Nagyapa és nagymama időben akarta elkezdeni a karácsonyra való készülődést. Mikor már december volt együtt kezdtek a boltokba járni. Mindig vettek valami keveset.
Sokat nem is tudtak volna cipelni. Meg a pénzüket is be kellett osztani. Karácsonyra pedig szerettek volna minden jót az asztalra tenni, mikor ott lesz fiúk és családja. Két aranyos unokájuk. A négyéves Sárika és az öt éves Olivér.
Egyik alkalommal nagymama így kiáltott fel:
– Nagyapó nézd már világítanak a fények. A boltok kirakatai milyen díszesek. Nekünk meg még nincs fenyőnk.
– Időben megveszünk mindent. – nyugtatgatta nagyapa.
A játékboltban sokáig nézelődtek mit is vegyenek. Végül a kislánynak babát vettek. A fiúnak társasjátékot. Aztán egy másik alkalommal meleg sapkákat is. Az ajándékra már nem kellett gondolni. Csak a fenyőre és az ételekhez, süteményekhez szükséges dolgokra. Nagyapa teáscsomagot vett nagymamának. Ő pedig zoknikat férjének.
Így teltek a napok, mindig közelebb a karácsonyhoz. Szokásukhoz híven időben feldíszítették a fenyőt. Nagyon szép régi díszek kerültek rá. Pár szem szaloncukor. S esténként mindig meggyújtottak egy gyertyát. Ilyenkor beszélgetni kezdtek:
– De a szép kis fa lett most is, ugye? – kérdezte nagymama.
– Igen, de az lesz szép mikor itt lesznek a gyerekek.
– Igen, akkorra mi is veszünk égőt a fára. Akkor szebb lesz a fény. Már mindenkinél látszik, hogy ablakban égnek a különböző díszek.
– Szép-szép., bólogatott nagyapa. De nem a fénytől lesz szép az ünnep. Hanem a szeretettől.
– Igazad van.
Így ők nem is vettek égőt a fára. A gyertya lángja is melegséget árasztott, és a házakból a fények is.
Teltek a napok. Nagyapóék sütöttek, beszélgettek. A szeretet ünnepére elkészült minden. Tiszta lakás. A fenyő alatt ajándékok. A fenyőnél kis gyertya.
Megérkeztek a gyerekek is,
– Boldog karácsonyt!- köszöntek a szülőknek.
– Nektek is gyerekek. Gyertek, üljetek asztalhoz.
-Milyen a karácsonyfátok?- kíváncsiskodott Olivér?
– Nemsokára meglátjátok. Eszünk és Jézuska meghozza az ajándékot.
– Otthon nagyon szép fánk van. Sok égő rajta. Csupa fény minden, ha leoltjuk a villanyt. – mesélte a kisfiú.
-A miénken nincs csak egy kis gyertya van előtte. Ez is szép, ha szerető család veszi körbe a fát.
– Én szeretlek, ölelte át a Sárika nagyapó nyakát. Beszélgetve telt el a vacsora. Aztán irány a szoba.
– De szép az a kis madár dísz. – kiáltott fel Olivér,
– Ez a fa is cuki.- mondta Sárika.
A fánál elénekelték a karácsonyi dalokat. Mindenki megkapta az ajándékot.
– De jó, hogy karácsony van. Minden fényes, minden ünnepi. – nevetett Olivér.
– Kívánom, hogy mindig ünnepet érezzetek. – mondta szeretettel nagymama.
– Legyen ünnepi fény kis szívetekben.
A gyerekek nem értették. Játszottak. A felnőttek értették csak, mert ők tudták szép az ünnepi fény, a karácsony. A mindennapok is ilyenek, míg szeretik egymást az emberek.
