Éva alig várta már, hogy hosszabbodjanak a téli nappalok. Tudta, hogy ezzel a tavaszt sürgeti, viszont még a tavasznál is jobban várta a farsang idejét. Kislányait akarta kicicomázni az ovis álarcos bálba. Sokáig törte a fejét, hogy milyen jelmezt készítsen nekik. A nagyobbiknak szalvéta jelmezt tervezett. Volt miből válogatnia. A sok száz darabból álló szalvétagyűjtemény papírdobozokban várta, hogy a legszebbeket kiválassza közülük. Lánya ugyan jobban szeretett volna hercegnő vagy tündér álarc mögé bújni, mint a vele egykorú társai, de anyukája a saját elgondolását akarta véghezvinni. Húgának kartondobozból készített jelmezt, egy asztali órát, amin óra- és percmutató is volt. Kényelmetlen viselet volt ez egy négyévesnek, aki még azt sem értette pontosan, hogy mire való ez a szerkezet. De Évát ez egyáltalán nem zavarta, ő csupán arra koncentrált, hogy az elképzelése megvalósuljon.
Az élet azonban fricskát tolt az arca elé. A bálban a szépen felaggatott szalvéták egyesével potyogtak le nagyobbik gyermekéről, mert hát ugye óvodás korban a gyerekek nem ülnek egy helyben, hanem ide-oda futkároznak, játszadoznak, vagy éppenséggel elesnek. Az ovis társak nagyon élvezték, ha egy-két szalvétát leszakíthatnak a kislány ruhájából. A kishúg pedig még nagyobb bosszúságot okozott anyjának. Már az óvodába vezető sétát is sírva tette meg, mert kényelmetlen volt számára a hatalmas kartondobozban járkálni. De ez még nem volt elég fricska az anyukájának. A kisebbik lánya az óvodai öltözőből nem lépett be a bálterembe, még az óvónők kérésére sem, csak lehajtott fejjel duzzogott magában. Az anyuka szívét elkeserítette a gondolat, hogy miért nem hallgatott a gyermekeire és miért nem herceg kisasszonynak vagy tündérnek öltöztette őket, hiszen ők azok szerettek volna lenni.
Az élet bizony jó nagy játékos. Hogy mégse legyen annyira rossz emlékű ez a farsangi bál, ezért a tombola fődíját nekik szánta. A hatalmas csokis torta mindenkinek ízlett, aki csak megkóstolta. A bál végén maszatosan, megtépázott szalvétákkal és a kartondobozos órától megszabadulva ballagott haza a két kislány az anyukájával együtt. Éva megtanulta, hogy ha azt akarja, hogy boldogok legyenek a csemetéi, akkor olykor rájuk is kell hallgatnia, hiszen ők tudják igazából, miként érzik jól magukat a saját közegükben.
Kedves Melinda! A fc-en már írtam, hogy magam is hasonló helyzetbe kerültem egy rosszul választott jelmezzel a lányomnál, de mi szülők különlegeset akartunk, így megbocsájtható a tévedésünk. Szeretettel: Éva