Szomorúan figyeltem hiábavaló küzdelmét a pipájával, mely aztán törött szárral landolt a padlón. Némán álltam a márványoszlop takarásában, görcsösen szorítottam mellkasomhoz jövetelem okát. Már fel sem vettem az új ruha incselkedéseit. Teljesen megfeledkeztem a fejemet abroncsként szorító otromba sisakról, a hímzett állógallér gonoszkodó intrikájáról, a kényelmetlen csizma súlyos valóságáról.
Nyugalmat erőltetve léptem a vezető elé. Aszott, sárgás arca felderült egy pillanatra, bizalmasan veregette meg a vállam.
– Jó hírekkel érkeztél, drága barátom? – erőtlen hangja jelezte, nagy fájdalmakkal küszködött.
Aggodalommal kísértük Rodultir rohamos leépülését. Ez a hajdan erőskezű, bölcs államférfi, aki közvetlenségével, szellemességével mindenkit lenyűgözött, most betegen agonizált. Hosszú, küzdelmes uralkodása sosem látott gazdagsággal, hatalmas területekkel gyarapította a birodalmat. Legfőbb ellenségünk sem háborgatta ez idő alatt népünket, viszonylagos békében élhettünk.
A hogerek azonban megneszelték Rodultir betegségét. Egyre szemtelenebbek lettek, már a határainkat fenyegették. Most derült csak ki, mennyire mesterei a hadviselésnek, modern űrhajóik szinte akadálytalanul pusztíthatták a gyengén felszerelt határvidéket. Hiába csoportosítottunk oda számottevő erőt, elavult felszerelésünk kevésnek bizonyult velük szemben.
A hadüzenet óta az uralkodóba hálni járt a lélek. Naphosszat szobájába zárkózva tanácskozott minisztereivel, s ahogy fogyott a remény, úgy szállt el az ereje is.
Nemrég lézerágyúk ütötte sebekkel terhes hoger hajót sodort felénk a sors: elárvult roncsként, halott személyzettel lebegett a kozmoszban. Ismeretlen területekre tévedhetett, hisz felbecsülhetetlen, rejtélyes rakománya erről tanúskodott.
A fejletlenebb kultúra lenyomata izgalommal töltötte el a tudósainkat. Műanyag tok őrizte, lemez formájú optikai adattároló volt a vizsgálódásunk tárgya. Az infravörös lézerleolvasási módszer alkalmazása, mellyel életre hívtuk a kincset, nem jelentett problémát. Megfelelő lejátszó szerkezet konstruálása után minden akadály elhárult, hogy a lemez tartalmához hozzáférhessünk. A képanyagot átmásoltuk a technikai színvonalunknak megfelelő adathordozóra.
– Fantasztikus lehetőség birtokába jutottunk! Ön is látni fogja, nem túlzok!- letérdeltem, s teátrális mozdulattal nyújtottam át a zöld hengert.
Azon nyomban elkezdtük nézni a filmet.
Sokadik alkalommal pörögtek előttem a képkockák, de a hatás most is maga alá gyűrt. Visszafojtott hangon tolmácsoltam a látottakat, ügyesen átugortam az érthetetlen részeket.
Hoger tolmácsgép segített a párbeszédek értelmezésében. Nem jöttem rá melyik fajhoz tartoztak a mozgóképen megelevenedő lények, de a zsákmányolt űrhajónak köszönhetően bolygójuk koordinátái ismeretessé váltak.
Heroikus küzdelem zajlott előttünk. A csupasz bőrű egyed vállvetve küzdött társaival a betolakodók ellen. Az összetartás, a lelkesedés önmagában kevés lett volna a sikerhez – fantasztikus erő is segítette honvédő harcukat. A főhős birtokába került egy varázserővel bíró tárgy, melyet a szaglószervéből kiömlött testnedve keltett életre. A villogó szemgödrű amulett segítségével, rendkívüli kalandok árán győzedelmeskedett a veszedelem felett.
Fellelkesülten, szinte önkívületben ugrottam fel. A vad tapsolástól zsibbadt kezem ökölbe szorítva emeltem a magasba.
Rodultir-t szintén lenyűgözte a lény és társainak halált megvető, heroikus küzdelme. Kipirosult arccal, lelkesen mosolygott.
A vetítés okozta áhítatos pillanatok még hosszú ideig ott lebegtek körülöttünk.
Még aznap útra keltem.
