Évekig én voltam a sztár. A titokzatos bálvány, a vágy elérhetetlen tárgya. A közönség és a férfiak a lábaim előtt hevertek. Elég volt egy pillantás már belém szerettek, egy mosolyommal boldoggá tettem mindenkit. A hangom elbűvölte az embereket.
Az újságok csak rólam írtak. Ki sem tettem a lábam a szobámból, de velem mindig történt valami. Valós és kitalált szeretőimről beszéltek az emberek.
Aztán egyszer csak minden megváltozott. Új arcok tűntek fel a színpadon, egy ambiciózus kis művésznőcske a helyemre furakodott. Régi nagy slágereimet énekelgette új hangszereléssel. Tudtam róla, de nem tehettem semmit. A jogok a kiadónál voltak.
A dalszerzők elfeledkeztek rólam. Néha még egy-egy közönséges egynyári slágert felajánlottak. Pedig én meg akartam mutatni a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat… de senkit sem érdekelt ki vagyok valójában.
A hangom, a rég, bársonyos meleg hang megfakult. Egyre többet kellett gyakorolnom, hogy visszahozzam régi csillogását.
A szemem körül kis szarkalábak jelentek meg, majd a kezem kezdett furcsán ráncosodni. A krémek nem segítettek, végül befeküdtem egy plasztikai műtétre.
A tükörben egy furcsán fiatal arc nézett vissza rám. Egy idegen nő.
A barátaim mind eltűntek. Mikor kiestem a körforgásból, a koncertszervezők és a kollégák is elpártoltak tőlem. A szertőim… talán nem is voltak.
A családommal már régen nem tartottam a kapcsolatot. Én voltam az ő szemükben a feslett nő.
Először az utazásokról mondtam le. Az autót is eladtam. Egy nap azt vettem észre, hogy nincs pénzem.
Egy távoli közértbe mentem.
Csak pár dolgot kellett beszereznem. Pár apróságot…
A biztonsági őr vett észre.
Hívta a főnököt. Jegyzőkönyv, kihallgatás.
Halkan a nevemet suttogtam, de a varázsige már régen nem hatott.
Mikor a régi, aláírt fotómat mutogattam a főnök nem szólt semmit csak némán kikísért a boltból.
Az újságok csak rólam írtak. Ki sem tettem a lábam a szobámból, de velem mindig történt valami. Valós és kitalált szeretőimről beszéltek az emberek.
Aztán egyszer csak minden megváltozott. Új arcok tűntek fel a színpadon, egy ambiciózus kis művésznőcske a helyemre furakodott. Régi nagy slágereimet énekelgette új hangszereléssel. Tudtam róla, de nem tehettem semmit. A jogok a kiadónál voltak.
A dalszerzők elfeledkeztek rólam. Néha még egy-egy közönséges egynyári slágert felajánlottak. Pedig én meg akartam mutatni a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat… de senkit sem érdekelt ki vagyok valójában.
A hangom, a rég, bársonyos meleg hang megfakult. Egyre többet kellett gyakorolnom, hogy visszahozzam régi csillogását.
A szemem körül kis szarkalábak jelentek meg, majd a kezem kezdett furcsán ráncosodni. A krémek nem segítettek, végül befeküdtem egy plasztikai műtétre.
A tükörben egy furcsán fiatal arc nézett vissza rám. Egy idegen nő.
A barátaim mind eltűntek. Mikor kiestem a körforgásból, a koncertszervezők és a kollégák is elpártoltak tőlem. A szertőim… talán nem is voltak.
A családommal már régen nem tartottam a kapcsolatot. Én voltam az ő szemükben a feslett nő.
Először az utazásokról mondtam le. Az autót is eladtam. Egy nap azt vettem észre, hogy nincs pénzem.
Egy távoli közértbe mentem.
Csak pár dolgot kellett beszereznem. Pár apróságot…
A biztonsági őr vett észre.
Hívta a főnököt. Jegyzőkönyv, kihallgatás.
Halkan a nevemet suttogtam, de a varázsige már régen nem hatott.
Mikor a régi, aláírt fotómat mutogattam a főnök nem szólt semmit csak némán kikísért a boltból.
Írta: Mika Gabriella
Kedves Gabriella!
A sztárok felett is elmúlik az idő, és jönnek helyette a fiatalok. Szerencsére vannak olyan művészek, akik nem voltak nagy "sztárok", mégis nevükre, játékaikra, dalaikra, filmjeikre emlékeznek az emberek.
Tetszett írásod!
Sok szeretettel: Titanil