A Cirkusz – Harmadik történet

A Cirkuszról általában

A cirkusz latin szó, jelentése: kör. Az ókorban napimádással összefüggő kultikus hely, később játékok, kocsiversenyek színhelye. Gladiátorok és állatviadalok küzdőtere és az ezt körülvevő nézőtér építménye. A cirkusz egyidős az emberiséggel, több ezer éves ősi műfaj. A római nagycirkusz – amfiteátrumnak is nevezték – Circus Maximus 185.000 nézőnek adott helyet.

Az arénában kegyetlen állatviadalok folytatódnak, s gladiátorok életre-halálra küzdenek egymással.
A nép őrjöngve nézi ezeket a játékokat. Cézár találó szállóigéje: “kenyeret és cirkuszt a népnek” ez a mai napig igaz. Később két, három, négy lovas kocsikkal versenyeznek, ahol a győztesek diadalmaskodnak, a veszteseknek pedig halniuk kell. A keresztényüldözések idején a keresztényeket is a vadállatok elé vetették az arénákban.
Feltárt sziklasírok s testi játékokat ábrázoló ó-egyiptomi, asszír, babiloni, kínai, indiai domborművek, rajzok, valamint papirusz-töredékek vallanak e művészeti át ősi koráról, továbbá kőbe vésett plakát a majomszínházról, ahol cifra ruhákba öltöztették az állatokat. A mai kor szórakoztatásával összefüggő produkcióinak minden ágával találkozhatunk az ókor és következő nemzedékek leleteiben.

A középkor túllép a rómaiak véres mutatványain: komédiások tarka csoportjai vándorolják be Európát, Pl. a főleg spanyol származású Comprachiok, akik ellopták az őrizetlenül hagyott kisgyerekeket és megcsonkították oly módon, hogy a szájuk szegletétől a fülükig behasították az arcukat s így szörnyetegekké válva örökké rajtuk maradt a mosoly. Egy ilyen eltorzított szerencsétlen gyermek sorsát írta meg Victor Hugó megrázóan a Nevető ember c. műben. /Magam is olvastam, egyik kedvenc könyvem/.
Az ilyen nevető embereket vándorkomédiásoknak adták el, akik bódéjuk elé állítva biztosították jó reklámjukat, ahová biztosan özönlött a bámészkodó nép.

Egyébként már az V. századi Athénben, különösen Periklész korában válnak mindennapossá a teljes, több számból álló cirkusz-műsorok, melyek az ókori olimpiák szellemét: a testi szépséget, harmóniát, az akaraterő diadalát, míg a dionüszoszi bohóc-játékok a tavasz, a mámor, az öröm harsány hangulatát hirdetik.
A modern cirkusz előadásmódja a XVIII. Század második felétől Angliában kezdett meghonosodni, s mintegy 100 év alatt terjedt el az egész kontinensen, így Magyarországon is. Itt rendeztek először műlovar előadásokat és lovas drámákat.

A mai cirkuszépület színházra emlékeztető, többnyire fából készült építmény, körben futó széksorokkal, kör alakú poronddal és zenekari emelvénnyel. A vándorcirkuszosok hatalmas ponyvasátorokban tartják előadásaikat. A modern cirkusz műsorán akrobaták, állatidomítók, műlovarok, bűvészek és bohócok mutatványai szerepelnek, többnyire zenekísérettel. De nem ritkaság a nagykiállítású, látványos revüsített műsor sem.

A magyar artisták eredete visszanyúlik a honalapításig. Ezt bizonyítja Lehel kürtje a IX századból, amelyen testi mutatványokat, játékokat megörökítő csontfaragványok láthatók. Az Árpád-házi királyok udvarában királyi együttivók szórakoztatják a vendégeket. Artista-őseink sikerét több fennmaradt királyi adományozó levél tanúsítja, amely a legkiválóbbakat földhöz juttatta.

1834 júniusában Wulff Henrik német-holland cirkuszigazgató és társulata megkezdi Pesten a Tudományos Akadémiánál lévő helyen az előadásokat. Vannak a műsorban lovasok, kötéltáncosok, zsonglőrök, egyensúlyozók, akrobaták, ugróművészek. Az előadásokat nem mindenki fogadta szívesen, sok ellenző volt. De az idő múlásával egyre több társulat látogat ide Nyugat-Európából, s egyre több magyar kezdeményezés is születik. Már Pesten és Budán is tartanak előadásokat.

1868-ban a lovas számokon kívül a Budai Színpadon a színjátékok szünetében ketrecekben vadállatokat vittek /oroszlán, hiéna, párduc, és farkas/. Ez évtől egyre jobban elterjednek az artista és állatszámok. Leggyakrabban a Népszínházban lépnek fel, de bekerülnek a Nemzeti Színházba is.
Mint érdekességet említhetem, hogy a sok szám között fellépett ott féllábú táncosnő és karok nélküli piktorok is, akik a lábukkal festettek. A közönség kedvelte az ilyenfajta különlegességeket, sőt külön ünnepnap volt, amikor szemfényvesztők és különböző hajmeresztő mutatványok voltak.

1876-ban az olasz származású Baroccaldi család nevéhez fűződik az első állandó magyar cirkusz.
Az akkori cirkusz a mai Széchenyi Fürdő helyén volt s körötte mindenféle szórakozás, csodák, mutatványosok, komédiások, /volt itt Liliputi Színház is.
Ide tartozott az Állatkert látványosságai. Egyre nagyobb vurstli terjeszkedett, a századfordulóra szinte versenytársa a bécsi Práternek.

A XIX. Század utolsó évtizedében sok magyar artistaszám emelkedett felül az átlag produkciókon. Világhíressé váltak a magyar művészek. Nem sorolom a neveket, csak egyet említenék: Morgenroth Károly, az egykori nyomdász tanonc, a későbbi híres Jancsi bohóc, a Holokausz áldozata lett.

Szép cirkuszi előadásokat kívánok.

Budapest, 2015. április 12.

“A Cirkusz – Harmadik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató!

    Érdemes lett volna ezt az írást inkább a cikkek közé feltenni, mert rengeteg érdekes információ van benne, és talán a cikkeknél méltóbb helye lenne, mint itt.

    Üdv: Mab Tee

  2. Kedves Tollforgató!
    Kérlek ne haragudj meg, ha azt mondom az az érzésem, mintha valahonnan tallóztad volna írásodat.
    Érdeklődéssel olvastam bemutatódat.
    Üdvözlettel,
    Etel

Szólj hozzá!