Új év, új remények: Hetedik történet: Seveled szilveszter

– Jó volt, tetszett – mondta Áron és felült a széles franciaágyon.
– De mi tetszett benne?!
– A párbeszédek. Azok rohadt jók voltak – válaszolta és meztelen lábujjait a delfin-szürke, hosszú szőrű szőnyeg rojtjaiba mélyesztette.
– Szerintem meg nem voltak jók. Nem is beszélnek így az igazi emberek.
– És az autósüldözések. Azok is ütősök voltak.
– Ugyan már?! A jó, öreg, időhúzó autósüldözések?! A múltkor még egyetértettél velem abban, hogy azok már teljesen feleslegesek és semmi újat nem tudnak nyújtani. Sőt! Te is azt mondtad, hogy azok csak töltelék anyagok, hogy teljenek a filmkockák. Vagy csak rám hagytad?
– Bocsáss meg egy pillanatra!
Rita tisztán hallotta, ahogy nagy sugárban vizel a hálószoba szomszédságában lévő mosdóban.
– Túl közel van – gondolta százezredszer és mire a kézmosócsap csobogása is elhalt, magára vette a köntösét és kiült a nappaliba.
Áron haja kócos volt, arca borostás. Arab terrorista szőrzet! Mennyit vihogtak az első nyaraláskor azon, hogy reggel hiába borotválkozott meg, a délutáni becsekkoláskor már gyanakodva nézte az összes reptéri alkalmazott. A nadrágját már felvette, amikor kigyulladtak a vészjelzések Rita fejében.
– Ez most komoly? Tényleg el akarsz menni?
– Igen – motyogta Áron, de az arca nem látszott, mert éppen áthúzta a fején a kötött pulcsiját.
– Nem értem. Megsértődtél a film miatt?!
– Nem.
– Fekete, fehér, igen, nem…most ezt játszod?
Nem válaszolt. Leült az előszobaszekrényre és a bakancsát kötötte.
– Egyébként pedig nem teheted ezt velem. Magunkkal. Meg hová mennél szilveszter éjszaka?
– Az mindegy.
– Nem. Nem mindegy.
– Akkor anyámhoz.
– Mit fog gondolni rólunk?!
– Nem tudom.
– Hogyne tudnád. Sajnálkozni fog, hogy megint összevesztünk. Pedig nem is vesztünk össze.
– Még nem. Azért akarok elmenni.
– Megsértődtél a hülye film miatt? Mert te választottad?
– Nem – már a kabát is rajta volt és lenyomva tartotta a kilincset.
– Jó. Akkor menekülj el megint.
– Nem menekülök.
– Meg is beszélhetnénk.
– Nem hiszek már a beszélgetésnek beállított veszekedésekben.
– Gyáva vagy.
– Akkor gyáva vagyok.
– Akkor vége?
Az új, hőszigetelt bejárati ajtó akkorát csattant az üres lépcsőházban, mint egy pisztolylövés, pedig Áron óvatosan húzta be.
Rita elmorzsolt néhány könnycseppet, majd üldögélt még egy kis ideig a kanapén. Hát ez az Áron egy hülye farok! Most meg minek rohant el?! Most mi lesz velük?! Vele? Tiszta gáz, hogy egyedül maradt szilveszter éjszaka. A telefonja után kapott. Talán még elmehetne valamelyik barátnője bulijára…kicsit kínos lenne, de nem sokáig. Talán már ittak annyit, hogy nem kérdezősködnek. Nem. Inkább nem megy sehova. Kipattogtatott a mikróban egy tál vajas kukoricát és a tévé elé kuporodott. Újra indította a filmet. Félig elfogyott a kukorica, amikor rájött, hogy éjfél lett.
– Szia.
– Szia.
– Annyira örülök, hogy felvetted!
– Azt hitted, nem veszem fel?
– Azt.
– Miért ne venném? Boldog új évet!
– Neked is! Azt hittem haragszol.
– Nem haragszom.
– Tudod, újra néztem a filmet.
– Igen?
– Egész izgalmas volt az autósüldözés. Nem is láttam még ilyen eredetit. A párbeszédek meg jók. Életszerűek. Anyud mit szólt?
– Semmit.
– Na ezt nem hiszem. Biztos tudni akarta, hogy miért mentél haza egyedül.
– Nem mentem haza.
– Nem? Akkor hol vagy?
– Itt ülök a ház előtt a kocsiban. Halló? Ott vagy még?
– Nem. Már itt vagyok – kiáltotta kipirulva és boldogan Rita és behuppant Áron mellé az első ülésre.