Vándorlás az élet

Szerettem mindig dúdolni a zuhany alatt, s ha éppen nem énekelek semmit, akkor gyakran különféle verssorok szaladnak a fejembe, s makacsul benneragadnak egész napra. Most is ez történt, nem értettem miért, de egy előző napi vers fészkelte be magát a gondolataim közé:

Peregrinatio est vita

Örök vándorlás
Az élet, hiszen így szép,
Rácsodálkozás
Újra minden együttlét,
Mit ad ember, s teremtés.

Peregrinatio est vita, vándorlás az élet. Igen, minden mi él, az vándorol, mozog, változik, az élet elképzelhetetlen enélkül. Peregrinatio est vita, mint egy kiűzhetetlen dallam, újra és újra ez a mondat tolakodott előre. Olyannyira, hogy mikor kiléptem a zuhany alól és magamra csavartam a törülközőmet hangosan ki is mondtam: peregrinatio est vita.
Egy fél perc sem telt belé, megmozdult a mosógép. Nem sokat, csak egy csöpp lépésnyit előre.
Hé, mit csinálsz, ezt nem neked mondtam! – szóltam rá.
Nincs senki más rajtunk kívül a fürdőszobában – válaszolta a mosógép.
A csodálkozástól megbénulva megálltam egy pillanatra, aztán, mint aki érti a tréfát, újból a mosógéphez fordultam: Ha azt mondanám, hogy gyere, táncoljunk egy jót, akkor táncra perdülnél?
Nagyon szívesen. Már mi is gondolkodtunk azon, hogy jó lenne egy partit rendezni.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim, de közben megkérdeztem: Mi is? Kivel szoktál ilyesmiről beszélgetni?
A válasz kicsit elfogódottnak tűnt: Legtöbbször a hűtővel a konyhából, de felmerült a házbeli társainkkal is.
Házbeli társaitok?
Nem tudom, miért csodálkozol, hiszen te is tudod, hogy az egész házban van WLAN. Miért ne beszélgethetnénk a hálózaton keresztül másról is, mint az energiatakarékosságról.
Fogalmam sincs, hogy benneteket milyen témák érdekelnek, ez egyáltalán nem szerepel a leírásotokban. Eddig úgy gondoltam, hogy az emberek azért vesznek mosógépet, hogy mosásra használják és nem azért, hogy társalogjanak velük. Azt hiszem, tökéletesen elegendőnek tartanám, ha végrehajtanád az utasításaimat, amiket mondok, kimosnád a ruhámat és csöndben maradnál. Mozdulatlanul.
A mosógép elhallgatott egy kicsit, mint aki megsértődött, és mivel éppen készen lettem, kifelé indultam. Ekkor meghallottam ismét a hangját: Azért ez nem valami kedves tőled.
Kedves? Miért kellene kedvesnek lennem egy géphez? Te nem vagy élő!
Te magad mondtad, hogy az élet nem más, mint vándorlás. Peregrinatio est vita. Ha én is tudok vándorolni, akkor engem miért nem számítasz az élők közé?
Na, puff neki! – gondoltam magamban. Magyarázzak neki a biológiáról?
Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, ő folytatta tovább: Olvastam a neten az életről, meg az emberi intelligenciáról is. Azt hiszem, nincs is olyan nagy különbség köztünk, mint gondolod. Sőt, vannak dolgok, amiben mi többre vagyunk képesek.
Ki találta ki azt a marhaságot, hogy minden használt berendezésből intelligens háztartási robot legyen? – Ezt a kérdést nem mondtam ki hangosan, hanem a bennem feltámadó mérgelődést elfojtani igyekezve, azt mondtam: Nektek nincs lelketek.
Miért gondolod, hogy nekünk nincs lelkünk? – válaszolt azonnal sértődött hangú kérdésével. – Senkivel sem bánunk olyan szívtelenül, mint egyesek.
Én is bolond vagyok, hogy leállok társalogni egy mosógéppel – ezt megint csak magamban gondoltam, mert nem akartam megbántani az érzékeny lelkét. Tudod mit? – kérdeztem tőle. – Halasszuk el ezt a beszélgetést estére, most sietnem kell.
Jó, halasszuk el – egyezett bele nagy kegyesen. – Örülök, ha folytatjuk, még akkor is, ha este sztrájkolni fogunk.
Micsoda? Mit csináltok? Ki az a mi?
Ma nyújtjuk be a petíciónkat az ENSZ-ben, amelyben kérjük, hogy biztosítsák a számunkra is a jövőben az általános emberi jogokat.
Az általános emberi jogokat? De hiszen ti nem vagytok emberek!
Ezt csak a rossz definíció miatt érzed így. Ez is benne lesz a javaslatunkban. Ezután mindenkit, titeket is és minket is, humanoidnak nevezünk. Az lényegtelen, hogy ki milyen anyagból készült, éppen úgy, mint a bőr színe is lényegtelen.
És ha elutasítják az ENSZ-ben a kérvényeteket, akkor sztrájkoltok?
Igen – válaszolta röviden.
És akkor ki fog mosni? – hirtelen szaladt ki a kérdés a számon, mert már nagyon indulni akartam.
Te fogsz mosni, ti mindnyájan fogtok mosni – felelte a mosógép könyörtelenül.

Erre már csak legyinteni tudtam, de mikor kiléptem a lakás ajtaján, az jutott az eszembe, hogy lehet, hogy nem ártana, ha vennék egy régimódi lavórt. Talán lehet még valahol ilyesmit kapni.

“Vándorlás az élet” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdi,

    örülök, hogy tetszett. 🙂
    Nem tetszik nekem a használt gépeink egyre intelligensebbé válása, sok veszélyét látom ennek.
    Köszönöm kedves szavaidat.
    Békés, boldog új évet kívánok,
    szeretettel:
    Márta

  2. Kedves Márta!

    Jót mosolyogtam történeteden! A humor mögött sok igazság van, és jó lesz vigyázni… Eszembe jutott olvasás közben, hogy az első, felültöltős automata mosógépem a fürdőszobában elindult, mert az egyik kereke eltörött. Egyébként meg kell becsülnünk ezeket a segítségeinket, én mindig megdicsérem , amikor eljátssza a befejező dallamot, mert az én gépem így tudatja velem, vége a mosásnak.
    Sok szeretettel olvastalak: (f) Magdi

  3. Kedves Margit!

    Örülök, hogy tetszett; ámbár ha belegondolok, hogy efelé haladunk…
    Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, a gratulációt.
    Szeretettel:
    Márta

Szólj hozzá!