Te vagy a napom!
Anna boldog feleség, férje a tenyerén hordozza szépsége miatt. A legdrágább ruhák és kozmetikumok sorakoznak a hatalmas palotába illő házukba, tele fotókkal róla. Anna férje mindent megtesz, hogy villogjon felesége szépségével, ezt ő is egyre jobban elhiszi, szerinte sincs szebb nála az egész világon. A házasságuk tökéletes mindenki irigykedve figyeli, de ez csak a felszín, a valóságban teljesen más a helyzet. Anna szépsége miatt nagyon sok férfi hódol neki, akik rengeteg ajándékkal lepik meg, ez a férjére is igaz, nagyon sok fiatal lány veszi körül és ki is használ minden alkalmat, hogy megcsalja a feleségét, de a végén mindig haza találnak egymáshoz.
Egy nap egy féltékeny feleség követi Annát és egy késsel megvágja az arcát, olyan mély vágást téve, amit a kórházban nem tudnak meggyógyítani, szörnyű nagy heg marad utána. A lábadozás hetekig tart, sokáig volt kórházban is. Anna egyre jobban bezárkózik, csak, ha nagyon muszáj lép ki a házukból, akkor is egy nagy kendővel takarja el az arcát.
Férje számára már nem értékes, hisz már nem vonzó és szép, néhány hónap múlva el is válik tőle, ott hagyva a törékeny nőt a fájdalmával, nem törődve mennyire sebezhető. Anna meggyűlöli a világot és az embereket, mert már senki sem akart a barátja lenni, egyedül a kertészük maradt mellette és lett a támasza, lassan- lassan napról-napra egyre többet beszélgettek, hisz senki már nem maradt mellette. A kertész Erick sosem említette az arcát, vagy nem nézett rá undorral. Egyre szorosabb barátság alakult ki kettejük között, még kertészkedni is megtanította Annát. Erick egy este meghívta a családjához, mivel Anna sosem mozdult ki hónapok óta, nem fogadta el, Erick azonban nem hagyta békén és erővel szinte a karjaiban vitte, még a duzzogása sem zavarta, nem lett mérges, ami meglepte Annát. Az este jól telt, rég nevetett és beszélgetett ennyit. Erick nagy családban élt, a szülei kedvesek és a testvérei is, mindenki idősebb volt nála, csak egy húga volt, aki ugyanolyan beszédes és játékos volt mint Erick. Egy véletlen mozdulat miatt a kendő leesett, Anna zavartan a könnyeit visszafojtva teszi azonnal rá remegő kezét és áll fel, hogy elmegy, amikor Erick anyukája odalépett és levette a kezét, hogy mi a baj? Miért lett zavarban? Anna mutatja a heget és bocsánatot kér, amiért megijesztette őket..
-Semmi baj kedvesem, honnan vetted, hogy megijednénk?- kérdezi kedvesen. Anna kicsit felé fordulva remegve mutatja az arcát. Erick oldalra fordítja székkel együtt és megtörli a könnyes arcát, gyengéden.- Ekkor az asztal mellől kigurul a húga egy tolókocsival. Anna ledöbben, mert fel sem tűnt neki, hisz egész este nevetett és viccelődött a lány. Erick húgát a barátja tolja mellé, megfogva a kezét mondja neki..
Anna, az embert nem a kinézete, vagy a hiányossága határozza meg. Külső alapján nem szabad senkit sem megítélni, főleg, ha nem ismerjük a szívét. Tudod miért nem látszik rajtam semmi? Mert boldgog vagyok, hisz én maradtam csak ebbe a székbe, de akkor is én vagyok. A legfontosabb, aki szeret, így fog és úgy is, nem engem, aki tehetetlenül ül egész nap, hanem a lelkem, nevetve jegyzi meg, az ember nem a lábával mond viccet és nevet. Erick kezet csókolva veszi át a szót, el kell hinnie, hogy egy értékes ember, gyönyörű, okos. Ha mosolyog a nap is mosolyog vele. A táncától, amit akkor táncol, ha azt hiszi senki sem látja nincs édesebb. A szemei pedig megbabonázzák, aki rájuk néz. Folytatná napokig, de akkor megverik, ekkor szól közbe az apukájuk, hogy már hónapok óta ezt hallgatjuk, ez a bolond fiú annyira szerelmes mint a mesékben. -Aki nem látja milyen ember vagy, nem érdemli meg, hogy melletted legyen! – mondja az apuka. Erik bólogatva ért egyet..
— Szépségem, vagyis Anna, számomra te vagy a legszebb és az is maradsz örökre! Hisz te vagy az én napom!