Az utcácska párafelhőbe burkolózott, a kövezet ontotta fehér illanás ráérősen foszlott szét a hűvös csendben. Papírlapok kergetőztek a sötétben, lendületes táncuknak a falak sem tudtak megálljt parancsolni – lágyan, szemtelenül siklottak tovább. Szőrrel borított kistestű lény figyelt kíváncsian az ablakból. A helyiségből kiszabaduló önfeledt fény hálája jeléül sejtelmességgel ajándékozta meg jótevőjét.
A karomra erősített lejátszó fénye lézerkardként hasított ketté a sötétséget. A megelevenedett képek nekiestek a szürke, romos falnak, szinte megfojtották azt. A repedések azonnal feltöltődtek ezzel a szellem anyaggal, mely fesztelenül foglalta el ideiglenes otthonát.
Jól emlékeztem. Valóban olyan tárgyba botlottam, melyet a főhős is használt. A biztonság kedvéért kibiztosított fegyverrel rántottam fel az ajtót. Csapzott, meggyötört könyv szunnyadt aléltan börtönében, gyűrött, szakadozott lapjai jelezték, kemény menetre számíthat holnap is. Kíváncsiságból a távbeszélő készülék felé nyúltam, Aztán letettem szándékomról, ki tudja miféle sugarak vetődnek ki a kagylóból. Óvatosnak kellett lennem. A hogerek éppúgy meglephettek, mint e bolygó titokzatos lakói.
Mohón forgattam a lapokat. Itt-ott szakadás lett az igyekezetem eredménye, de végül siker koronázta erőfeszítésemet. Ugyanazokra a jelekre lettem figyelmes, melyeket a film végén láttam a lény arcmása mellett feltűnni.
Érdeklődésemkor az előtérben strázsáló figura artikulátlan hangok kíséretében rogyott össze. Moccanatlanságát cselnek véltem – gondolkodás nélkül adtam át hamisságát az enyészetnek. Az iménti, érthetetlen pillanatok utóíze keveredett a csalódottság szülte zavarodottsággal.
A jól ismert alakot fedeztem fel, aki a félhomályos, áporodott szobácska rendetlenségében hevert.
Úgy éreztem, összeállt a kép. T.L.Smith ebben a nyomorult koszfészekben bújt meg, innen irányította a bolygója megmentésére irányuló harcokat.
Itt feküdt a hős aléltan, talán ellenségei kínzásaitól elgyötörten agonizált. Úgy kellett segítenem e legendán, hogy közben küldetésem végére is jártam.
Üvegpalackok koccantak egymásnak óvatlan lépéseim nyomán, fülsértő váratlanságuktól izzadságcseppek dagadtak ki homlokomon. A lény foglya maradt a kábulatnak, nyitott szájjal horkolt. A fekhelye melletti fényforrás rávetült a nyakában lógó tárgyra. Szívem zakatolva reagált erre a hallatlan szerencsére – a keresett amulettet ismertem fel. Leírhatatlan örömmel nyúltam érte. Vigyázatlansággal párosuló mohóságom felriasztotta a lényt. Rémült tekintete kétséget sem hagyott a felől, engem is betolakodónak tartott. Eufóriám szertefoszlott, hazám iránt érzett elkötelezettségem hatványozottan tört felszínre – habozás nélkül lőttem szét a fejét.
Űrhajóm biztonságában alaposabban szemügyre vettem a zsákmányt. A kistestű emlős koponyájának látszó tárgy szolgált némi meglepetéssel. Az analizálás ismeretlen anyagról tudósított, pedig csontra számítottam. Az alján található gomb arra ingerelt, nyomjam meg bátran. Habozás nélkül így cselekedtem. A szemüregben elhelyezkedő golyócskák felizzottak. Rémülten ejtettem el az ördögi eszközt, mely hangos koppanás kíséretében indult felfedező útjára a fémpadlón. Átkoztam elővigyázatlanságomat, s bíztam benne, épségben előkerül népem utolsó reménysége.
Megindultan hajoltam le és remegve vizsgáltam a felületét. A hátoldalán található jeleket gondosan lejegyeztem. „Made in China” Talán valami jelszó…
Annyira elmerültem gondolataimban, hogy figyelmen kívül hagytam a fedélzeti számítógép riasztását.
A becsapódó lövés, mely a hajót érte, kibillentett egyensúlyomból, nekivágódtam a falnak.
Súlyos csizma fojtó bilincsét éreztem a torkomon. A felém szegeződő fegyver kétséget sem hagyott további sorsomról.