– Hű, de meleg van! – mondta undorral Old Shatterhand.
– Uff! – válaszolta Winnetou.
– Utálom ezt a hőséget! – dühöngött Old Shatterhand és letörölte az izzadtságot a vöröslő sápadt arcáról.
– Nyár van, az mindig ilyen. – jegyezte meg Winnetou.
– Ki nem állhatom a nyarat! – szólt közbe Dulifuli, de az egyszerre dörrenő két lövés az örök vadászmezőkre küldte a ki tudja, honnan idekeveredett hupikék törpelelkét.
– Na, most már a Henry karabélyom is átforrósodott! – mérgelődött Old Shatterhand.
– Az én ezüstpuskám is meleg. Nyári lövöldözésekkor előfordul az ilyesmi. – vonta meg a vállát az apacs törzsfőnök.
– Totál büdös vagyok, Old Spice meg sehol! – köpött egyet a hámló nagy fehér harcos.
– Ő a barátod? – kérdezte az indián?
– Nem, a dezodorom. – sóhajtotta az egyre Oldabbnak látszó Shatterhand.
– Hónaljra? – érdeklődött a rézbőrű hős.
– Arra. Bizonyíték, nem ígéret! – röhögött fel a magyar Sátorhanádi család idegenbe szakadt sarja.
– Itassuk meg a lovainkat! – javasolta a szintén magyar Vén Ottó sokad-generációs leszármazottja.
– Hogyan? – kérdezte Old Shatterhand.
– Szájon át. Hogyan máshogyan? Mi indiánok még nem találtuk fel az infúziót. – értetlenkedett Winnetou.
– De hol a víz? – nézett az ég felé esőfelhőt kutatva a napszúrt európai.
– Itt alattunk. – nézett lefelé az őslakos. – Itt állunk benne. Ez az Ezüst tó!
Kinn cseh turisták fotóztak verejtékezve…
– Dejte si pozor! Krokodýl! – ordították, de a négyszerre dördülő nyolc lövés elhallgattatta őket.
– Hamm! – harapta ketté a krokodil Oldot és Shatterhandot.
– Nyamm! – forgatta meg a szájában a krokodil szintén magyar származású másod unokatestvére Winnetout.
– De jó, hogy ez a két finom ex-magyar nem tudott csehül! – nyalta meg a szája szélét az első krokodil.
– Ja, akkor most csehül állnánk! – böffentette a jóllakott rokon.
– Oh, was habe ich getan? Es wird kein Happy End! – ordított bele a novellájába a kétségbeesett Karl May, aki később May Károly néven vált szintén magyar származásúvá.
– Hamm! Nyamm! – habzsolták be őt is a dugig telt krokodilok és elégedetten felsóhajtottak – Hej, de szép is ez az indián nyár!
– Uff! – válaszolta Winnetou.
– Utálom ezt a hőséget! – dühöngött Old Shatterhand és letörölte az izzadtságot a vöröslő sápadt arcáról.
– Nyár van, az mindig ilyen. – jegyezte meg Winnetou.
– Ki nem állhatom a nyarat! – szólt közbe Dulifuli, de az egyszerre dörrenő két lövés az örök vadászmezőkre küldte a ki tudja, honnan idekeveredett hupikék törpelelkét.
– Na, most már a Henry karabélyom is átforrósodott! – mérgelődött Old Shatterhand.
– Az én ezüstpuskám is meleg. Nyári lövöldözésekkor előfordul az ilyesmi. – vonta meg a vállát az apacs törzsfőnök.
– Totál büdös vagyok, Old Spice meg sehol! – köpött egyet a hámló nagy fehér harcos.
– Ő a barátod? – kérdezte az indián?
– Nem, a dezodorom. – sóhajtotta az egyre Oldabbnak látszó Shatterhand.
– Hónaljra? – érdeklődött a rézbőrű hős.
– Arra. Bizonyíték, nem ígéret! – röhögött fel a magyar Sátorhanádi család idegenbe szakadt sarja.
– Itassuk meg a lovainkat! – javasolta a szintén magyar Vén Ottó sokad-generációs leszármazottja.
– Hogyan? – kérdezte Old Shatterhand.
– Szájon át. Hogyan máshogyan? Mi indiánok még nem találtuk fel az infúziót. – értetlenkedett Winnetou.
– De hol a víz? – nézett az ég felé esőfelhőt kutatva a napszúrt európai.
– Itt alattunk. – nézett lefelé az őslakos. – Itt állunk benne. Ez az Ezüst tó!
Kinn cseh turisták fotóztak verejtékezve…
– Dejte si pozor! Krokodýl! – ordították, de a négyszerre dördülő nyolc lövés elhallgattatta őket.
– Hamm! – harapta ketté a krokodil Oldot és Shatterhandot.
– Nyamm! – forgatta meg a szájában a krokodil szintén magyar származású másod unokatestvére Winnetout.
– De jó, hogy ez a két finom ex-magyar nem tudott csehül! – nyalta meg a szája szélét az első krokodil.
– Ja, akkor most csehül állnánk! – böffentette a jóllakott rokon.
– Oh, was habe ich getan? Es wird kein Happy End! – ordított bele a novellájába a kétségbeesett Karl May, aki később May Károly néven vált szintén magyar származásúvá.
– Hamm! Nyamm! – habzsolták be őt is a dugig telt krokodilok és elégedetten felsóhajtottak – Hej, de szép is ez az indián nyár!
VÉGE
-Hé!!! És mi történt a két lóval?! – kiáltott fel a vájtszemű Olvasó.
-Hamm! Nyamm! – nyögte a két falánk krokodil nagy hascsikarások közepette…
Kedves krokodilgyerekek! Tanulság, hogy még a nyári szezonban sem egészséges napi egy indiánnál többet enni.
Kösszy szépen a hozzámszólásokat!
Aki illusztrálva is szeretné látni, az itt nézheti meg:
http://fradyendre.blogspot.hu/2012/08/indian-nyar.html
🙂
Kedves Tollforgató!
Nagyon tetszett humoros történeted, és jókat kacarásztam rajta. 🙂
A nevekkel és a dezodorral nagyon jól játszottál!
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Tollforgató!
Most így ebéd előtt kicsit "sokkolt" írásod. Remélem a krokodilgyerekek leszűrik maguknak a tanulságot. Hiába, a magyar ember a világon mindenütt ott van, csak fel kell ismerni!:) Na, megyek pihenni.
Sok szeretettel Eszter