Miskolcz városában, a XIX. században sok csizmadia mester élt. Egymástól vették el a munkát, sokuknak a fizetése már az ételre sem volt elegendő.
Egyszer aztán, ketten megbeszélték, hogy ez így nem mehet tovább. Minél többen lesznek, annál rosszabb lesz. Valamit tenniük kell.
– Te Pista! Nem tudok már a gyerekeimnek ételt adni. Nincs munka, nincs ennivaló. Valamit ki kell találnunk, hogy ne legyen itt Miskolczon több csizmadia mester.
– Szerintem is – válaszolta Gyurka.
– Üljünk össze egyik nap, számoljuk meg, hányan vagyunk, aztán valamit kifundálunk. Most menjünk, és szóljunk a többieknek a megbeszélésről.
Pista, és Gyurka elindultak Miskolcz főutcáján, megkeresték az összes csizmadia mestert, és elmesélték mondókájukat.
Eljött a péntek este, összegyűltek a csizmadiák. Érkezés után mindenki helyet foglalt, és Gyurka hozzákezdett számolni.
– Egy, kettő, három…
Amikor az utolsó emberhez ért, kimondta az utolsó számot:
– Kilencszázkilencvenkilenc.
– Azt a nemjóját neki! Ez rengeteg! – kiabálta Pista nagy hanggal.
– Valamit tennünk kell! – kiáltott egy ember, a sok közül.
– Tenni kell!
– Tenni kell!
– Tenni kell!
Hallatszottak a hangos szavak.
– Nekem van egy ötletem – szólt Jancsi, az utolsó sorból.
– Gyere közelebb, mert nem halljuk, mit mondtál!
Jancsi felállt a székről, és előre ment.
– Mondd Jancsi! Mit gondoltál ki?
– Mivel kilencszázkilencvenkilencen vagyunk, nem kellene engednünk, hogy ennél többen legyünk. Az ezredik csizmadiát, aki be akar lépni hozzánk, a céhbe, azt eltesszük láb alól. Csak még azon kellene gondolkodnunk, hogyan közöljük ezt Miskolcz lakosaival.
Azon a pénteki napon, hoztak egy döntést. Halál fia lesz, aki csizmadia akar lenni.
Igen ám!
De ők nem tudták, hogy míg ők megvitatták a gondjaikat bezárt ajtónál, az ablakok nyitva maradtak. És mi következik ebből? Hogy a csizmadia feleségek az ablaknál hallgatták beszédüket.
Mire a csizmadia mesterek kiléptek az ajtón, az asszonyaik szétszéledtek, és ebből kifolyólag már egész Mikolcz lakosa tudta, hogy milyen döntést hoztak.
Attól a naptól kezdve, senki nem jelentkezett csizmadia mesternek.
Így megmaradt abban az időben kilencszázkilencvenkilenc csizmadia.