„…hol minden bálvány porba omol itt…”
Anyu negyven éves, még mindig csinosnak mondott nő. Kamasz lánya, Vera a legnehezebb serdülő korban van, csökönyös, rendetlen, visszafeleselő. Egyszóval egészséges. Anyu igyekezett Vera szeszélyeihez alkalmazkodni, a komoly konfliktusokat elkerülni.
Pár hete lánya azzal a kéréssel, vagy inkább bejelentéssel állított haza, hogy egy menő együttes koncertjére el akar menni. A Sztár is itt lesz, személyesen fogja elénekelni a legismertebb számait! Fantasztikus! Ezt nem lehet kihagyni! Az összes osztálytárs, haver ott lesz!
Anyu hosszasan próbálta lebeszélni, hiába. Eszébe jutott, hogy amikor 18 éves volt, három napra beköltözött a ruhás szekrénybe, mert a szülei nem akarták engedni, hogy férjhez menjen akkori szerelméhez. Végül engedték. Győzött. Mai szemmel nézve, inkább vesztett volna? Mert bebizonyosodott az, amit a mondás oly találóan fogalmaz meg: „némely férfi mind olyan.”
Ha ő is ezt az elszántságot örökölte, hát „harca hiú” a lánya ellenében.
Így hát feltételesen beleegyezett, csak akkor, ha a legjobb barátnőjével megy és figyelnek mindvégig egymásra, és ha, és ha, stb.
A két jegy méregdrága volt, persze a színpad, a zenekar közelébe kellett, hogy szóljon. Vera legnagyobb örömére a jegyek mellé a Sztár életnagyságú, színes poszterét is megkapta ajándékba.
„Ez az enyém, én vettem a jegyeket!” – felkiáltással rögtön bevitte a szobájába és felragasztotta az ajtaja belső oldalára. „Látod – mondta – épp akkora, mint az ajtó és pont az ágyammal szemben van, így minden este vele fogok elaludni!”
Mivel Anya ritkán járt lánya szobájában, el is felejtette a koncertet, sztárostul, ajtóstul.
Vera iskolai táborba készült. Izgatottan járkált, látszott rajta, hogy valami bántja. Mígnem egyik este behívta anyját a szobájába. Az ajtót gondosan becsukta, majd zavartan kezdte:
– Anya! Van egy nagy kérésem! Ígérd meg, hogy megteszed! – Anya csodálkozó szemmel csak bólintott – Látod a Sztárt, ugye, ott a képen? Minden este integetek és puszit dobok neki. Most elutazom 10 napra. Arra kérlek, hogy ez idő alatt minden este te integess neki a jobb kezeddel és dobjál puszit a ballal helyettem. Ugye megteszed?
Anya örült, hogy csak ennyi a kérés és teljesíteni sem lesz nehéz.
Vera esténként telefonon küldött figyelmeztetést, nehogy elmaradjon a Sztár esti köszöntése. Így hát tíz napon át Anya becsületesen járt lánya szobájába és teljesítette kívánságát, integetett és puszit dobott.
Az iskolain tábor után egy héttel volt a koncert. A legjobb barátnő természetesen lebetegedett, a nyár közepén nem volt elérhető személy a második jegyre. Végül Vera állt elő a megoldással: „Anya, te fogsz velem jönni! Biztosan megszeretted már a Sztárt!” Bár magában erősen tiltakozott, lánya kedvéért elfogadta a meghívást.
Ott ültek a hullámzó, ugráló, magán kívül tomboló gyerekek között. Anyának fájt a füle, a dobhártyája az irgalmatlan zajtól, de becsületesen végig ülte/állta a koncertet.
Az előadás véget ért és a zenekar a Sztár vezetésével kezdett levonulni a színpadról. Vera előre tolakodott, hogy a hatalmas képmásra autógrammot szerezzen. A Sztár anyához egész közel állt meg, és teljesen olyan volt, mint otthon az ajtón. És akkor Anyának ösztönösen, a szokásos módon megindultak a kezei, a ballal integetett, a jobbal puszit dobott, ahogy azt a lánya szobájában megszokta. A Sztár észrevette és a doboshoz hátra kiáltott: „Látod, az öreglánynál is milyen jó vagyok!”
Anya úgy érezte, hogy megfagy körülötte a forró augusztusi levegő. Látta, hogy a jelenetnek Vera is fül- és szemtanúja.
Szótlanul mentek haza. Nem tudott mit mondani és a lánya sem szólt semmit.
A plakát visszakerült az ajtóra. Később sem beszéltek a koncertről.
Újabb iskolai kirándulás következett. Anya várta, hogy mi lesz a Sztárral, de Vera nem hozta szóba. Elutazása után bement a szobájába. Az ajtó belső oldala üres volt. A szemétládából nagy csomag papír lógott ki. Az a fele volt látható, ahol a Sztár aláírása díszelgett.
Anya az ajtó felé fordult. Bal kezével intett, a jobbal puszit dobott. De ezúttal nem a Sztárnak, hanem az elmúlt fiatalságának.
Krikovszky Péter