Költözés 2.
Nagyon örült a költözésnek, tudta, ez a legjobb, amit tehet. Majd fog ő tavasztól őszig füvet nyírni, locsolni, gyomlálni, fát metszeni, aztán söpörni, folyton söpörni, hol a megállás nélkül hulló száraz faleveleket, hol a havat! Bajlódni a kéménnyel, kerítéssel, a kapuval vagy a garázzsal! Nem, köszöni szépen, ő inkább elköltözik! Egy lakásba, ahol nincs ez az állandó macera!
És nem akárhova megy, hanem álmai városába, a fővárosba! Ott van egy kisméretű lakás, amit igénybe vehet, és ahol félkézzel ellátja majd a háztartást, ráadásul csak saját magáról kell gondoskodnia, végre úgy rendezi be az életét, ahogy akarja, senki nem szól bele! Nem súgnak össze a szomszédok a háta mögött, hogy mit vett a boltban, hol járt, mikor jött haza tegnap este!
Végre megnyílik előtte az az élet, amire mindig is vágyott! Az örökös, kinyúlt melegítőben és kitaposott cipőben végzett kerti munka helyett elegánsan felöltözve és kisminkelve színházba, moziba, szórakozni fog járni! Lelkesen válogatott, szortírozott, csomagolt. Mire eljött a költözés napja, már mindene sajgott, de nem bánta. Végre elkezdődik számára az igazi élet!
Az út hosszabb volt, mint gondolta, a be- majd kipakolás a furgonból pedig a vártnál is rosszabb. Majd magára maradva a plafonig érő dobozokkal, sajgó tagokkal elkezdett kipakolni. Mindjárt az előszobában meglepetés érte: a helyiségben szinte fújt a szél. Mivel a villany nem égett, a mobiljával világította meg a bejárati ajtót, és felfedezte, hogy jó kétujjnyi rés van alatta. Az ablakok hasonló állapotban voltak. A fűtés nem működött. Talán el van zárva a kazán? Mivel nem értett hozzá, nem mert hozzányúlni. Fázni kezdett, jólesett volna valami meleg ital, de a gáztűzhelyet nem tudta begyújtani. Ha most vidéken lenne, bármelyik szomszéd szívesen segítene. Sebaj, gondolta, holnap hív gázszerelőt, kicserélteti az ajtót meg az ablakokat, vesz villanykörtéket, egyszerre többet, hogy legyen itthon… de hogy csavarja be több mint három méter magasan? Mindegy, hív villanyszerelőt is, ezen ne múljék.
Másnap elkezdett szakemberekre vadászni. Rémálmában se gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz, mondhatni lehetetlen lesz. Az egyik mester hetek múlva, a másik a jövő év elején szándékozott jönni, volt, aki ígérete ellenére egyáltalán nem jött, olyan villanyszerelőt pedig, aki kijönne egy égőt becsavarni, se égen, se földön nem talált… Közben intéznie kellett a hivatalos ügyeket is, be kellett jelentkeznie az új lakcímére, értesítenie a szolgáltatókat a lakcímváltozásról…
Öt hónappal a költözés után, amikor épp elmentek az emberek, akik kicserélték a nyílászárókat, véletlenül belepillantott a tükörbe és elrémült: a piszkos lakás közepén kinyúlt melegítőben és kitaposott cipőben, szemétlapáttal és söprűvel a kezében állt egy nő, amint épp hozzá akar fogni a takarításhoz…