Találkozás – HARMADIK TÖRTÉNET

Egy pillanat alatt történt, a sejtelmes, csöndes éjszakában. A nylon függöny fogott tüzet, aztán az ágy fakerete, a parketta, de úgy szaladt felfelé a láng, mint az éhező vad, aki védtelen prédára lelt. Falta a tetőt, recsegve, kettétörve zuhantak le az izzó gerendák, borzalom, rettenet mindenütt. A fullasztó, sűrű füst beléjük fojtotta a sikoltást, jajkiáltást, némán tátogva szenvedték el életük utolsó perceit.

Valahol egy kislány kérdezősködött:
– Miért megyünk a temetőbe?
– A temetőben találkozhatnak egymással két világ lakói – magyarázta a nagymama.
– Anya és apa is ott lesz?
– Ma van az évfordulója a tűznek. Biztosan eljönnek. – Többet nem mondott, pedig ő már tudta, hogy el kell válniuk egymástól.

A nő és a férfi a lakás ajtajában álltak, indulásra készen. Kezükben, az előző nap vásárolt, rózsaszín és fehér virágcsokorral, szemükben elapadt könnyekkel, lelkükben állandó önváddal.
– Ha nem utaztunk volna el…
– Kérlek, ne kezd…!

Elhallgattak. A temetőbe érve is szótlanul mentek a sírhelyhez.
Az asszony télikabátját egy új élet reménye nem engedte egészen begombolni. A jövevény számukra is reményt nyújtott az új életre. A tragédiát sohasem felejthetik, a fájdalom is csak tompulhat, de végre tehetnek egy lépést a megnyugvás felé.

– Szeretném megölelni őket, az ölükbe ülni – szólt a kislány.
– Nemsokára újra együtt élhettek megint hárman – nyugtatta a nagymama.
– Te nem jössz?
– Nekem még itt kell maradnom, de sokszor meglátogatlak majd.
– Mesét is fogsz olvasni?
– Nem, azt nem lehet. Csak távolról figyellek. Vigyázok rád, hogy ne történjék semmi
bajod.
– Hiányozni fogsz! – hallatszott a vékony gyermekhang, messziről.
– Ha pillangót látsz, madarak repülnek feletted, szivárvány tűnik fel az égen, én ott
leszek veled – kiáltotta utána a nagymama, majd már csak saját magának suttogta:
– Sokszor találkozunk még. Akár itt, akár ott.

Budapest, 2013-01-31.