám hasonlóan készül az idei karácsonyra, aki szép és tiszta, aki fölsúrolja a lelkét, aki csillogtatja a kedvét, aki újra gyermek, hogy megint ember lehessen! Akinek ha belenézek a két szép szemébe, a lelki tisztáságát látom ragyogni, az ünnepi fényeket látom megcsillanni! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok mindezért!

Dávid László,
Marosvásárhely,
2022. november 29.